Az Origo szerdai cikkében a Schmitt Pál doktori disszetrációjával szemben megfogalmazódott plágiumgyanú nyomán megszólaltott olyan kutatókat, akik az államfőhöz hasonlóan ugyancsak 1992-ben szerezték meg doktori címüket a Testnevelési Főiskolán. A lap a tíz darab az évi doktori közül nyolchoz fért hozzá, Schmitt Pál dolgozatát a dékán magához rendelte a vizsgálat lefolytatásáig.

A Semmelweis Egyetem vezetése - ide integrálták a TF-et - szerdán jelentette be, hogy titkos összetételű tényfeltáró bizottság vizsgálja Schmitt doktoriját, a testület összetételét és az általuk készített jelentést március 28-án hozzák nyilvánosságra.

Az Origo azt írja, hogy lábjegyzetek és végjegyzetek egyik átnézett munkában sem találhatók, de mindegyikben bőven vannak hivatkozások a folyó szövegben: jellemzően a szerzők nevét és a hivatkozott tanulmány vagy könyv kiadási évét jelölték meg zárójelben. Volt, aki a lapnak csak névtelenül nyilatkozva fejtette ki véleményét, miszerint nem tudja elképzelni, hogyan mehetett át egy hivatkozások nélküli dolgozat.

Az angliai Sunderland Universityn sportpszichológusként dolgozó Soós István - aki ugyancsak 1992-ben doktorált - az Origónak azt mondta, hogy aki az akkori tudományos körforgásban részt vett, konferenciákat látogatott, annak tisztában kellett lennie vele a hivatkozások szükségességével. Hozzátette, hogy Angliában komolyan veszik a plágium kérdését: ha ilyesmi kiderül, akkor bizottság ül össze, és a minimum szankció, hogy újra kell írni.

Hernádi Levente Haralamposz

Egy másik, névtelenséget kérő kutató reméli, hogy a Semmelweis Egyetem minél előbb lezárja a plágiumüggyel kapcsolatos vizsgálatát, mert a késlekedéssel önmaguknak is kárt okoznak. Volt azonban olyan megkérdezett is, aki arra utalt, hogy Schmitt szerinte vétlen az ügyben, mert ha a bírálóbizottság visszadobja a disszertációt, a dolgozat készítője bizonyára kijavította volna a hibákat.

A hvg.hu január 11-én tette közzé, hogy az államfő 1992-ben írt doktori disszertációjának nagy része - azon túl, hogy nem felel meg az egyetemi értekezés alapvető követelményeinek és számtalan helyesírási hibát tartalmaz - szinte szóról szóra megegyezik a 2005-ben elhunyt Nikolaj Georgiev bolgár sportkutató által még a nyolcvanas években írt tanulmány szövegével. Néhány órával cikkünk közzététele után a Köztársaság Elnöki Hivatal (KEH) közleményben állította: Georgiev és Schmitt ismerték egymást, közösen kutattak, és ebben az időszakban több „résztéma megtárgyalása során együttműködtek”. Egy napra rá lapunk utolérte Georgiev lányát, aki elmondta: kizárt, hogy édesapja és Schmitt együtt dolgoztak volna az ominózus tanulmányon.

A köztársasági elnök ekkor még nem szólalt meg az ügyben, de néhány nappal később a Magyar Rádióban nyilatkozott. Csakhogy az interjúban elmondottak és a KEH által kiadott közlemény tartalma között ellentmondások vannak, Schmitt Pál pedig azóta sem tudta érdemben cáfolni lapunk állítását. A rádiónak adott interjújában az államfő lényegében elismerte, hogy 180 oldalt átemelt a bolgár szerzőtől, de azt állította, hogy ez csak amolyan „törzsanyag” volt, a következtetések viszont a sajátjai. A hvg.hu azonban egy későbbi cikkében Schmitt ezen állítását is meg tudta cáfolni: Schmitt következtetéseit is Georgievtől vette át. Később kiderítettük azt is, hogy a köztársasági elnök nemcsak Georgievtől, de egy német szerzőtől, Klaus Heinemanntól is emelt át szóról szóra hosszú oldalakat. Heinemann és Schmitt egészen biztosan nem dolgozott együtt, a német kutató ugyanis az Index megkeresésére közölte: nem is hallott még Schmitt Pálról.