Charles Gati szerint nem volt még példa a Hillary Clinton amerikai külügyminiszter Orbán Viktornak írt leveléhez hasonlóan kemény figyelmeztetésre korábban a magyar–amerikai kapcsolatokban vagy más szövetséges ország esetében. "Persze más, bizalmas levélváltások tartalmát nem ismerhetjük, de tény, hogy ez az udvarias hangnemű levél nagyon határozott aggályokat fejez ki" - véli a washingtoni külügyminisztérium volt főtanácsosa a 168 Órának adott interjújában.

"A demokrácia azt jelenti, hogy a polgárok szabadok, a választások tiszták, és a rájuk való felkészülés lehetőségei mindenkit elérnek, teljes a sajtószabadság: nincsen sem cenzúra, sem öncenzúra. Működik a fékek és az ellensúlyok rendszere, függetlenek a bíróságok. Ez a demokrácia, és ez az, ami már nem létezik Magyarországon" - jelentette ki.

Hova tűntek a barátok, szövetségesek?

A súlyos gazdasági gondokat leszámítva, hosszú távon az ország nemzetközi elszigeteltsége okozhatja a legtöbb fájdalmat Gati szerint. "Európa közepén manapság ország nem működhet hatékonyan, ha nincsenek barátai, nincsenek közeli szövetségesei. Mára a visegrádi partnerországok is elhidegültek Budapesttől, nem is beszélve Nyugat-Európáról. Érthető, hiszen Magyarországon lényegében balkáni viszonyok alakultak ki, ami nem jelent ugyan diktatúrát, de a nyugati megfigyelők szemében az ország egyre inkább egybemosódik Romániával, Bulgáriával és Szerbiával" - véli a John Hopkins Egyetem professzora, aki szerint Clinton és Barroso leveléből, a lengyel és az osztrák pénzügyminiszter nyilatkozataiból az a kép bontakozik ki, hogy Magyarország egyedül maradt, miután Orbán utolsó szövetségese, Berlusconi is lelépett a színről.

Charles Gati

Stiller Ákos

"Senkit se tévesszen meg, amikor a nemzetközi diplomácia szabályaiból következő kötelező udvariassággal fogadják Nyugaton a magyar vezetőket: valójában igen kritikusan tekintenek a mai magyar kormánykörökre, sőt, sokan megvetik őket. Tegyük hozzá, ami kézenfekvő: ez nem Magyarországnak vagy a magyar népnek, hanem kizárólag a mai magyar vezetésnek szól, amely lépten-nyomon megszegi a demokratikus normákat" - fogalmazott Gati az interjúban.

Az önsajnálat tradíciója

A professzor szerint most megint "a magyar politikai kultúra legrosszabb, legfájóbb hagyománya került felszínre, amelyet a kuruckodás, a hősieskedés szelleme határoz meg". "Én 1989 után azt hittem, hogy az önsajnálatnak ez a tradíciója örökre elmúlt. Ebben másokkal együtt nekem is csalatkoznom kellett, hiszen a mai kormány éppen ezzel a hagyománnyal él vissza annak érdekében, hogy hatalmát minél tovább élvezhesse" - véli.

Gati egyelőre nem tartja lehetségesnek az olasz Corriere della Sera felvetését, miszerint a Lisszaboni Szerződés 7. paragrafusa alapján megfoszthatják Magyarországot uniós szavazati jogától. "Nyilvánvaló, az új évben az EU-ban is, a NATO-ban is és Washingtonban is folytatódnak a megbeszélések arról, hogy milyen lépések váltak szükségessé vagy lehetségessé. Egy biztos: lesznek ilyen lépések. Ezek közé tartozik, hogy az EU-IMF-tandem nem fog meghátrálni, és csak olyan készenléti kölcsönszerződés megkötésére lesz hajlandó, amit a magyar kormány ma még elutasít" - jósolja a professzor, aki arra is számít, hogy a bankok és a befektetők sem lesznek tétlenek.

"A Nyugat most két nagy dilemma előtt áll. Az egyik, hogy miként bánjon egy szövetséges országgal, amely nem tartja tiszteletben uniós kötelezettségeit. A másik: hogyan lehet nyomást gyakorolni egy szabadon választott kormányra anélkül, hogy a nép is szenvedjen. Ez roppant fontos szempont, hiszen a szóba jöhető gazdasági vagy akár politikai lépések - például a diplomaták elszigetelése - az országnak is ártanak, nemcsak a kormánynak. Nyugaton pedig Magyarország minden igazi barátja azon lesz - azon leszünk -, hogy a válaszlépések az országnak minél kevésbé ártsanak" - jelentette ki.

"Vannak lehetőségek arra, hogy a kormányt elmozdítsák"

Gati a The New York Timesban december közepén azt írta, hogy Orbán meg fog alázkodni, kényszerűen elfogadja majd az IMF feltételeit, ma azonban ezt már máshogy látja. "(...) Ma már nem lennék annyira határozott, mint amikor a cikkemet írtam, de továbbra is azt gondolom, hogy új helyzet áll elő, ha hozzányúlnak a Nemzeti Bank valutatartalékaihoz, és azok néhány hónap alatt kifogynak. Akkor a kormánynak, Orbán Viktornak és körének új kölcsönökért kell folyamodniuk. Ezek a kölcsönök pedig nem jönnek sem Kínából, sem Oroszországból, sem a Közel-Keletről. Ezeknek a forrása csakis az IMF és az Európai Unió lehet, tehát a feltételeiket el kell fogadni" - jelentette ki.

Az Orbán-kormány 20 évre való berendezkedésével kapcsolatban azt mondta: ő nemhogy húsz vagy tíz évre, de öt évre sem számít. "Ám ez elsősorban nem attól függ, hogy az Egyesült Államok vagy az Európai Unió mit tesz, hanem attól, hogy mit tesz a magyar szavazó. Kétségtelen, hogy számos politikai, alkotmányjogi, közjogi törvény - különösen azok, amelyeket december második felében fogadtak el, és amelyekről Clinton külügyminiszter levele is szólt - megnehezíti a jelenlegi kormány leváltását. Én mégis egyetértek Mark Palmer nagykövettel: igenis vannak lehetőségek arra, hogy a kormányt - ha lehet, demokratikus módon, ha nem lehet, másképpen - elmozdítsák. Nem hiszem, hogy Európa közepén hosszú távon fennmaradhatna egy kézivezérelt politikai és gazdasági rendszer" - fogalmazott.

A teljes interjú a 168 Órában olvasható.