#gyász


Mintha a halállal néznénk szembe – ezért fáj annyira a szakítás, még akkor is, ha tudjuk, hogy jobb külön

Lehet, hogy pontosan tudjuk, miért nem működött a kapcsolat, mégis visszavágyunk bele. Egy dal, egy hely vagy egy régi üzenet elég ahhoz, hogy újra úgy érezzük, mintha friss lenne a veszteség. A szakítás ugyanis nem pusztán arról szól, hogy eltűnik mellőlünk valaki: vele együtt felborul az a kép is, amit addig önmagunkról és a jövőnkről építettünk. Pálinkás-Panyi Anna pszichológus írása.









Itt a hazánk, lekerültek az undorító plakátok, nem kell attól tartani, hogy ismét lejáratókampány indul a férjem ellen – interjú Durica Katarina íróval

Mindent elmond egy kultúráról, ahogyan a halottaival bánik, és ahogyan világra jönnek a gyerekek – mondja Durica Katarina író. Miért hiányzik a gyász kultúrája Magyarországról? Miért költöznik haza családjával 7 év után Brüsszelből? Hol és mikor tette számára egyértelművé egy idősebb férfi író, hogy ők ketten nem pályatársak, de a szeretője lehetne? Interjú.




Singer Magdolna gyásztanácsadó: El kell fogadni, hogy nincs olyan, hogy megvigasztalni

Vannak veszteségek, amelyek a női identitás legmélyebb rétegeit érintik: a vetélés, a magzatvesztés, a meddőség, a kényszerű abortusz, egy sérült gyermek elvesztése vagy akár a válás is olyan gyászfolyamatot indíthat el, amelyet a környezet sokszor nem ismer el eléggé. Singer Magdolna gyásztanácsadóval, mentálhigiénés szakemberrel arról beszélgettünk, miért nem lehet a gyászt megspórolni, hogyan maradhatnak egyedül a nők a fájdalmukkal, és miért nem az a dolgunk, hogy megvigasztaljuk a veszteséget átélőt, hanem hogy teret adjunk a nehéz érzéseinek.