"Maradt-e ebben az országban annyi emberi méltóság, becsület, hogy megvédje magát, megvédje a barátait azoktól, akik sem erkölcsöt, sem törvényt nem ismernek" - teszi fel az állításnak is beillő kérdést a film, mindjárt a legelején. Kálomista Gábor producer szubjektív megközelítésű filmje, mondjuk úgy: fikciós dokumentumfilmje, "személyes dokumozija" hihetetlenül érzékeny társadalmi közegben landol.

Részben, mert Cozma halála jelképivé vált: a hétköznapjainkat egyre jobban átszövő erőszak ebben a tragikus esetben (is) kicsúcsosodott. Részben pedig, mert cigány elkövetőket gyanúsítanak a gyilkossággal, azaz egyelőre ők vannak előzetesben az ügyben. És részben azért, mert a 2009-es év egyelőre kegyetlen gyilkosságokkal írja be magát Magyarország történetébe, mint amilyen - vélhetően - ez az eset is, illetve a roma áldozatokat követelő merényletsorozat. Ellentmondásos a helyzet, ellentmondásosak a társadalmi reakciók és kritikusai szerint a hirtelenjében elkészült film is az.

Emlékezetes az az elképesztő gyűlöletkommunikáció, ami az iwiw nevű közösségi oldalon, illetve újságok publicisztikai oldalain is beindult azt követően, hogy Rafael Sándort elfogta a rendőrség. Mint ahogy emlékezetes a józan többség, benne Veszprém városának, sportolóinak mély megrendülése és gyásza is. Emlékezetes az is, hogy a "cigánybűnözés" kifejezést azokban a napokban mennyien használták, poilitikai szereplők is, éppenséggel az MKB Veszprém kézilabda klubjának, a filmben megszólaló társadalmi elnöke is, és a vita azóta is tart a politika, a közélet és a közbeszéd szintjén erről a bizonyos kifejezésről. Ő egyébként a filmben leszögezi: van cigánybűnözés, és egyébként csak "a szavakkal való játék", ha valaki úgy véli, nincs ilyesmi - éppen Mohácsi Viktória megszólalása utánra vágta mindezt a rendező.

A fentieket pusztán azért soroltuk, hogy érezhető legyen, ebben a légkörben különösen nem mindegy, hogyan szólal meg, mit sugároz a közszolgálati média. Ez a film pedig direkt kapcsolatot feltételez emberek és esetek, egyelőre nem bizonyítottan összefüggő események, jelenségek között. Ilyen értelemben folytonosan prejudikációval terhelt, amit látunk. A film már címében is feltételezi, hogy egy "országot" szúrtak szíven február 8-án. Kálomista sokszor nyilatkozta a film készítésekor, hogy ő a veszprémi csapat nagy szurkolója és személyes ismerőse. Ez mindvégig érződik, ám filmje nem marad meg a csapat drámájánál, bele-belekap a társadalmi közeg problémáiba is. Végső soron pedig jogi és erkölcsi elégtételt követel, azaz ennél tovább megy: figyelmeztet, hogy ennek meg kell történnie és azt is előre vetíti, hogyan volna ez kívánatos.

Megkérdeztük az MTV-t, mi indokolta a film műsorra tűzését? És azt is, hogy adnak-e ma este a film mellé bármilyen elemzést, magyarázatot, valamilyen kontextust, amelybe beilleszthető egy ennyire szubjektív, ennyire érzelmi alapról kiinduló alkotás?

Az MTV Sajtóirodájától kérdéseinkre az alábbi választ kaptuk ma délután:

"Marian Cozma halála megrázta az országot. A tragédiát követő eseményekről, a család, a csapattársak, a sportszerető közönség, különböző közéleti szereplők és bűnügyi szakértők reakcióiról az MTV rendre beszámolt, azóta pedig folyamatosan tudósít a hatóságok munkájáról.

Szeptember 8-án, Marian Cozma születésnapján az MTV Híradója megemlékezik a sportolóról, ezt követően, a késő esti órákban mutatja be a Szíven szúrt ország című mozifilmet, amelyet a május 7-ei premiert követően országszerte 29 mozi tűzött műsorára. A film a konkrét esetről és az arra adott reakciókról különféle csoportok képviselőinek megkérdezésével, nézetek ütköztetésével kezdeményez párbeszédet, amelynek a nézők is részesei lehetnek együttesen a nyomozás eredményéről rendelkezésre álló információk, a tragédia óta eltelt időszak számtalan nyilatkozata, vagy akár a filmben megjelenő vélemények ismeretében."