Immár nyolcadik éve május 9-én tart közösen szervezett emlékrendezvényt a Pécsi Zsidó Hitközség és a katolikus Saint’Egidio Közösség, amelynek meghívására érkezett a nyolcvanadik születésnapját ünneplő Konrád György. „Szép és szomorú” – jellemezte a megemlékezést az író, aki felemelőnek nevezte „egy katolikus szervezetnek a pécsi hitközséggel való összefonódását”, amely „szomorú epilógusa” a baranyai vészkorszaknak. Konrád emlékeztetett arra, hogy az 1869-ben elkészült gyönyörű zsinagóga egykor olyan hatalmas hitközségnek adott otthont, amelynek tagjai mindannyian egyszerre nem fértek el az épületben.

1944. május 9-én a pécsi MÁV-bérházban és a környező utcákban alakították ki a gettót, amelyből a Lakics laktanyába szállították a zsidó polgárokat. Innen július 4-én közel négyezer férfit, nőt és gyermeket hurcoltak el Auschwitz-Birkenauba. A zsidó iskola minden tanulóját gázkamrában gyilkolták meg.

Tóth László

Az egykori áldozatok közül túlélte a vészkorszakot Garai András, aki 1944-ben fiatalember volt. Húszévesen, friss emlékek alapján megírta internálása történetét, amely 2008-ban második kiadásban jelent meg Az ördög vigyorgott a lángokból címmel. Garai ma Izraelben él, személyesen nem tudott részt venni a megemlékezésen, de könyvéből felolvastak részleteket.

„Európa a soá hamvain jött létre. Egy álom arról, hogy nemzetek képesek egymás mellett élni anélkül, hogy bárkit kirekesztenének” – mondta megnyitó beszédében Nagy János, a Saint’Egidio Közösség pécsi vezetője, a rendezvény főszervezője. Konrád György a hvg.hu-nak kiemelte: „Nagyra becsülöm a Saint’Egidio katolikus szervezet kitűnő munkáját, az alapító, AÍndrea Riccardi professzor munkásságát. Ő felismerte: a nemzetállamokra a legnagyobb veszélyt az egyes népcsoportok között dúló ellenségeskedés jelenti”. A katolikus közösség magyarországi csoportja is azért tevékenykedik, hogy a különböző népcsoportok között megszűnjön az előítélet és az ellenségeskedés. (A szervezet rendezvényén tavaly novemberben Erdő Péter bíboros és más katolikus egyházvezetők köszöntötték Schweitzer József főrabbit 90. születésnapja alkalmából.)  Minden szeptemberben kétszáz diák számára szerveznek kirándulást Auschwitzba, az egykori haláltáborba.

A csütörtöki pécsi emlékező menet a Ferencesek templomától a zsinagógáig haladt, ahol beszédet mondott Hoppál Ferenc országgyűlési képviselő, a Fidesz frissen kinevezett új szóvivője. (Nagy János a hvg.hu-nak elmondta: Hoppál szereplése nem a pártpozíciójának köszönhető, hiszen mint pécsi politikus, a kezdetektől minden évben részt vett a megemlékezésen, ellenzékben és kormánypolitikusként egyaránt.) A meghívottak között szerepelt Páva Zsolt polgármester is, a város két alpolgármestere jelent meg az emlékezők között.

Zsidó és keresztény egyházi szervezetek tartanak rendezvényeket Magyarországon a holokauszt-évfordulókon, de nem tudok róla, hogy akár az állam, akár az önkormányzatok hivatalosan megemlékeztek volna az zsidó vészkorszak áldozatairól” – nehezményezi Konrád György, aki annak a véleményének is hangot adott, miszerint „kettősség és változékonyság jellemzi a jelenlegi kormányzat szellemi életét”. Az egykor a nyilasok és a németek által elkobzott zsidó javakat nem adták vissza a jogos tulajdonosok életben maradt örököseinek, illetve a zsidó közösségeknek, holott a családi vállalkozások, az üzletek és a gyárak örökösei felelősséggel működtették volna azokat.

„A zsidóktól megszabadultak, s ezáltal a vállalkozó szellemet is kiszorították”. Konrád György gyermekkorának helyszínén, a Hajdú-Bihar megyei Berettyóújfaluban a helyi zsinagógát a Konrád édesapjától elvett vaskereskedés raktárának használták, a rendszerváltás után az Áfész raktára volt, ma pedig kínai áruk boltja található benne. A kisváros mintegy ezerfős zsidó lakosságának és elhurcolásának emlékét egyetlen emléktábla őrzi. A deportálásról nem az önkormányzat, hanem a Hit Gyülekezetének helyi csoportja tartott megemlékezést. A városban, ahol megszűnt minden gyár, szegényednek az emberek, a zsinagóga közösségi házként működhetne, amennyiben az önkormányzat magáévá tenné az ügyet. Ám erre mindeddig nem került sor.