"Ha tiltják a prostitúciót, a feketegazdaságba vonul"

HVG: Amikor kriminológusként kutatni kezdte, miért járnak prostituáltakhoz a férfiak, nem világosították fel a kollégái, netán a férje, hogy ugyanazért, amiért évezredek óta: a szexért? Ha pedig tudta, miért vizsgálja?

Tamási Erzsébet: Mert szerettem volna megérteni, hogy a férfiak miért fizetnek a szexért, a nők pedig miért nem.

HVG: És most már érti?

T. E.: A nők életét kutatva rájöttem, hogy valójában a férfiak a gyengébbek, hisz bizonyíthatóan gyakrabban éri őket infarktus, általában rövidebb ideig élnek, inkább lesznek bűnözők, alkoholisták, esetleg öngyilkosok vagy hajléktalanok. Vagyis általában mindenért a férfiak fizetnek inkább – pénzzel, az egészségükkel, az életükkel –, a nők pedig ezt tudomásul veszik. Ennek a rejtélynek a kulcsa szerintem a szexuális különbség, illetve a válasz arra a kérdésre, hogy miért hajlandó a férfi fizetni a szexért. Ennek ismeretében ugyanis tisztábban látjuk a párválasztás, a házasság, az egész élet rejtélyét, és persze benne a prostitúciót is.

HVG: És ez ön szerint elegendő magyarázat?

T. E.: Az a helyzet, hogy a női szex értékesebb, mint a férfiszex, hisz például a nők szüzességének van értéke, a férfiakénak nincs. De alapvetőnek azt érzem, a természet rendezte el úgy, hogy az emberpár kapcsolatának az utód adja az értelmét és a célját. Amihez kétségtelenül mindkét nemre szükség van, de míg a férfi ebből is elsősorban a szexet látja, a nő számára a gyerek kihordása, fizikai és lelki gondozása is feladat, amit ráadásul csak meghatározott korban vállalhat, és amihez biztonságra van szüksége. Ezért fizet a férfi a szexért. Fizet az udvarlás időszakában és a házasságban is, mert ez a szerepe, akár akar családot, akár nem.

HVG: Közös gyerek esetén a nőről gondoskodni ugyanazt jelentené, mint prostituálthoz járni?

T. E.: Miért lenne más? Nem szabad csak pénzben gondolkodni, a férfi ezenkívül időt, energiát, udvarlást is befektet. Igaz, a nő is, de máshol van a hangsúly. Mivel a nő a szülői befektetésben vállal nagyobb szerepet, természetes, hogy a férfi fizet, pénzben vagy bármiben, ha így jobban tetszik. Amíg a nő apát keres a gyerekének, addig egyenrangú a kapcsolat. Hasonló intenzitással vágyik a szexre, mint a férfi, tehát kezdeményező és emancipált. Ez azonban az idő előrehaladtával folyamatosan csökken, majd elhal, és csak egy új kapcsolatban „lángol” ismét. A férfi igénye viszont szinte állandó, ráadásul ő szereti a változatosságot, a sok partnert, sok helyen, sokszor. A nők ciklusokban élnek, és akkor lépnek ki a kapcsolatból, ha már nem érzik magukat biztonságban, és akkor játszik ismét szerepet az életükben a szex. A felmérések szerint a nők többsége a világon mindenütt „felfelé” házasodik, vagyis vastag pénztárcát keres. Megvizsgálták a vezető beosztású amerikai feminista nők házasodási szokásait: valamennyien náluk idősebb, jobb fizetésű, magasabb státusú férfihoz mentek hozzá. De fontos hangsúlyozni, hogy ez nem gonosz ármány és számítás következménye, hanem az utód ösztönös védelme. Amióta a nő tartja kézben a gyermek születésének teljes folyamatát, kétségtelenül jelentős hatalomhoz jutott. Amiért persze az egész társadalom fizet, hisz ha nincs biztonság, nincs gyerek, ráadásul ha a többség a karriert preferálja, akkor sincs.

HVG: Ez már másik téma. De miért is járnak a férfiak prostituáltakhoz?

T. E.: Az individualizációval, illetve az évtizedekkel ezelőtti szexuális forradalommal elindult egy folyamat, amely megfordította a vázolt evolúciós rendet. A nő korábban gyereket nevelt, most folyamatosan belép az általa is áhított, érzelem- és empátiahiányos férfivilágba, saját karriert épít. Közben otthon nem nyújtja azt az intimitást, amit korábban, ráadásul felkészületlen a mai szabadosabb szexuális életre. A férj pedig, miután szétnéz az interneten, elmegy a lányokhoz.

HVG: Ezért kérdeztem az elején, hogy minek ezt kutatni, hiszen lényegében ez történik évszázadok óta?

T. E.: Téved, ugyanis ma már a férfiaknak nem annyira szex-, mint inkább gyengédséghiányuk van. A szex mellett érzésekért, intimitásért, beszélgetésért járnak a prostituáltakhoz. Keresik a barátnőt, hogy valaki foglalkozzon velük. Nézze meg, a hirdetések a „barátnő”-feelinget ajánlják. Ez korábban nem volt jellemző, ráadásul a tendencia elérte a legfiatalabb korosztályt is, és egyre nagyobb társadalmi csoportokat érint.

HVG: Ha igaz, hogy a nő – részben a saját karrierjéért, részben a társadalom elvárása miatt – elkezd férfiként teljesíteni és viselkedni, ő miért nem vásárol szexet?

T. E.: Ma már a nő is vásárol szexet. Itthon is van rá mód, de leginkább külföldi nyaralásokon: az északi országok lakói járnak a déli, egzotikus államokba románcot keresni. Ez mégsem lesz általánosan jellemző, mert a nő bármikor kap szexpartnert – hisz a férfi bármikor hajlandó rá –, míg egy férj gyakran otthon sem. Mondjuk úgy, hogy miközben a férfi helyére vágyik a nő, nem a saját érzelmeit, kedvességét viszi a férfivilágba, hanem felveszi annak szabályait. Az ember nem rúghatja fel büntetlenül a saját evolúciós kottáját, mert ha megteszi, fizeti az árát: sivár kapcsolataival, gyerektelenséggel vagy épp magányosan, elválva, agresszív, bűnöző és boldogtalan gyerekekkel. Azt tapasztalom, hogy a karriert építő nők körében a gyerek nem fontos, csak a róla szóló szöveg.

HVG: Lehetséges, hogy a felvett „férfiszerep” már veszélyezteti a nő egészségét, és befolyásolja életének hosszát is?

T. E.: A nőket védik a hormonok, ezért ők mindig kevesebb kockázatot vállalnak. De persze gyakori a többszörös válás, a depresszió. Korábban azt jósolták, hogy ha a nők egyenrangúak lesznek, akkor a körükben is több lesz a bűnöző. Nos, ez szerencsére nem jött be. Egyébként a normális nők többsége nem is akar férfiszerepekbe bújni. Kutatásaim szerint nem a kvóták hiánya miatt kevés az első számú női vezető vagy politikus, hanem mert a legtöbb asszony valójában nem is vágyakozik rá. Figyelje meg: miközben a férfiak vannak a társadalmi ranglétra tetején és alján, a nők a legvédettebb helyzetben, középen találhatók, mert ott akarnak lenni. A nők védettek, a férfiak nem.

HVG: Egy tanulmányában azt írja: nem igaz, hogy a családi erőszakért csak a férfiak a felelősek. A verekedések egyharmadát a nők kezdik, és a legtöbb esetben ők ütnek először. Nem túlzás ez, hogy a nők verik a férjüket?

T. E.: Nem. Egyformán verik egymást. Csak a nők kiválóak az érdekérvényesítésben. A társadalom pedig az „értékesebbet”, a nőt védi, a férfiak elvesztése nem olyan megrendítő. A nők mindig áldozatok, pedig sokszor ők a konfliktusok kezdeményezői. Ez a valódi képmutatás. A férfi ugyanis nem „lehet” áldozat, az ellentmondana az integritásának. El tudná képzelni, amint valaki elmeséli a rendőrnek, hogy az asszony megverte? Miközben valójában a férfit bántják a legtöbbet otthon, csalódva mindenféle teljesítményében, de a nő részéről ez sem mindig tudatos, hanem ösztönös tesztelése annak, hogy fenn tudja-e még tartani a családot. A nőknek ezt a folyamatot tudatosítaniuk kellene, mert ha nem vállalják saját felelősségüket, akkor mennek a fiúk a börtönbe, az alkoholhoz, a kórházba vagy a prostituáltakhoz. A nők pedig apróhirdetésben társat keresnek, nem férjet, nem szexpartnert, hanem társat, ahelyett hogy tisztelték volna a régit, akit szerettek.

HVG: Ezzel azt is akarja mondani, hogy ha a házasságban minden rendben lenne, nem virágozna a prostitúció?

T. E.: A szakma egy része azt mondja, hogy az eltérő szexuális energiákat csak a prostitúció képes levezetni, de más vélemények szerint a házasság is valamiféle prostitúció. A jelek azt mutatják, hogy a két intézmény elvileg „megfér” egymás mellett. A valódi párkapcsolatban alapvető cél az utódokról való gondoskodás, de a szex, a kedvesség és az egymással törődés is létszükséglet. Ha bármelyik hiányzik, a nők a karrierben vagy a hatalomban, a férfiak pedig a piacon, pénzért megtalálják.

HVG: Az állam mindenütt akadályozza a prostitúciót, de az terjed, Svédországban még a klienst is büntetik, mégis 70 százalékkal nőtt a szexipar forgalma. Ezek szerint nemcsak nem ajánlatos, de lehetetlen is betiltani?

T. E.: Ha a szex nem megfelelő vagy hiányzik az intim szférából, akkor kilép a gazdasági és a politikai színtérre, és iszonyú pénzeket mozgat. Ha tiltják a prostitúciót, a feketegazdaságba vonul, és ráépül az alvilág is. Lám, az otthon büntetett svéd „kliensek” a szomszédos országokba járnak. Ha a kriminálpolitika szembemegy az üzlettel, akkor mindig az utóbbi nyer.