„Az előző volt az 500. csiripem. Estenem, hogy repül (figyelitek a finom humort: repül-madár-csirip) az idő, mintha tegnap lett volna az első” – adott hangot örömének csütörtökön Deutsch Tamás, aki immár félezer alkalommal tudatta a világgal gondolatait a Twitteren. Azokról a – nemritkán sarkos – véleményekről van szó, amelyek immár nemcsak itthon botránkoztatják meg a közvéleményt, de akár nemzetközi malőrhöz is vezetnek.

A Twittert március óta használó európai parlamenti képviselő legutóbb a Dörner-ügyről nyilvánított véleményt:

„Mi lenne a XX. századi magyar kultúrával, hogyan nézne ki, mennyivel lenne szegényebb, ha a temérdek, rettenetes kommunista nézetekkel megáldott művész nem alkothatott volna, nem vezethetett volna művészeti intézményeket, mert szarházi kommunista volt?”

twitter.com

Deutsch annak ellenére nem tudta, hogy „Ki a fasz az a Thomas Melia?”, hogy az amerikai helyettes külügyi államtitkár az 1990-es évek elején diplomataként segítette a Fideszt is. Melia azzal váltotta ki „dajcstomi” haragját, hogy aggodalmát fejezte ki a magyar alkotmányozással, a média helyzetével és az egyházügyi törvénnyel kapcsolatban. Ennek létjogosultságát az egykori sportminiszter a saját nyelvén így vitatta:

„Minek kell naponta adnunk a szarnak egy pofont?”

Noha az iskolában mindannyian megtanultuk a fokozás szabályait, Deutsch a magyar nyelvtant is új megvilágításba helyezte, nem kellett hozzá több, mint a volt miniszterelnök iránti – láthatóan engesztelhetetlen – gyűlölet. A fideszes politikus a Twitter adta 140 karakternyi lehetőséggel élve a következőképpen helyezte el a volt kormányfőt a világban:

„Vannak szemét alakok. Vannak aljas emberek. Vannak rosszindulatú örültek. Vannak irtózatos gecik. Vannak gusztustalan rohadékok. És van Gyurcsány”.

Gyurcsány Ferenc egyébként a politikus egyik visszatérő témája, azt is mondhatnánk, Deutsch munkásságában az elmúlt hónapok tekinthetők a képviselő Gyurcsány-korszakának. Már csak azért is, mert az alábbi bejegyzés súrolja a kortárs költészet határait. Azt, hogy alulról, vagy felülről, döntsék el olvasóink.

„Egy jóérzésű, tisztességes ember azt gondolja Gyurcsány mai facebook bejegyzése kapcsán, hogy egyszer és mindenkorra elmehet a picsába.”

twitter.com/dajcstomi

Deutsch nyelvi bravúrjai nem voltak mindig ennyire kifinomultak. Amikor az egykori Demokratikus Ellenzék tagjai – köztük Konrád György, Kőszeg Ferenc, Demszky Gábor, Rajk László és Radnóti Sándor – a vallásszabadság és más alapvető szabadságjogok védelmében nyílt levelet írtak az alapvető jogokért és uniós polgárságért felelős európai biztosnak és az Európa Tanács emberi jogi biztosának, az EP-képviselő így jellemezte őket:

„SZerencsétlen Dilis Szarháziak”.

Ha akarnánk, sem tudnánk nem észrevenni az SZDSZ betűszó mögöttes tartalmát. Deutsch Tamás bizonyosan nemcsak azt felejtette el, hogy egykor ideológiailag igencsak közel állt az általa ostorozottakkal, hanem azt is, hogy akik szerinte „Bármikor képesek a 'demokratikus (sic!) ellenzék' emlékét és a hazájukat elárulni”, azok nem mások, mint az egykori Demokratikus Ellenzék tagjai, a levélírók eszerint tehát magukat árulták el, természetesen a hazájuk mellett.

Persze mielőtt azt hinnénk, hogy Deutsch a Twittert csak politikai ellenfeleinek aljazására használná, hangsúlyoznunk kell: néha dicsér is. Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivőt például a barátjának nevezi, s megnyugtató hírt közöl róla. A szocialista politikusok helyében viszont nem lennénk:

„Hiába cseszegetik minden nap a legaljasabb módon, hála Istennek jó hangulatban van. Retteghet az MSZP!”