Módosítania kell a parlamentnek a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvényt, ha igazak azok a hónapokkal korábban felröppent hírek, miszerint Pintér Sándor belügyminiszterként a polgári titkosszolgálatokat is felügyelni fogja. A csak kétharmados többséggel megváltoztatható törvény ugyanis egyértelműen fogalmaz: a polgári titkosszolgálatokat irányító miniszter nem lehet sem a rendészetért felelős miniszter, sem a honvédelemért felelős miniszter, sem pedig az igazságügyért felelős miniszter. Igaz, a Fidesz-KDNP kétharmados parlamenti többségének birtokában, ha akarja, pikk-pakk módosíthatja a törvényt. Így több mint húsz évet utaznának vissza az időben, merthogy legutóbb a pártállam idején tartozott az állambiztonság (a polgári titkosszolgálat „szocialista megfelelője”) a belügyminisztérium alá.

Szakmai berkekben úgy tudják, Pintér maga kérte azt, hogy a titkosszolgálatokat is felügyelhesse. Ez sokaknak nem tetszik. A hvg.hu titkosszolgálati forrásból úgy értesült, az NBH több vezető beosztású munkatársa is kilátásba helyezte távozását arra az esetre, ha valóban Pintér Sándor lesz a „főnökük”.

Botrányok egymás után

Pedig változásokra szükség lenne, merthogy a titkosszolgálatokkal nincs minden rendben. Az elmúlt években volt ugyan változás, de ez főleg személycserékben valósult meg. Ráadásul nem tudatos koncepció részeként, hanem a botrányok szülte kényszerből.

2007-ben az NBH akkori főigazgatójának, Galambos Lajosnak azért kellett távoznia, mert személyesen is belekeveredett az Egymásért – Egy másért Alapítvány csalási ügyébe, ráadásul a szervezet éppen az ő irányítása alatt állt a 2006-os őszi zavargások idején, amikor szintén követett el hibákat.

Galambos utódja, a szocialista érában még a KGB moszkvai iskolájának padjait is koptató Laborc Sándor sem bizonyult megfelelő vezetőnek, irányítása alatt robbant ki az UD Zrt. lehallgatási ügye, melyben végül az NBH, pontosabban Laborc maradt alul. Jóllehet az ügyben az NBH tett feljelentést a két egykori titkosszolgálati tiszt tulajdonában álló UD Zrt. ellen, azt állítva, hogy a cég üzletembereket, politikusokat figyelt meg, a Központi Nyomozó Főügyészség végül Laborcot gyanúsította meg különleges személyes adatokkal való visszaélés miatt.

Az sem vetett jó fényt az NBH-ra, amikor kiderült: az Első Magyar Földgáz és Energiakereskedelmi és Szolgáltató Kft. (EMFESZ) vezetői hiába jelezték az NBH-nak, hogy az orosz Gazprom befolyást akar szerezni a stratégiai cégben, tavaly májusban mégis sor került az ügyletre. Az már csak hab a tortán, amikor a romagyilkosságok kapcsán napvilágot látott, hogy az egyik gyanúsítottat már korábban is figyelte az NBH, ám amikor fegyverek vásárlásába kezdett, megszüntették a titkos adatgyűjtést.

Alku az új vezetőkről

Az UD-ügybe belebukott Laborc Sándor távozása után Balajti László került az NBH élére, aki addig a titkosszolgálatok technikai hátterét biztosító szakszolgálat főigazgatója volt, míg a szakszolgálat vezetőjének a Kövér László egykori titkosszolgálati miniszter bizalmi emberének tartott Dobokay Gábort tették meg.

A kinevezések mögött sokan nagykoalíciós alkut sejtettek. A parlament nemzetbiztonsági bizottságának volt SZDSZ-es tagja a hvg.hu-nak megerősítette, hogy a kinevezések előtt a Fidesz és az MSZP szakpolitikusai kommunikáltak egymással, de azt nem tudja, mi volt a megállapodás lényege. Legfeljebb sejti. „Ebben az időben fogadta el az MSZP és a Fidesz az új titokvédelmi szabályozást. Érdekes, pár hónappal korábban Juhász Gábor titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter még azt hangoztatta, hogy nem akar kinevezett vezetőt az NBH élére, később a Fidesz által támogatott személlyel együtt rögtön két főigazgatóról is döntöttek” – emlékezett vissza Gulyás József.

Forrásaink szerint Juhász Gábor kvázi „parancsba adta” Balajtinak és Dobokaynak, hogy foglalják el az új pozícióikat, noha a két vezetőnek ez nem nagyon volt ínyére. Nemcsak azért ódzkodtak, mert kinevezésükre a választások előtt néhány hónappal került sor, hanem azért is, mert mindketten egészen más területen mozogtak, mint ahová ültették őket: Balajti szakszolgálati (azaz technikai), Dobokay hírszerzési vonalon.

Annak ellenére, hogy Balajti kinevezése mögött nagykoalíciós alku áll, a Fidesz már az új főigazgató kinevezése után jelezte: ha kormányra kerül, leváltja őt.

Pintér Sándor. Alá kerülhetnek a titkok

Stiller Ákos

Eldolgoznak egymás mellett

A titkosszolgálatok dilettantizmusa sokszor a rossz struktúrákból fakad – magyarázták a hvg.hu-nak név nélkül nyilatkozó biztonságpolitikai szakértők. Példaként felhozták, hogy a jelenlegi struktúrából fakadóan egyes ügyeken több szerv is dolgozik egyszerre, s gyakran megesik, hogy elhallgatnak egymás elől információkat azért, hogy aztán a dicsőséget is ők arathassák le.

Az is figyelemreméltó, hogy noha a lehallgatásokat a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat feladata lenne végezni, egyes esetekben a rendőrség, az NBH és a VPOP megoldja ezt „házon belül”. „A kilencvenes években csak a titkosszolgálatok között volt párhuzamosság, ma már a titkosszolgálatok, a rendőrség és a VPOP között is” – mondta egyikük.

A legtöbb szakértő úgy véli, célszerű lenne központosítani az ügyeket – például egy közös biztonsági központ létrehozásával –, s csak azután leosztani a feladatokat, ám úgy tűnik, a Fidesz a régi rendszert merevíti majd be. Ennek egyik jele, hogy a hírszerzéssel foglalkozó Információs Hivatal állítólag a leendő külügyminiszter, Martonyi János alá kerül majd.

Hiába is kutakodna a Jobbik

A titkosszolgálatok feletti parlamenti kontroll is hagy kívánnivalót maga után. Az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának papíron komoly ellenőrzési jogosítványai vannak ugyan, de ezeket az utóbbi években nem igazán gyakorolta.

Jó példa erre, hogy a törvény szerint a kormánynak küldött titkosszolgálati jelentéseket a bizottság elnökének is meg kellett volna kapnia, 2006 és 2010 között azonban az NBH-tól egyetlen egy jelentést sem kapott az elnök, a különböző hivatalos tájékoztatók pedig semmitmondók voltak, melyeknél többnyire még a sajtóból is többet tudhattak meg a bizottság tagjai.

Ezt egyébként Gulyás többször szóvá is tette a bizottsági üléseken, hiába. Szerinte az, hogy ez így történt, a bizottság elnökének (Simicskó István, KDNP) puhaságán is múlott. Gulyás ugyanis biztos abban, hogy a négy év során többször is kapott jelentéseket a kormány, emlékezzünk csak azokra az állítólagos terrorveszélyekre, amelyekről a kabinet éppen a titkosszolgálati anyagokra hivatkozva számolt be.

Felmerül persze a kérdés, hogy nagyobb parlamenti kontroll esetén az éppen terrorcselekmények gyanúja miatt előzetes letartóztatásban lévő Budaházy Györggyel és az NBH előtt sem ismeretlen Toroczkai Lászlóval jó kapcsolatokat ápoló Jobbik milyen titkosszolgálati információkhoz juthatna hozzá. A válasz egyszerű: ha egyes jelentéseket látna is a bizottságba delegált Jobbik-tag, konkrét, operatív információkhoz már nem férne hozzá, ahogy az NBH-s iratokban sem kutakodhatna. Legfeljebb csak akkor, ha egy adott ügyben tényfeltáró bizottság alakulna, ehhez viszont többségi döntés kell, s ezt a szívességet valószínűleg egyik párt sem tenné meg a Jobbiknak. Így arra sem lesz lehetősége Vonáéknak, hogy esetleg megtudják, az NBH milyen információkat gyűjtött a szélsőségesekről.

Más kérdés persze, hogy mire jut a Fidesz, ha kutakodni akar. Kormányra kerülve ugyanis ezt bármikor megteheti. Legtöbben – köztük Gulyás József – úgy vélik, Orbánék, ha nem is látnak neki a szolgálatok élveboncolásának és vesznek elő minden kényes ügyet, de az, hogy mi miért történt vagy mi miért nem történt meg 2006 őszén az MTV ostromakor, biztosan terítékre kerül.

Dezső András