A cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő, és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottság szerdai ülésén Martonyi János a privatizáció kezdetéről szóló átfogó beszámolója után úgy fogalmazott: "Elnök úr, nagyon őszintén meg kell mondanom, hogy a cukoripari privatizációra egyáltalán nem emlékszem".

Kopátsy Sándor kifejtette, hogy már akkor sem értett egyet a privatizáció módjával, szerinte ugyanis az túl liberális volt. Ő a munkavállalói tulajdonlást pártolta, de elismerte, hogy a jól működő társaságokat a dolgozók gyorsan továbbértékesítették. Mindkét szakértő hangsúlyozta, hogy nem volt nemzeti tőke, ezért volt szükség külföldieknek értékesíteni állami vagyont, amihez előírtak tőkeemelést, termelésbővítést és új technológia behozatalát is. Mindketten egyetértettek abban, hogy a dolgozói tulajdon jó lett volna. Martonyi János azonban emlékeztetett a tőkehiányra és a hitelezési nehézségekre, ami nehéz helyzetbe hozta ezeket a vállalkozásokat. Martonyi János felidézte az akkor hatályos jogszabályokat, amelyek alapján a magánosítás folyt.

A másik témával, az Európai Unióban a magyar cukortermeléssel kapcsolatban, a vámok lebontása és a kvóta kérdésében úgy összegezett Martonyi János: el kell olvasni a csatlakozási szerződést. A cukoripari vizsgálatról Martonyi János befejezésként hangsúlyozta: a fontos az, hogy "levonjunk a tanulságokat a jövőre nézve".

Bánkuti András

Kopátsy Sándor közlése szerint a cukoripar privatizációjában nem történtek nagyobb hibák, mint általában a magánosítás során. A fő hibát a túlzott liberalizációban jelölte meg. Arra a felvetésre, hogy a cukorimportban védővámot kellene bevezetni, azt mondta: egy közösségi tagság nem csak előnyökkel jár, s az európai uniós tagságnak több az előnye, mint hátránya. Nem most "szúrtuk el" a cukoripart – összegezte a véleményét –, hanem akkor, amikor felszámoltuk azt. A bizottság pénteken tartja a következő ülését, amelyen Draskovics Tibort és Raskó Györgyöt hallgatják meg.