Az aktívakkal kapcsolatban a következőket írja Orbánról: „A jó hír, hogy a miniszterelnök őket is szereti. A rossz, hogy nem tudja ezt tettekben is kifejezni.”

A Véleményvezér szerint négy olyan problémás terület van az aktív munkavállalói oldalon, amely gondot okoz. Ezek főként a fiatalok, a kismamák, a 45-55 közötti férfiak és a 60 év felettiek. Arányaiban ezek a korosztályok vannak lemaradva az európai átlagtól. „Vagyis túl sokáig maradunk az iskolában, a nők számára a szülés után túl nehéz a visszatérés a munkaerőpiacra, van egy óriási mértékben szakképzetlen, szociokulturálisan is leszakadó középkorú férfi rétegünk, akik szinte alkalmatlanok a munkára, valamint messze túl sokan és túl fiatalon vannak nyugdíjban.” Eközben pedig Orbán Viktor úgy gondolja, hogy az embereket ösztönözni kell, mert azok nem akarnak dolgozni.

A kormány pedig az ösztönzőket próbálja megváltoztatni azzal, hogy csökkenti a szociális támogatásokat, emeli a tandíjakat, stb. Ami a szerző szerint néhány esetben valóban következetes és bátor lépésnek számít. Ezekkel a módszerekkel ugyan a korábban említett rétegek nem mindegyikét hajtja vissza a munkaerőpiacra, de akit igen, annak sem lesz munkája. Ezzel vizont a kormány nem tud mit kezdeni. „A kormányfőnek egy másik világra voltak tervei: az ő munkával kapcsolatos víziói 2002-re, esetleg 2006-ra lettek szabva, arra az időszakra, amikor a munkaerő iránti kereslet stabilan nőtt az egész világban és a kérdés csak az volt, hogy van-e hozzá megfelelő kínálat is. A világ azonban nagyot fordult és ezt a miniszterelnök vészesen későn mérte fel. Orbán Viktor 2010-ben még bátran bemondta az egymillió új munkahely ígéretét, és csak másfél évvel később, a realitásokkal szembesülve ejtette azt szép csendben. Ma pedig már a kormány sem munkahelyteremtéssel, hanem munkahelyvédelemmel, a meglévő állások védelmével kampányol.” Ha az aktív korúak fontosak is a kormány számára, a Véleményvezér szerint nem számíthatnak olyan mértékű támogatásra, mint a nyugdíjasok.