Yehuda Elkana a tudományos és szellemi élet megújítója volt, aki a Közép-európai Egyetemet fennállásának csaknem felén át irányította. Ez idő alatt az intézmény mérete, formátuma és szellemi hatósugara egyaránt megnövekedett, és regionális posztkommunista oktatási kísérletből a társadalom- és bölcsészettudományok terén folytatott graduális képzés jelentős nemzetközi központjává alakult át, egy globális horizontú, a kutatásra jelentős hangsúlyt helyező egyetemmé lett. „Óriási hálával tartozunk Yehudának azért, amiért ezen az évtizednyi szellemi átalakuláson átvezette az egyetemet. Ez tette lehetővé, hogy a CEU azzá az egyedülálló és dinamikus intézménnyé váljon, amelyet ma ismerünk” – mondta John Shattuck, a CEU jelenlegi elnök-rektora.

Elkana tevékenységének egyik legfőbb eredményeként hozzásegítette a CEU-t ahhoz, hogy Közép- és Kelet-Európa szellemi életének meghatározó központjává váljon, ahol a térség és a világ minden részéből érkező hallgatók ezrei sajátítják el a nyílt társadalmak építéséhez szükséges tudást. Továbbá megerősítette az egyetemet mint egyedülálló küldetést teljesítő-, valamint az innovatív oktatás és az élvonalbeli kutatás iránt elkötelezett oktatási intézményt. Az elhunyt elnök-rektor érdemeit kiemelve Soros György, a CEU alapítója és kuratóriumának tiszteletbeli elnöke így nyilatkozott: „Yehuda Elkana a CEU elnök-rektoraként rendkívül fontos eredményeket ért el. A 21. század követelményeinek megfelelően formálta át az egyetemet és annak küldetését, aminek köszönhetően az ma tökéletesen és egyedülálló módon alkalmas arra, hogy szembenézzen a korunk társadalmi- és gazdasági kihívásai által felvetett kérdésekkel. A legmélyebb tisztelettel adózom előtte mindazért, amit megvalósított, és csodálom bátorságáért, amellyel szembenézett betegségével, és végül halálával.”

Yehuda Elkana

CEU

Yehuda Elkana tíz éves irányítása alatt számos tanszék, interdiszciplináris program és kutatóközpont létesült, mint például a Matematika, a Szociológia és Társadalmi Antropológia Tanszék, valamint a Hálózattudományi, a Kognitív Tudományi, a Közpolitikai és az Európai Uniós Bővítési Központ. Az Elkana-korszakban az egyetem szellemi szemhatára és toborzási hatósugara egyaránt óriásira tágult: a hallgatók és oktatók egyre inkább szerte Európából, Közép-Ázsiából, Észak-Amerikából  és a világ minden tájáról érkeztek. A CEU különleges amerikai, magyar és európai egyetemi jogállása is annak köszönhető, hogy Elkana az amerikai Middle States Commission for Higher Education-nél és a Magyar Akkreditációs Bizottságnál (MAB) egyaránt sikeresen kezdeményezte az egyetem akkreditálását. A MAB akkreditáció nyomán lehetővé vált, hogy az Európai Unió és az Európai Bizottság hivatalosan elismerje európai egyetemként az intézményt, így az jogosulttá vált Európai Uniós kutatási támogatások megpályázására és hallgatói ösztöndíj-támogatásokra. Soros György nagylelkű adományának köszönhetően Yehuda Elkana hosszú távú pénzügyi- és oktatási tervezési rendszert is meg tudott honosítani az egyetemen.

„Yehuda Elkana hajlíthatatlan integritással, fáradhatatlanul igyekezett érvényt szerezni annak az eszmének, hogy az emberi méltóság kulcsa a szellem működésében rejlik. – mondta Leon Botstein, a CEU kuratóriumának elnöke. – A CEU-ra formálódásának éveiben rányomta bélyegét az ő elkötelezettsége a tudományos kutatásban elért kiválóság iránt, szeretete a művészetek iránt, valamint a Holokauszt kegyetlenségétől és barbárságától való megmeneküléből sarjadó mély meggyőződése, hogy az ígérettel, amelyet a modern egyetem magában rejt, a mai időkben is megvalósítható a szabadság és az igazságosság. Karizmatikus tanár és vezető volt. A CEU óriási hálával tartozik Yehuda Elkanának. Irányítása alatt az egyetem valóban útjára indult, hogy beteljesítse különleges küldetését – az elmélet és a gyakorlat egyesítését. Hiányozni fog mint barát és mint kolléga. A Közép-európai Egyetem kuratóriuma legőszintébb részvétét fejezi ki Yehuda Elkana családjának.”  

Yehuda Elkana nagy tekintélyű történész és tudományfilozófus volt, aki pályafutása során tanított a Harvard Egyetemen, majd a Stanford Egyetemen működő Center for Advanced Study in the Behavioral Sciences-en; valamint az oxfordi All Souls College vendégkutatója  volt (1973-1974 ill.1977-1978). 1981-től 1991-ig  a  tel aviv-i egyetem Tudomány- és Eszmetörténeti és -Filozófiai Cohn Intézetének (Cohn Institute for the History and Philosophy of Science and Ideas, Tel Aviv University) igazgatója volt, 1968 és 1993 között pedig a jeruzsálemi Van Leer Intézet (Van Leer Institute Jerusalem) igazgatója. 1995 és 1999 között a Eidgenössische Technische Hochschule (ETH, Zürich) tudományfilozófia-professzora, majd a berlini Wissenschaftskolleg Fellow Emeritus-a. Elkana levelező tagja volt a Nemzetközi Tudománytörténeti Akadémiának (International Academy for the History of Science), és 1997-től a zürichi Collegium Helveticum tudományos tanácsadó testületének (Science Board of Advisors, Collegium Helveticum, Zürich) is. Társalapítója és szerkesztője volt a  Science in Context című tudományos folyóiratnak, valamint az Essays on the Cognitive and Political Organization of Science c. kötet szerzője (1994).

Miután 2009-ben Elkana elhagyta a CEU-t, munkásságát egy induló program irányításával folytatta. Ennek a célja egy olyan globális egyetemi tananyagreform előkészítése volt, melynek segítségével megoldhatók lennének az általa korábban már a nyilvánosság előtt is felvetett problémák. A kezdeményezés eredményeképpen létrejött a Tananyagreform Fórum (Curriculum Reform Forum, 2009-2010). Elkana továbbá Hannes Klopper társszerzője a The University in the 21st Century: Teaching at the Dawn of the Digital Age című munkában (2011).

A Közép-európai Egyetem 2012 elején tiszteletbeli doktorává fogadta Yehuda Elkanát. Az ünnepélyes eseményen a volt elnök-rektornak a 21. század egyetemeivel kapcsolatos kutatómunkáját méltatták. Szellemi örökségét olyan eszmék egész sora alkotja, amelyek a jövő nemzedékeiben sokakat foglalkoztatnak majd, s – ahogy ő kívánta – bizonyára vitára is sarkallják őket.

Gyászolja családja, számtalan munkatársa és barátja a világ minden táján, s az egyetem, amelyet annak létfontosságú éveiben vezetett.