„Egyelőre nem lehet hosszú távú tendenciákat nagy biztonsággal megállapítani, de ez a 32 ezres csökkenés nagyon durva: az világosan látszik belőle, hogy ha a kormány baltával nyúl hozzá a rendszerhez, a hatások is nagyon drasztikusak lesznek, és az is nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy Magyarországon nem nő a jövőben a felsőfokú végzettséget szerzők aránya, hanem csökkenni fog, pedig így is az utolsók között vagyunk Európában” – mondta a hvg.hu-nak Varga Júlia, az MTA munkatársa.

A szakembert az után kérdeztük, hogy hétfőn nyilvánosságra hozták az Oktatási Hivatal összegzését a felvételi jelentkezőkről. Ezek szerint a tavalyihoz képest 32 ezerrel kevesebben, összesen 109 ezren döntöttek úgy, hogy megpróbálkoznak egy egyetemmel vagy főiskolával. Szakemberek már előzetesen is kalkuláltak csökkenéssel, de ekkora visszaesésre nem sokan számítottak, míg az államtitkárság előzetes nyilatkozatai alapján ők kisebb visszaesést prognosztizáltak.

Nincs jó statisztika

A közgazdász szerint ugyanakkor nehezíti a tisztánlátást, hogy Magyarországon évek óta nem készült használható felsőoktatási statisztika. Az azonban az egyéb vizsgálatok alapján elmondható, hogy valószínűleg éppen a szegényebb családokból kikerülők mondtak le a jelentkezésről. „Ők eleve kisebb kockázatot vállalnak a hosszú távú stratégiai döntések esetében, mert tudják, hogy nem számíthatnak a család segítségére, kudarc esetén nagyobbat bukhatnak, többet veszíthetnek” – mondta az MTA munkatársa.

MTI

Kérdésünkre, hogy a kormány által kompenzációként létrehozott „Diákhitel 2.0” mennyiben lehet megoldás, Varga Júlia azt mondta, szerinte semennyire, pontosabban a társadalmi mobilitást – aminek fenntartása éppen a célja lenne – biztosan nem fogja elősegíteni. „Egy rosszabb helyzetben lévő, nem kiemelkedő tudású fiatalnak ezentúl nem elég az új diákhitelt felvenni, a mindennapi megélhetése fedezésére valószínűleg kénytelen lesz a Diákhitel 1-et is igényelni, vagyis egy halom adóssággal fog lediplomázni, ki fogja ezt bevállalni anélkül, hogy ott lenne a rendszerben egy használható szociális ösztöndíj is, mint más országokban?

A kérdés azért is aktuális, mert a költségtérítéses képzésben, ha az illető mindkét diákhitelt kénytelen lesz igénybe venni, akkor akár tízmillió forint fölötti tartozást is simán összeszedhet tanulmányai végére, a törlesztőrészletek pedig jövedelme harmadát-felét is elérhetik majd.

Nem megoldás

A Diákhitel 2.0 ezért nem jelent igazi megoldást Semjén András közgazdász szerint sem. „Ez a többmilliós tartozás éppen abban az időszakban, amikor egy fiatalnak amúgy is lakást kellene vennie, egzisztenciát megalapoznia, ami gyakran szintén nem megy hitel nélkül, nagyon nehéz terhet jelent majd – mondta. A felvételi számokat ő is úgy értékelte egyébként, hogy „drámai mértékű a csökkenés, és nehéz ezt bármi másnak betudni, mint a tandíj bevezetésének, és az államilag finanszírozott helyek drasztikus keretszűkítésének”.

„Természetesen lesz lemorzsolódás az új rendszerben” – mondta a hvg.hu-nak Halász Gábor oktatási szakértő is. A szakember szerint három-négy éves távlatban lehet megmondani, hogy milyen hatása lesz az intézkedésnek. Nagyjából ennyi időbe telik, amíg a családok betervezik a megváltozott körülményeket, bekalkulálják a többletköltségeket a költségvetésükbe, és "beárazzák" a felsőoktatást – mondta Halász Gábor is. A szakértő szerint ebből persze az is következik, hogy egy ilyen jelentős reformot legalább ekkora türelmi idővel kellett volna bevezetni.

Évek múlva

Halász Gábor úgy vélte, ugyanígy nem lehet megmondani azt sem, hogy a Diákhitel 2.0 mennyire lehet hatékony eszköz arra, hogy kompenzálja a többletterheket azoknak, akik költségtérítéses képzésbe kerülnek, és valóban lehet-e olyan kiegyenlítő hatása ennek, amilyet a kormány vár. „Ezt ugyanígy többéves távlatban lehet megmondani. Nagy kérdés, hogy a munkaerőpiac beárazza-e esetleg a költségeket, és megjelenik-e ez béremelésekben is az adott szakmákban? Egyes országokban így történt, máshol nem. Ki tudja ma megmondani, milyen lesz pár év múlva a hitelfelvételi hajlandóság? Senki. Ezek mind-mind nyitott kérdések még” – mondta Halász Gábor.

Varga Júlia ezzel kapcsolatban ugyanezt a következtetést vonta le: „nem lehet úgy, egy olyan nagy rendszert átalakítani, hogy az erről szóló könyveknek csak a bevezetőjét olvassuk el, és abból csak azt a következtetést vonjuk le, hogy ha drága a felsőoktatás, akkor szűkítjük a támogatásokat, a hosszabb távú hatásokkal pedig egyáltalán nem számolunk”.

Az oktatási államtitkárság egyelőre nem kommentálta a jelentkezők számának visszaesését.