Új büntetőpolitika: ütős koktél

Matematikaérettségi-tételként alighanem megoldhatatlan feladat lenne az, amit az új büntetőszabályok hatályba lépése után egy jogi kari vizsgán meg kell tudni magyarázni: miként lehet, hogy egy rács mögött töltött nap egyszer hat, máskor 30 óra közérdekű munkával egyenértékű? A megoldás attól függ, milyen irányban kell átváltani a közérdekű munkát. Amennyiben valakit elkövetett bűnéért ítélnek közérdekű munkára, és azt nem végzi el, a viszonylag enyhébb szankciót szabadságvesztésre kell átváltoztatni; ilyenkor 6 óra el nem végzett munka „ellenértéke” lesz egy nap a rácsok mögött. Amikor valakinek az elítélése előtt letöltött házi őrizetét vagy előzetes letartóztatását számítják be a kiszabott büntetésbe, akkor a házi őrizet egy napja vált ki ugyancsak 6 óra közérdekű munkát. Szabadságvesztésnél viszont a végrehajtási fokozattól – fogház, börtön, fegyház – függően három, négy vagy öt nap házi őrizet ér egy napot a cellában.

Ez a kis abszurd nem tartozik a büntető törvénykönyvről született kormányzati módosítási javaslat legfontosabb elemei közé, de alkotmányossági szempontból igencsak megkérdőjelezhető. Összehasonlíthatatlanul jelentősebb a büntetési rendszer tervezett átfogó modernizálása, a joghátrányokból a bíró által változatosan kikeverhető büntetéskoktél bevezetése, valamint egy sor kemény szigorítás, például a pénzbüntetés drasztikus emelése vagy az erőszakos többszörös visszaeső személy fogalmának bevezetése.

Fegyverbe!

Polgárőrnek könnygázt, közterület-felügyelőnek gumibotot adna a hétfőn benyújtott közrendvédelmi csomag. Ez is jelzi, hogy a kormány az eddigieknél is nagyobb szerepet szán a rendőrség melletti különféle egyenruhásoknak a bűnözés megelőzésében, visszaszorításában. A hivatásos erdészeknek a falopások ellen kellene hatékonyan fellépniük, a természetvédelmi őrök lennének felelősek a régészeti lelőhelyek védelméért, de a mindennapi életben a rendőrök, vámosok mellett valószínűleg a különböző közterület-felügyeletek jelenléte a leginkább érezhető. Tovább a cikkhez.

Az igazságügyi tárcát vezető Draskovics Tibornak és a tervezetet előkészítő büntetőpolitikai szakállamtitkárnak, a minisztériumból azóta távozott Gönczöl Katalin kriminológiaprofesszornak kötéltáncot kellett járnia ahhoz, hogy a szigorítást követelő közhangulatnak és politikai nyomásnak is eleget tudjon tenni, de liberális-modernizáló szándékuk is megjelenhessen a törvényjavaslatban. Ez utóbbi főként a kevésbé veszélyes bűnözőkre vonatkozik, akik egyre szélesebb körben kapnak lehetőséget a börtön elkerülésére valódi megbánás és a sértetteknek nyújtott jóvátétel fejében.

A szigorítások közül kiemelkedő a pénzbüntetés lehetséges összegének látványos emelése. Nem kis elégedettséggel állapíthatták meg a Postabank hajdani vezetőinek ügyvédei – Bárándy Péter volt igazságügyi miniszter, Bánáti János, aki egyúttal az ügyvédi kamara elnöke is, és Zamecsnik Péter –, hogy védenceik a kiszabottnál enyhébb büntetést jóformán nem is kaphattak volna. Princz Gábor 3,6 millió forintos pénzbüntetése – helyetteseit feleekkora összegre marasztalták – a Postabank révén elszenvedett százmilliárdos állami vagyonvesztéshez vagy akár a mackós bankvezér egykori fizetéséhez, jövedelmi viszonyaihoz mérten nevetséges összeg volt, annak ellenére, hogy a verdiktben az elkövetéskor kiszabható legmagasabb tétel szerepelt.

Jelenleg 3 ezer és 10,8 millió forint közötti pénzbüntetés szabható ki, miközben már a szabálysértési bírság is lehet 150 ezer forint. A tervezet szerint az alsó határ a jelenlegi 25-szörösére, a felső pedig tízszeresére ugrana, így a jövőben 75 ezer forinttól 108 millióig szabhatnák ki a zsebbe vágó szankciót a bíróságok.

Az igazságszolgáltatás széles körben variálhatná a pénzbüntetés mellett például az ugyancsak önálló joghátrányként megfogalmazott foglalkozástól, járművezetéstől való eltiltást, közérdekű munkára ítélést, így afféle koktélszankciók születhetnének. Újdonság a részlegesen felfüggesztett szabadságvesztés. Ennek lényege, hogy jelenleg a legfeljebb kétévi börtönnel fenyegetett esetekben felfüggeszthető a szabadságvesztés, az új javaslat ezt nem érintené, viszont kettő–öt éves büntetési tétel esetén annak első felét mindenképpen le kellene ülni, a második fele viszont felfüggesztett börtönként is működhetne.

Fennmaradna a sikeresnek bizonyult büntetőjogi mediáció (amikor az elkövető beismeri tettét, s megpróbálja azt a sértettel megegyezve jóvátenni), de itt is szigorítana a tárca. Különösen fontos lenne a beismerés időzítése. Míg az ügyvédek azért harcolnak, hogy akár a már kiszabott ítéletet is át lehessen alakítani a sértett beleegyezésével, a tervezet már a tárgyalási szakban történő beismerést is későinek minősíti, legkésőbb a vádemelésig meg kellene születnie a „töredelmes beismerésnek”.

A büntetőjogi közvetítés persze csak a kisebb súlyú deliktumok esetében lehetséges. A tárca új elképzelése különleges esetekben (főként fegyverrel vagy felfegyverkezve történő elkövetés esetén) olyan, hagyományosan bagatellnek tekintett bűncselekményeket is súlyosan szankcionálhatóvá tenne, mint a magánlaksértés, az önbíráskodás vagy éppen a garázdaság. Az igazán veszélyes személyekre tekintettel pedig a már ma is használt visszaeső, többszörös visszaeső mellett megjelenne az erőszakos többszörös visszaeső fogalma. Ez, némileg a Fidesz „három csapás” koncepciójára emlékeztetve (HVG, 2009. február 21.) annak a személynek a minősítése lenne, akit korábban személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt már kétszer végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek. Vele szemben a harmadik erőszakos bűncselekmény elkövetésekor nőnének a kiszabható büntetési tételek: 10–15 évi szabadságvesztéssel sújtható bűntettek például náluk eleve 12–20 évet „érnének”. Esetükben kizárná a jogalkotó mindenfajta enyhítés, felfüggesztés, feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét.

FAHIDI GERGELY