Sajátos rekorder volt Lénárd Ödön. Rendkívül hosszú életét rendkívül sok szenvedés övezte. A Kádár-korszakban politikai okok miatt kevés embert tartottak hosszabb ideig börtönben, mint őt, és ő maradt a papok közül a legtovább fogságban. Csak a pápa közbenjárására engedték szabadon, miután Kádár János, a kommunista pártvezető 1977-ben Rómába látogatott.

Lénárd Ödön, a szerzetes-tanár 1911. szeptember 11-én született, századik születésnapjára emlékeztek ezért múlt vasárnap a váci börtönnél, annál a Köztársaság úti sivár oldalfalnál, ahol emléktábla is őrzi a szerzetes emlékét. A nyolc évvel ezelőtt, Kismaroson, az általa alapított ciszterci monostorban elhunyt Lénárd soha nem alkudott meg a Kádár-rendszerrel.  Még egyházának is ellentmondott, hiszen amikor a hetvenes évek végén szabadon engedték, nem hagyta el az országot. Az ötvenes években többek között Vácon tartották fogva a piarista pap-szerzetest, korábbi szegedi gimnáziumi és pesti főiskolai tanárt. Vácról 1953-ban szabadult, Nagy Imre kormányra kerülése után, amnesztiával.

Szellőzőablak a Doberdó részlegben

Menczer Péter

Tipikus eset?

A kommunista rendszer szörnyűségeit ma kevés helyen lehet „testközelből” tanulmányozni, a Váci Fegyház és Börtön azonban erre mindenképpen alkalmas. A ma is működő intézet egyik részlege egyfajta múzeumként funkcionál. A nyílt napon a lezárt részleg, az úgynevezett "Doberdó" is látogatható.

A hvg.hu munkatársa is egyszerű látogatóként sétált végig a salétromos, omladozó falak között, a sötét és hideg épületrészben, ahol persze a zárkákban hiába is keresnénk a fűtést. E ma már nem használt helyiségek szellőzőablakait frissen meszelték – kívülről, hiszen az ablakok a működő börtön udvarára néznek. Az ötvenes években a váci börtönt az Államvédelmi Hatóság foglalta el, itt nem a büntetés-végrehajtás, hanem az ÁVH emberei „dolgoztak”, ahogyan a látogatóknak a börtön egyik főtisztje elmagyarázta.

A Doberdó folyosója

Menczer Péter

Meztelenre vetkőztették, aztán megverték az ÁVH-sok a rabokat

Az ötvenes években a foglyokat a Doberdóban előbb meztelenre vetkőztették, majd kegyetlenül megverték. Ezután beállították őket az állózárkába, ahol hosszú ideig kellett maradniuk. Az állózárkában további kínoknak voltak kitéve az emberek, többek között a trombózis fenyegette a mozgásképtelen, kényszertesttartásban lévőket. Ha az állózárkát túlélték, többféle kínzás várt rájuk, s nemcsak verések: a sötétzárka súlyos pszichológiai fegyver volt ezek között. Miután nem éri inger az itt fogva tartottakat, rövidesen hallucinációik lesznek. Ezt nagyon nehéz tiszta elmével átvészelni, sokan megpróbálták a hallucinációikat irányítani, mások pedig azzal élték túl az itt töltött időt megőrülés nélkül, hogy kenyérdarabkákat galacsinná gyúrtak, elszórták a földre és ezt próbálták a sötétben megkeresni.

Amikor éppen arról beszélgettünk az egyik nevelőtiszttel, hogy maguk az ÁVH-sok is áldozatul estek időnként saját pusztító szisztémájuknak, ránk köszönt egy készülődőben lévő mozifilm társproducere, Dr. Keserű Sándor történész. Hallotta, amint arról beszélünk, hogy miként verték halálra az ávósok Szücs Ernőt, az ÁVH helyettes vezetőjét. Elárulta: éppen róla terveznek filmet készíteni „Á. V. H. – Egy terrorszervezet igaz története” címmel. Bár Szücsöt nem Vácon, hanem Budapesten ölték meg - a körülmények nagyjából hasonlóak lehettek a váci Doberdóhoz.

Az akasztófa csak a Nagy Imre-film díszlete volt, az ÁVH-s időkben sem volt bitófa a Doberdó celláiban

Menczer Péter

Keserű szerint Rákosi Mátyás adott parancsot Szücs megveretésére, az azonban nem világos, hogy halálra akarták-e verni az ÁVH alvezérét. Annyi biztos, hogy alapos fenyítést kapott Szücs. Nem volt halálos sebe, de annyira masszívan ütötték, hogy a szervezete egyszerűen feladta a küzdelmet. Keserű viszont röviden megjegyezte: „péppé verték”.

Veterán autók kiállítása

Keserű elhozta a váci börtön nyílt napjára az ötvenes évek hírhedt honvédelmi miniszterének, Farkas Mihálynak az autóját. A hatalmas ZIM 12-es mellett a börtön udvarán ott állt a veterán járművek között Szücs Ernő egykori szolgálati kocsija, egy Packard A is. (Egyébként egyes források szerint Farkas Mihály fia, Farkas Vladimir volt megbízva Szücs ügyének kivizsgálásával az ötvenes években, azt ugyanakkor a fiú, Vladimir mindig cáfolta, hogy része lett volna az ÁVH parancsnokhelyettesének halálra verésében.)

Szücs egyébként azért vált kínossá a Rákosi-féle pártvezetés számára, mert megkerülésükkel a legmagasabb rangú magyar kommunista politikusokról jelentett - méghozzá közvetlenül Moszkvának. Az ÁVH idején kivégzések is lehettek a váci börtönben, de nem a Doberdó részlegben. A börtön egyik főtisztje szerint a rendszerváltás után mintegy száz ember holttestét találták meg az épület környékén, de a Doberdóban látható akasztófa például csak díszlet: itt forgatták ugyanis a Nagy Imréről szóló filmet néhány évvel ezelőtt.

Nyílt nap a váci börtönben

A váci börtön nyílt napján akciófilmeket idéző bemutatót is tartottak. Kiképzett kutyákkal, lázongó fogvatartottak, dühöngő rabok ártalmatlanná tételét „modellezték”. A műveleti csoport persze a valóságban ritkán lép fel a bemutatón alkalmazott technikákkal. Kutyát szinte sosem vetnek be, és akkor sem kell elengedni a speciális kiképzett állatokat, hiszen már a puszta jelenlétük is le szokta nyugtatni a renitens fogvatartottakat. Az állatok egyébként másfél-két méter magasra is felugranak, és még a rájuk tett szájkosárral is hatalmas ütést képesek mérni az ellenszegülő fogvatartottakra. Ha nincs szájkosár rajtuk, akkor pedig arra vannak kiképezve, hogy karra harapjanak rá, és csak a parancsszóra engedjék el a „célszemélyt”. Mindez a bemutatón azt jelentette, hogy a speciális védőruhába öltözött szereplő hiába próbálta lerázni a kutyát magáról, az akár a levegőben röpködve sem engedte el a karját, olyan erősen harapta a kezét. 

A nevelőtisztek szerint a bemutatón látottak közül sokkal valószerűbb volt az, amikor a sisakkal, pajzzsal felszerelt, fekete bevetési szerelést viselő akciócsoport berohant egy zárkába, és ott a dühöngő, kiabáló rabot elfogták és elvitték.

A börtön látogatható részét járva a Doberdón kívül a kápolna gyakorol hatást az érdeklődőkre. Itt láthatók azok az alkotások, amelyeket a rabok készítettek. A börtönben ugyanis az idő kitöltése az egyik legnehezebb dolog. Van, aki szerencsés, és jó magaviseletű, az dolgozhat a Duna-Mix Kft.-ben a fegyintézet cégénél, ahol asztalosmunkát végezhet, műszaki bontóban alkatrészeket szerelhet szét, vagy kábelkötegeléssel, esetleg cipőkészítéssel foglalkozhat. Aki dolgozik, naponta fürödhet, valamint munkájáért pénzt is kap: pár tízezer forintot is gyűjthet havonta. Aki viszont a zárkában marad, az sokszor képzőművészettel kezd foglalkozni.

Elsősorban festenek a fogvatartottak. Az egyik rab kifejezetten remek op-art jellegű alkotása rögtön felhívja magára a figyelmet a kápolnabeli kiállításon. Mások egyszerűbb megoldásokat alkalmaznak: gyerekjátékokat farigcsálnak, ragasztanak össze vagy origamiznak. Megint mások a Szent Adorján napi nyílt rendezvényre festenek hatalmas udvari transzparenst, installációt. Amikor messziről – nem látva a részleteket – rápillantottunk a börtön udvarának túloldalán feszülő vászonra, és megkérdeztük, hogy Vác látképe-e a mű, a börtön dolgozói megjegyezték: „Aligha. Nem nagyon nyílik alkalmuk az alkotóknak a természet utáni festésre…”