Ki lesz a magyar EU-biztos?

Nem ciki ma már uniós állásért kuncsorogni Magyarországon. Míg a csatlakozás idején a hazai közvélekedés az itthon leszerepelt politikusok lerakatának vagy zöldfülű kezdők kalandparkjának tekintette Brüszszelt, azóta sokak szemében megnőtt a hely ázsiója. Nyilván ennek is betudható, hogy – a 2004 őszén kinevezett Európai Bizottság (EB) 5 éves mandátumának végéhez közeledve – tucatjával keringenek a nyilvánosságban az uniós biztosi posztra aspirálók nevei. Kezdve mindjárt Kovács Lászlóval, aki annak idején maga is afféle száműzetésként élte meg, hogy magyar pártelnökből és külügyminiszterből uniós adó- és vámügyi biztossá kellett átképeznie magát, de annyira rákapott a dologra, hogy egyértelművé tette: 71 éves kor ide vagy oda, szívesen vállal egy második terminust, ha megadatik neki. Gyurcsány Ferenc állítólag korábban kilátásba helyezte Kovácsnak az újrázást, de hogy valóban így lesz-e, „azt csak a Gordon tudja” – fogalmaztak szinte kivétel nélkül a HVG informátorai azzal kapcsolatban, kinek áll majd a zászló október végén, amikor legkésőbb meg kell nevezni az új magyar EB-tagot.

Az uniós biztos jelölésének joga a mindenkori miniszterelnöké, de Bajnai Gordon kormányfő egyelőre szfinxként hallgat választottjáról. „A terület a lényeges, ehhez kell a személyt megkeresni” – kerülte meg a kérdést több ízben Szollár Domokos szóvivő, jelezve, a kormánynak az az első számú szempontja, hogy Magyarország számára fontos portfóliót alkudjon ki a majdani EB-elnökkel. Hogy mi a fontos, az nem magától értetődő. 2004 májusában a Medgyessy-kormány a regionális támogatásokkal foglalkozó tárcát nézte ki Budapestnek, ezért került oda egy átmeneti fél évre a mostani külügyminiszter, Balázs Péter. Miután kiderült, hogy ezt a befolyásos tisztséget a lengyel Danuta Hübner viszi el, az eljövendő nemzetközi energiapolitikai küzdelmeket előre látva a külügyi apparátus az energiabiztosi helyet célozta meg Magyarországnak, amit aztán a Balázst váltó Kovács az európai parlamenti meghallgatásán elpuskázott.

„Nemcsak az a pozíció fontos az EU-ban, ahol pénzt osztanak, hanem az is, ahol összeszedik” – szokta beosztásának rangját védeni Kovács, ám az igazsághoz tartozik, hogy igen korlátozott annak az EU-biztosnak a befolyása, akinek a szakterületén a bizottsági javaslatok elfogadásában nélkülözhetetlen tagállami minisztereknek egyhangú szavazással kell döntést hozniuk. Márpedig az adóügyek még a lisszaboni szerződés hatálybalépése után is ilyenek maradnak, miközben szinte minden más biztosnak elég lesz a miniszterek minősített többségét maga mellé állítania.

Azóta, hogy Hübner júniusban átigazolt képviselőnek az Európai Parlamentbe, a regionális politikai tárca vezetése újra megnyílt. Információk szerint az MSZP-ben sokan pártolnák, ha a kormány megint ráhajtana erre. A reményeket táplálja, hogy Magyarország jó eredményeket tud felmutatni a regionális támogatások lehívásában – amiben Bajnai Gordonnak már miniszterként is kulcsszerepe volt –, és sokan érvelnek azzal, hogy a 2011 első félévi magyar uniós elnökség programjának egyik prioritása a tervek szerint a regionalitás lesz. Ha esetleg bejön ez a forgatókönyv, Kovács biztosan búcsút mondhat az EU fővárosának. De az sem valószínű, hogy – bármennyire szeretné is – Balázs Péter visszatérhetne „a tett színhelyére”, Bajnai ugyanis állítólag nem szívesen bántaná meg e pikáns fordulattal a számos szocialista szívében még mindig különleges helyet elfoglaló Kovácsot.

Akkor már inkább fiatalítsunk – vélekedik egy sor MSZP-s –, ezért nem teljesen irreális feltételezés, hogy Iván Gábor külügyi szakállamtitkár lehet a nyerő. A csatlakozási tárgyalások idején, Martonyi János fideszes külügyminiszter fennhatósága alatt Iván volt a regionális politika szakértője, jelenleg a magyar uniós elnökségre való kormányzati felkészülést koordinálja, Bajnaival pedig régi és baráti a kapcsolata. A szocialisták egy része persze fanyalogna, ha efféle technokrata típust küldene a kormány Brüsszelbe, szerintük egy ifjú MSZP-s politikust kellene „megforgatni” a brüsszeli közegben, aki aztán teljes vértezetben pattanhatna a honi pástra a 2014-es választások előtt. Mások bedobták a politikailag kétségtelenül fajsúlyos Gráf József agrárminiszter nevét, aki azonban nemcsak nyelvtudás híján nem jöhet számításba, hanem azért sem, mert kétséges, hogy a hatalmas büdzsé felett diszponáló és politikailag rendkívül érzékeny uniós agrárpolitikát a régi tagállamok egy újnak az emberére bíznák. Ha mégis, Gráfnak akkor is komoly versenytársa akadna, hírek szerint ugyanis Bukarest kifejezetten a mezőgazdasági biztosi helyért lobbizik.

Az esélytelen önjelöltek közé sorolják az EP-ből kihullott Fazakas Szabolcsot, Puch László MSZP-s főkorifeus protezsáltját, erős szocialista hátszél birtokában Veres János expénzügyminiszter pedig maga jelentette be igényét az uniós posztra. Veresnél persze a kisebb probléma a megbízható nyelvismeret hiánya: nyilván nem válna Magyarország előnyére egy olyan politikus brüsszeli prezentálása, aki nyakig benne volt a magyar gazdaság bajainak elmélyítésében.

Júniusban Bajnai kifejezetten a Magyarországnak nyújtott tavaly őszi válságkezelő kölcsöncsomagért, hálából adta voksát az EB élén második terminusra vágyó néppárti, portugál José Manuel Barrosóra – legalábbis ilyen értelmű nyilatkozatot tett akkor a kormányfő. Egyesek azt is vélelmezik, hogy emellett a miniszterelnök egy ígéretet is kicsikart egy, az adóügyinél komolyabb tárcára.

Csakhogy Barroso nem osztogat abszolút szabadon. A legnagyobb uniós hatalmat képviselő portfóliókra, mint például a belső piaci szabályozással, a versenypolitikával, a nemzetközi kereskedelemmel vagy a bel- és igazságügyekkel foglalkozó biztosok posztjaira ezután is ráteszik a kezüket a legnagyobb tagállamok. Ráadásul valószínűleg az EP is követelésekkel áll majd elő: az uniós képviselőház liberálisai például az alapvető jogokkal és antidiszkriminációval foglalkozó új biztosi poszt létrehozását szorgalmazzák, az Európai Néppártban pedig sokan – a törökök csatlakozásának elejét veendő – eltörölnék a bővítési biztosi szerepkört. Holott utóbbi például a nyugat-balkáni országok felvétele okán akár jól is állna Magyarországnak.

Barrosónak, hacsak nem akar hatalmon maradása végett gesztusokat tenni az euroszkeptikusoknak és a szélsőségeseknek, a néppártiak és a liberálisok voksain kívül szüksége lesz a szocialistákéra is, akik a válság miatti foglalkoztatási és szociális problémák kezelésére követelnek hatékony programot az elnökjelölttől. Információk szerint épp ezért érkezett Brüsszelből olyan sugalmazás Bajnainak, hogy gondoljon a szociális miniszteri múlttal rendelkező Göncz Kingára, aki mellett szól választott képviselői státusa is a strasbourgi törvényhozásban. Tény, hogy megnöveli az alkuerejét az a kormányfő, aki nemcsak kellően érdemdús, hanem egyszersmind női jelöltet kínál az EB-elnöknek, Barrosót ugyanis az EP erős nyomás alá fogja helyezni, hogy javítson a mostani ciklusban 19 férfit és 8 nőt felvonultató testület belső arányain a nők javára.

Feltehetőleg a női vonalon nyomul Herczog Edit, az MSZP európai parlamenti képviselője is, és ezért jutott eszébe néhány MSZP-snek Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke – igaz, utóbbi határozottan cáfolta, hogy brüsszeli tervei lennének. Barrosónak mindenesetre szempontja lehet, hogy az EB megfelelő politikai arányainak beállítása végett a júniusi európai parlamenti választások után jobbra tolódott Európában legalább a néhány megmaradt szocialista kormánytól baloldali jelöltet kérjen, s az sem hátrány, ha az illető látott már kormányt belülről. Emiatt nem feltétlenül nyom sokat a latban Bajnainál a Fidesznek az az igénye, hogy a következő választások várható kimenetelére tekintettel vegyék figyelembe a legnagyobb ellenzéki párt ízlését a biztosjelölt kiválasztásánál. Már csak azért sem, mert a miniszterelnöknek nagyobb szüksége van az általa tervezett 2010-es költségvetés megszavazásához az MSZP jóindulatára. Mégpedig minél hamarabb. Némely spekulációk szerint ugyanis a kormányfő éppen azért sürgeti a jövő évi büdzsé elfogadását, mert ő maga kíván Brüsszelbe távozni, megnyitva az utat az előrehozott választások előtt. Mivel a biztosjelöltek európai parlamenti meghallgatása novemberben esedékes, az új EB pedig valószínűleg csak januárban veszi át a stafétabotot, egy efféle terv nagyjából be is férne az ütemezésbe.

KOCSIS GYÖRGYI