Kiss Noémi író Egerszegi Krisztinával úszott együtt a Bp Spartacusnál, mely a 80-as évek derekán a legjobb úszócsapat volt a női és a férfi mezőnyben is. Ugyan ő is tehetséges volt, és nyert érmeket, felnőtt világversenyeken nem ért el eredményt, korábban abbahagyta.

Az írónő olvasta Szepesi Nikolett Én, a szexmániás című könyvét, melyről a vs.hu-nak adott hétfői interjúban azt mondja, hogy „nem analitikus könyv”, de amit az edzésekről, az edzőkről, az edzőtáborokról, a gyúróról, a szexuális kiszolgáltatottságról, vagyis az úszásról és a Kőér utcai uszodáról ír", annak az információértéke magas.

Az edzések a félelemre épültek, „félelemből úsztam, féltem a büntetéstől, a megszégyenítéstől” – mondta. Mindenért büntetés járt: „lógásért, késésért, ha nem úsztuk meg a szintidőt. Büntetés volt a klottgatyában úszatás, a békaügetés, verés bottal vagy papuccsal. Volt egy srác, akinek a verés csak azért járt, mert létezett. Irritálta az edzőnket a maflasága, a bénasága, hogy soha nem beszélt vissza. Olyan verhető volt. Berángatta a WC-be, megverte, kijöttek. Mi pedig hallottuk, fél szemmel figyeltük, de nem álltunk meg, nem kérdeztünk, úsztunk tovább.”

Az interjúban ugyan nem nevezi nevén edzőjét, Turi Györgyöt, de felismerhető, kiről beszél: "ő volt a mester, a megkérdőjelezhetetlen vezető, aki a hangjával, a testével, az edzésnaplójával és mindenhogyan jelen volt az életünkben. Az öltözős néni a beépített embere volt, minden nap jelentette, miről beszélünk."

A csapatnál már ekkor masszőrként dolgozott Bacsa István, alias Kicsi bácsi, akit Szepesi Nikolett a könyvében Törpe néven emlegetett: róla Kiss azt mondta, hogy „régi bútordarab, minket is masszírozott. Szerette szagolgatni a lányokat, lihegett körülöttünk”.

A Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) a világbajnokságot megelőzően arról beszélt, hogy a vb után kivizsgálják a könyvben megfogalmazott vádakat, de azóta se a megindult rendőrségi eljárásról, se a MÚSZ vizsgálatáról nincs újabb hír.