Már egy órával a gátszakadás előtt katasztrófahelyzetet jelentő adatokat mutattak a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt. (Mal) ajkai timföldgyárának műszerei, de nem volt villogó vagy csipogó jelzés, így senki nem figyelt fel erre, ezért nem is figyelmeztethették előre a környék lakóit – derült ki a vörösiszap-katasztrófa felelősi elleni büntetőeljárás hétfői, első tárgyalásán a Veszprémi Törvényszéken, ahol délelőtt a vádiratot ismertette az ügyész.

A tárgyaláson egyetlen vádlott sem járult hozzá a képfelvétel készítéséhez, ám a sértettek igen. A tárgyalást bonyolítja, hogy a kilencedrendű vádlott, Martin R., a Mal korábbi üzemeltetési igazgatója német anyanyelvű, így számára folyamatos tolmácsolást kell biztosítani. Bár a férfi védője kérte, hogy különítsék el az ő ügyét a többiektől, de a bíróság ehhez nem járult hozzá.

Letöltendőt kértek mindenkire

2010. október 4-én szakadt át a timföldgyár tározójának X. kazettája, amelyből több mint egymillió köbméter erősen lúgos víz és iszap ömlött ki, elárasztva Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely jelentős részét. A katasztrófa következtében tíz ember vesztette életét, több mint kétszázan sérültek meg, illetve több mint 300 házat kellett lebontani. Az ipari hulladék kipusztította a Torna patak és a Marcal folyó élővilágát.

Hétfői tárgyalás Veszptémben

MTI / Szigetváry Zsolt

A katasztrófát vizsgáló parlamenti bizottság 2011 októberében nyilvánosságra hozott jelentése szerint a felelősség összetett: felelősek a katasztrófáért a tározó egykori tervezői és kivitelezői, a működést engedélyező környezetvédelmi hatóság is, de "a Mal Zrt. alapvető felelőssége nem kérdőjelezhető meg". A jelentés szerint a katasztrófát nem lehet természeti katasztrófának tekinteni, mert egy sor technológiai, üzemeltetési hiányosságot lehetett az üzemnek felróni.

A Veszprém Megyei Főügyészség idén januárban emelt vádat a Mal Zrt. volt vagy jelenlegi munkavállalói ellen, halált előidéző gondatlan közveszélyokozás, gondatlanságból elkövetett környezetkárosítás és természetkárosítás, illetve hulladékgazdálkodás rendjének megsértése miatt. A vád szerint a vádlottak részben az üzemeltetés során nem tettek meg minden elvárhatót, illetve a katasztrófa után nem segítették annak elhárítását. Az ügyész valamennyi vádlottra letöltendő börtönbüntetést kért. A katasztrófát okozó X. kazetta építését 1993-ban kezdték meg, a pernyéből és salakból épült töltést annak idején egyméteres vízszintre tervezték, vagyis a leülepedett vörösiszap fölött még egyméternyi lúgos víz lehet volna. Később azt írták elő, hogy a gát teteje alatt egy méterrel kell megállnia a vízszint emelkedésének. Ezt egy idő után csak úgy lehetett tartani, hogy a Mal a kazetta alacsonyabb, északi oldalát - engedély nélkül - megmagasította.

A katasztrófa idején tehát már túl sok víz volt a tározóban: 4,4 méternyi víz állt a vörösiszapon, aminek kémhatását ráadásul - technológiaváltás miatt - jó ideje egyáltalán nem semlegesítették. Az északi oldalon emellett a vádirat szerint a tisztítás hiánya miatt használhatatlan volt az úgynevezett csurgalékvizet elvezető árok is. Ez közvetlenül is hozzájárult a gátszakadáshoz, hiszen a tározóból kiszivárgó lúgos vizet nem tudták elvezetni, az beszivárgott a talajba, és meggyengítette a töltés alatti agyagos talajt.

B. Zoltán elsőrendű vádlott

MTI / Szigetváry Zsolt

Csak terrortámadásra gondoltak

Az ügyész a 91 oldalas vádirat felolvasása során külön kiemelte, hogy a Mal felelős munkavállalói a gátszakadás után nem riasztották az érintett településeket, nem segítették a kárelhárítást, az elsőrendű vádlott, B. Zoltán a cég korábbi vezérigazgatója pedig közvetlenül a katasztrófa után azt nyilatkozta, hogy a vörösiszap ugyan lúgos anyag, de nem annyira maró, hogy veszélyes legyen. A vádirat hosszan tartalmazza, hogy az egyes vádlottak a cég saját szabályzata szerint mely szakterületért voltak felelősek.

Például a vádirat szerint a harmad- és a nyolcadrendű vádlott vizsgálta felül utoljára az üzem katasztrófavédelmi tervét, amely jelentősen alulbecsülte egy gátszakadás lehetőségét, amelyről azt tartották, hogy csak földrengés vagy terrortámadás esetén következhet be. A katasztrófavédelmi terv ugyanakkor alábecsülte a gátszakadás következményeit is, nem számolt például azzal, hogy az iszap elérheti Devecser városának lakott részeit, így nem voltak védőgátak, illetve hatékony riasztási rendszer sem.

A Mal vezetői ráadásul az engedély kereteit túllépve végezték veszélyes hulladék kezelését, hiszen nem veszélyes hulladékra volt engedélyük. A vörösiszapot ugyan hivatalosan nem minősítették veszélyes hulladéknak, de a tározóban lévő víz az erős lúgos kémhatás miatt annak minősült. Kiemelten veszélyes üzemnek kellett volna minősíteni a tározót azért is, mert a lúg magas koncentrációban tartalmaz arzént is. Mivel az üzemet nem megfelelően sorolták be, a környék lakóinak nem volt tudomásuk arról, milyen veszélyes a gyár és a tározó.