Beszédzavar: politikusok gyanús nyelvvizsgával

„Középfokon garantáltan, ha már csak ez hiányzik a diplomához!” – a hirdető sikeres angol nyelvvizsgát ígérő reklámja és hozzá hasonlók ma is találhatók a népszerű apróhirdetési oldalakon. Van, aki egyenesen vizsgadublőrt keres, S. O. S. A bizniszen mit sem változtatott, hogy egyre dagad a Pestvidéki Nyomozó Ügyészségen folyó vizsgálat miatt kipattant botrány.

Több mint hatszáz személyt gyanúsítanak bűnszervezetben elkövetett vesztegetéssel, többségük pénzt (százezreket is) adott nyelvvizsgáért, az így formális megméretésen részt vevők között felülreprezentáltak a fegyveres testületek – időközben megszüntetett jogviszonyú – tagjai. A szervezők között tanárok és ügyvédek is felbukkannak, a szóba került politikusok érintettségét az ügyészség szóvivője cáfolta ugyan, a HVG és a hvg.hu tudomása szerint ugyanakkor az illetők – két kormánypárti és egy ellenzéki politikus, volt, illetve jelenlegi országgyűlési képviselők – neve beazonosíthatóan szerepel a gyanúsítottaktól lefoglalt listán, de esetük elévült, így nincs ellenük eljárás. 

Nyelvvizsgázók. Fedett kapcsolatok.

MTI/ Máthé Zoltán

Magyarul sem mondanak semmit

Csak a politikai következményektől kell tartaniuk tehát a törvényhozóknak, nekik még pótlék sem jár a nyelvvizsga-papír után (ellentétben a fegyveres testületek tagjaival, akiket ezen felül az előmenetelben is segíti). Lapzártánkig a frakciók hallgattak, az LMP kivételével – a Schiffer-csapat közzétett egy listát arról, hogy képviselőik mikor, mely intézményben szerezték a papírjukat –, s a T. Házban sem indult vizsgálat. Tudomásunk szerint fű alatt azért folyik a találgatás-keresgélés. Az MSZP-frakció múlt heti ülését megelőzően például tanácskozott Mesterházy Attila pártelnök Bárándy Gergely jogi szakpolitikussal az ügyben, majd – egyébiránt a frakció nélküli DK-hoz hasonlóan – arra jutottak, hogy az MSZP nem „érintett” az ügyben. Korábban politikusaik – a Fideszhez és a KDNP-hez hasonlóan – azt hangsúlyozták, akkor foglalkoznak a nyelvvizsgabotránnyal, ha nyilvánossá válik az állítólag besározódott politikusok neve.

Lapunknak a tanárok listáján szereplő egyik politikus az értetlenségének adott hangot, és az ártatlanságát hangsúlyozva elmondta, a kétezres évek közepén vizsgázott angol nyelvből azért, mert szüksége volt rá a diplomája megszerzéséhez. Az írásbelit a Rigó utcában tette le, a szóbeli vizsga helyszínét már elfelejtette, megfogalmazása szerint „nyilván ott volt, ahol a leginkább megfelelő volt az időpont”. Arra viszont pontosan emlékszik, hogy nagyon izgult a vizsga alatt, ami olyannyira nem volt „könnyített”, hogy egyik kollégája, akivel együtt próbálkozott, nem is ment át. Egyébként ügyészi és védői források is cáfolják, hogy léteztek volna hírességeknek fenntartott VIP-szobák. Bár az elévülés – ami érvényes lehet a közokirat-hamisításra és a súlyosabbnak minősülő vesztegetésre is – az érintett képviselők kezére játszik, akad közöttük olyan, aki időközben minden valószínűség szerint pótolta nyelvtudásbeli hiányosságát: jelenlegi munkakörében bizonyosan belejött az angol nyelv használatába.

Felsőfok félmillióért

A bizonyítványgyártó szervezet budapesti központú volt, a vizsgahelyeket úgy válogatták össze, hogy közel legyenek a fővároshoz (valamennyi Pest megyében található), s általában ne legyen túl nagy forgalmuk. Az írásbeli teszteken a gyanú szerint a bennfentes jelöltek előre megkapták a megoldásokat: a „bebiztosítás” ára középfoknál 300 ezer, felsőfoknál 500 ezer forint volt. Tudomásunk szerint több alkalommal fel is tűnt a felügyelőknek, hogy egyes vizsgázók gyanúsan gyorsan végeznek, majd órákon keresztül nem írnak egy sort sem, amit jeleztek is a vizsgaközpontnak, de a dolognak nem lett következménye (ezek a felügyelők most tanúként szerepelnek). A bandát a mohósága buktatta le: a szájhagyományról áttértek a reklámra, s a szórólapon terjesztett lehetőség keltette föl a Nemzeti Védelmi Szolgálat érdeklődését. A szóbeli vizsgák megszervezése még „olajozottabban” történt: a beavatott bizottság előtt csak a személyit kellett bemutatnia a jelöltnek, egy hangot sem kérdeztek tőle. Az egyik főkolomposnak az ügyészek a szegről-végről kollégájukat, az ügyészségnek is tolmácsoló Pajor Andrást tartják, akiről úgy tudni, részletes feltáró vallomásának köszönhetően van jelenleg házi őrizetben.

A fenti módszerrel készült dokumentumok – ellentétben a bolhapiacon vásárolt bizonyítványokkal – formailag nem hamis okiratok, tartalmilag azonban azok. A szervezet tagjai éveken keresztül háborítatlanul működhettek. A büntetőügyet ismerő forrásoktól szerzett információk alapján eddig megnevezett nyelvi képzési helyek többnyire cáfolnak. A Károli Gáspár Református Egyetem nyelvi intézetének közlése szerint sem ők, sem az univerzitás nem érintett az ügyben, hasonlóan nyilatkoztak most – hangsúlyozva, hogy aki mást állít, az rágalmaz – a BME idegen nyelvi központjában és a Katedra Nyelviskolában is. Az utóbbival szerződéses kapcsolatban lévő egyik vidéki vizsgahely a vizsgálat egyik célpontja ugyan, de vele – éppen e miatt az ügy miatt – megszűnt a katedrások kapcsolata. A Rigó utcai Idegen Nyelvű Továbbképző Központ munkatársa azt mondta a HVG-nek, hogy országszerte 75 vizsgahellyel állnak szerződéses viszonyban, és pár vizsgáztató került a gyanúsítottak közé, ám ez – hangsúlyozta – nem jelenti a központ érintettségét.

A nyelvi képzési piac ismerői szerint a most feltárt ügy, ha az érintettek számát tekintve eddig a legnagyobb is, csak a jéghegy csúcsa. 2009-ben az Oktatási Hivatal akkori elnöke úgy nyilatkozott a HVG-nek, hogy kalkulációik szerint minden tizedik nyelvvizsga hamis, az arányok – állítják a piac résztvevői – azóta sem változtak. Csak a vizsgázók lesznek évről évre pár százalékkal kevesebben. Ennek csak egyik oka a viszonylag magas (középfokon 30 ezer forintos) vizsgadíj, illetve a bizonyítványhamisító „konkurencia”. Az okok közé sorolják a szakértők a demográfiai lejtőt, a fiatalok tömeges kivándorlását, illetve – jó hírként – azt, hogy az utóbbi években valamennyit javult a középiskolai nyelvoktatás, így kevesebb vizsgának kell ismételten nekifutni.