Az alkotmány tegye egyértelművé, hogy az állam „minden tőle telhető módon támogatja, elősegíti a sportoláshoz való jog érvényesülését” – olvashattuk november végén, amikor Schmitt Pál az alkotmányhoz fűzött javaslatait hat pontban közzétette. A köztársasági elnök sporthoz, sportoláshoz, sportolókhoz való jó viszonya ismert, hiszen a Magyar Olimpiai Bizottság leköszönt elnökéről van szó. A kormány elkötelezettsége sem hagyhat bennünk kétségeket: a kabinet júliusban egymilliárd forintot csoportosított át az olimpiai felkészülésre, valamint a szabadidősport támogatására. A miniszterelnök focizik és futaballistákkal fotózkodik, a Fidesz sportolókkal kampányolt, s a cafeteriaelemek közé – kiütve a nyeregből az internetet – adómentesen adható elemként bekerült a sportrendezvényekre szóló belépő is.

Ennek tükrében különösen érthetetlen, hogy a 2009-ben Taipeiben, a Siketlimpián érmet szerzett magyar sportolók miért nem kapták meg a mai napig a nekik járó eredményességi jutalmat. Persze, amikor a hazatérésük után a Szociális és Munkaügyi Minisztériumban felfújható labdát és sörnyitót kaptak ajándékba, akkor már sejtették, hogy más megítélés alá esnek, mint az olimpikonok és paralimpikonok. „Amikor a csapat hazajött, a buszuk a Magyar Sport Háza elé érkezett, ahol Simóka Beáta, az Önkormányzati Minisztérium akkori szakállamtitkára fogadta őket, gratulált, és a történet ennyivel véget is ért. A szociális minisztériumnak pedig sikerült egy megalázó csavarral folytatnia” – meséli Buzási Bea, az egyik érintett sportoló édesanyja.

Az eredményességi jutalom egy pekingi egyéni aranyérem esetén 20 millió forint volt. Az ezüstéremért 18, a bronzért pedig 14 millió forint járt. A csapatsportban elért aranyéremért 12 millió forintot kaphatott egy játékos, az ezüstéremért ennek az összegnek a 80, bronzérem esetén 70 százaléka illette meg a csapat tagját. Tekintettel arra, hogy a Siketlimpián a magyar vízilabdacsapat és egy sportlövő is aranyérmes lett, s további érmes és pontszerző helyeket is megszereztek (összesen 21 sportoló) – az elmaradt kifizetés az érintettek számításai szerint nettó 400 millió forint körül mozog.

Hátrányos megkülönböztetésük miatt – és amiatt, hogy a nyári, a téli és a paralimpia résztvevői is megkapták a pénzt – voltak kénytelenek 2010 áprilisában a siketlimpikonok az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz (EBH) fordulni, amely úgy döntött, hogy a sportolók egyenlő bánásmódhoz való joga valóban sérült, s kötelezte az Önkormányzati Minisztériumot, hogy fizesse ki az eredményességi jutalmat. Akkor a szakállamtitkár, Simóka Beáta egy alkotmánybírósági határozatra utalva azt mondta: nem alanyi jogon járó pénzbeli juttatásról van szó, a jogalkotó mérlegelheti, hogy méltányosságból, illetve sportpolitikai megfontolásból adja-e. Arra is hivatkoztak, hogy a sporteredményeket nem lehet összehasonlítani, más a sportszakmai értékük.

Ugyanakkor az EBH indoklásában az szerepelt, hogy – bár ez a juttatás valóban csak adható – ha a minisztérium olimpiai jutalom nyújtásáról dönt, akkor különbségtételre nincs semmi ok, erre ésszerű indok nem volt. A minisztérium az egyes sportolók ellen indított fegyelmi eljárást is felhozta érvként, de az EBH ezt sem tartotta megfelelő indoknak. A kifizetés azonban ezt követően sem történt meg, ráadásul a minisztérium a hivatalváltás utolsó napján a bírósághoz fordult, a határozat felülvizsgálatát kérve.

fonesz.hu

Ez már az új, jogutód Nemzeti Erőforrás Minisztériumot (NEFMI) érintette. A bíróság elutasította a tárca keresetét, s többek között kiemelte: amikor a jutalom odaítélését mérlegeli a minisztérium, akkor a szempontok között az egyenlő bánásmód követelményét is figyelembe kell vennie.

„A sporttörvény az olimpikonoknak, paralimpikonoknak és siketlimpikonoknak a 35. életévtől járó olimpiai járadékról rendelkezik. S bár az eredményességi jutalomra valóban nincs szabály, a törvény az egyes sportesemények (Olimpia, Paralimpia, Siketlimpia) között – egyenrangúnak ismerve el őket – mérlegel, aminek alapján joggal számítottak a Taipeiben sikereket elérő sportolók az anyagi elismerésre is” – fogalmaz Loványi Róbert ügyvéd. Azt mondja, a minisztérium bármikor elállhatott volna a keresettől, s rendezhette volna az ügyet, ehhez képest kivárták a december 9-i tárgyalást, s azóta sem jelentkeztek az érintetteknél.

Pedig a Magyar Hallássérültek Sportszövetsége többször is próbált egyeztetni a minisztériummal, készen a tárgyalásra a kifizetés ütemezésével kapcsolatban. Nyáron Szekeres Pál helyettes államtitkárral találkoztak, akitől később a tárgyalási alapnak megfelelő ajánlatot is várták. A minisztérium ezzel szemben arra hivatkozik, hogy ők vártak volna ajánlattételt az érintettektől, amit azonban a tárgyalás napjáig nem kaptak meg. „Valóban elhangzott a megbeszélésen, hogy tegyünk ajánlatot, de én akkor jeleztem a helyettes államtitkárnak, hogy ebben a méltatlan helyzetben ne várja el ügyfeleimtől, hogy önként lemondjanak annak az összegnek egy részéről, ami egyébként járna nekik, s ami miatt jogi kanosszát is kellett járniuk egy hivatal igazságszolgáltatását kérve. Úgy láttam, hogy ezt akkor megértették, s ennek szellemében vártuk az ő ajánlatukat” – árnyalja a találkozó minisztériumi változatát Loványi Róbert.

A NEFMI megkeresésünkre azt is tudatta: már az átadás-átvétel idején érdeklődtek a kifizetés elmaradásáról Simóka Beáta szakállamtitkárnál. Akkor derült ki az illetékesek számára, hogy a jogelőd minisztérium nem tervezett ezzel az összeggel. A bírósági döntés kapcsán azonban úgy fogalmaztak: további jogorvoslattal nem élnek, s „kezdeményezték a bíróság által megítélt összegekhez szükséges intézkedések meghozatalát”. Vagyis vélhetően fizetni fog a minisztérium, az azonban nem derül ki a válaszból, hogy mikor és mekkora összeget. A minisztérium ugyanakkor – a jogelőd érvelését vállalva – azt is odabiggyesztette válasza végére: „köztudott, az olimpiai jutalom egyszeri juttatás, amely törvényi vagy egyéb jogszabályi rendelkezésben nem jelenik meg, nem törvényi kötelezettség teljesítése körében nyújtja a kormány, így a jutalom nyújtására, mértékére, a jutalomban részesülők körére nincs normatív rendelkezés”. Bár Loványi Róbert szerint ebben valószínűleg csak arra utalt a tárca, hogy a sportolóknak járó összeg fix, míg az edzők és csapatvezető jutalmazására javaslatot tesz az érintett sportszövetség, a tárca pedig elbírálja, és akár módosíthat is rajta.

A kifizetés időpontja ma sem ismert, pedig a tavaszi EBH-határozatot követő 60 nappal bőven lejárt a határideje.