Miután nincs hivatalos statisztika az állami járművekről, és azokat több biztosító tarja nyilván, a becslések szerint  30-40 ezer autóról lehet szó. Ebbe beleértendők a rendőrség és a honvédség járművei is, amelyek közül számos külföldön, misszióban gurul.

A biztosítók úgy vélik, hogy egy olyan portfólió, amelyben a károk szétterülnek, és matematikailag valószínűsíthetők, legalább 100 ezer járműből áll. Így az állam eleve hátrányból indul.

A biztosítók a kockázatot tovább porlasztják, viszontbiztosítást kötnek a meglévő állományra. Az államnak erre nincs lehetősége. A személyi sérüléses károknál akár élethosszig tartó járadékfizetési kötelezettség is keletkezik, amire szintén elő kell teremteni a fedezetet.

Európában a Zöld-kártya Egyezmény garantálja az autós külföldön okozott kárának megtérítését, amelynek az ellenértéke szerepel a kgfb-ben. A kgfb-ből kivett állami járműre az országhatáron határbiztosítást kell kötni. Ez viszont drága, így akár egy heti külföldi tartózkodás biztosítása több lehet egy éves kgfb-díjnál.

Az EU-ban kötelező nemzetközi kárrendezési hálózatot fenntartani, hiszen minden kárt szenvedett a saját országában intézheti a kártérítést, akkor is ha külföldi a károkozó. Ezt kiépíteni néhány tízezer járműre, fajlagosan igen drága - állítják az MTI által megkérdezett piaci szereplők.

További tisztázatlan kérdéseket vet fel, hogy a nagyobb állami szervezetek közbeszerzésen kötöttek kgfb-t a gépkocsijaikra. Ezek általában több évre szólnak és egyelőre nem világos, mi lesz ezek sorsa az új szabályozással.