„Amennyit csak lehet, a szabadelvű és a zöld térből is el akarunk foglalni, azt sugallva, hogy ez utóbbi értékek képviseletének a mi erős kezünkben van a legjobb helye” – áll abban az MSZP-ből kiszivárgott, belső használatra készült tájékoztatóban, amely az európai parlamenti választásokkal kapcsolatos tudnivalókról igazítja el a szocialista aktivistákat. Az elejtett megjegyzés arra utal, hogy a vesztes országgyűlési választások után felbomlott a baloldali pártszövetség, és annak tagjai immár riválisokként tekintenek egymásra.

A május 25-i EP-választáson külön indul az MSZP, az Együtt-PM és a DK. Utóbbi két párt korábban még nem mérette meg magát önállóan választáson, így számukra az lehet a tét, hogy bebizonyítsák: önállóan is életképesek, s tudnak legalább ötszázaléknyi szavazót maguk mellé állítani (Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke be is jelentette, az egész pártvezetés lemond, ha nem szereznek legalább egy mandátumot). Az MSZP ugyanakkor azt szeretné megmutatni, hogy továbbra is a szocialisták az ellenzék vezető ereje, más azon a térfélen nem rúghat igazán labdába.

Az MSZP belső eligazító anyaga úgy számol, az EP-választáson nagyon alacsony, 30 százalék körüli lesz a részvétel, a párt pedig – ha képesek mozgósítani saját szavazótáborukat – „reálisan 5-8 mandátum megszerzésében gondolkodhat” a Magyarországnak járó 21 helyből. Ez a jelenlegi erőviszonyok (a Fidesz túlsúlya és a Jobbik megerősödése) mellett nehezen összeegyeztethető a DK és az Együtt-PM törekvéseivel: Gyurcsány szerint a DK két mandátum megszerzését tekintené jó eredménynek, háromét pedig sikernek, az Együtt-PM pedig szintén két képviselői hely megszerzését tűzte ki elérendő célnak.

Ki a nagyobb ellenzéki?

A három párt ugyanakkor lényegében ugyanannak a tábornak – azon belül is a képzettebb, városlakó rétegnek – a voksaira hajt. A közös országgyűlési választási szereplés után még nem lehet biztosan tudni, melyik szervezet mennyit tett hozzá a listán 26 százalékos eredményhez, így az EP-választás adhatja meg a választ arra a kérdésre, hogy mi a valódi erősorrend közöttük. A rivalizálás meglátszik a választási programokon is, legalábbis mind a DK, mind az Együtt-PM rendkívül erős kritikával illeti a kormánypártokat. Az MSZP ugyan hivatalosan az európai pártcsalád programját adoptálta, de a belső használatra készült eligazítóból kiderül, hogy a kampányban egyik céljuk lesz „leplezni a Fidesz euroszkepticizmusát”.

Sajtótájékoztató az ellenzéki összefogás bejelentéséről a képviselői irodaházban 2014. január 14-én

Stiller Ákos

„A kormány erős európai állam helyett félázsiai diktatúrát kezdett építeni. Kiiktatta az alkotmányosságot, szájkosarat húzott a médiára, akadályt gördített a politikai váltógazdaság útjába, koncként dobta oda oligarcháinak uniós forrásainkat” – olvasható az Együtt-PM szövetség Európai kiáltványában. A DK Uniós tizenhat pontja pedig egyenesen odáig megy, hogy azt állítja: „az Orbán-kormány az elmúlt négy évben olyan változásokat erőszakolt ki Magyarországon, hogy ma biztosan nem vennének föl minket [az Európai Unióba]”.

Korábbi kutatások már kimutatták, hogy a magyar baloldal szimpatizánsai extrém mértékben bíznak az Európai Unióban, egyfajta demokráciapótlékként tekintenek az európai intézményekre. Ezt a hangulatot leginkább a DK választási programja lovagolja meg, amely egyenesen a föderatív Európát, az „Európai Egyesült Államok” megvalósulását vizionálja, amelyben az Európai Parlament az egyedüli uniós törvényalkotó (a tagállamokat tömörítő Tanács az EP második kamarájaként működne). Az Együtt-PM ennél egy fokkal finomabban fogalmaz: ők is erősítenék az EP szerepét, ugyanakkor növelnék a nemzeti parlamentek befolyását is az uniós jogalkotásban.

Persze az EU erősítése mögött is belpolitikai megfontolások húzódnak meg. Gyurcsány Ferenc pártja kifejezetten azt szeretné, ha az EU-s intézmények korlátoznák a magyar kormány mozgásterét, sőt „széleskörű szankciórendszert” képzelnek el, hogy Brüsszel megbüntethesse „a demokráciát és a jogállamot támadó nemzeti kormányokat”, hiszen „Európa nem tűrheti a putyini rendszereket”. A DK még az eurót is azért szeretné bevezetni, mert az „megköti a gazdaságpolitika kezét”, és azért szeretnének „európai adóalkotmányt”, hogy ne lehessen különadókkal megsarcolni a vállalkozásokat.

Munkát, kenyeret, minimálbért!

Az MSZP-t is a soraiban tudó Európai Szocialisták Pártjának Úton egy megújuló Európa felé című kiáltványa ugyan nem foglalkozik az EU intézményi reformjával, de azért megjegyzik: „Európának is globális játékosnak kell lennie”. Nem nehéz a hazai viszonyokra is érteni ugyanakkor azt a néhány mondatot, amely szerint „az európai jobboldal az elmúlt 5 évben a megszorítások és a félelem Európáját teremtette meg”, míg a szocialisták „egy erős, szociálisan igazságos és demokratikus Európáért” harcoltak. A belső használatra készült MSZP-s dokumentum szerint ők is hangsúlyozzák majd, hogy „sok mindent szeretnénk megváltoztatni a mai EU-ban”.

A baloldali pártok ugyanakkor igen erős szociális üzenetekkel is igyekeznek kampányolni. Az Európai Szocialisták Pártjának kiáltványában rögtön az első pont a munkahelyteremtésé: „minden európainak, nőknek és férfiaknak egyaránt rendelkezniük kell tisztességes munkalehetőséggel, amely jó életszínvonalat biztosít”, és ott áll egy fontos ígéret is: „tisztességes minimálbért fogunk bevezetni mindenhol Európában”. A DK ennél messzebb megy, ők egyenesen azt ígérik: egyetlen tagországban sem lehet alacsonyabb a minimálbér, mint a megélhetés költsége, a bérek felzárkóztatását pedig közös uniós alapból támogatnák.

Az Együtt-PM programjában nem ígér ugyan egységes minimálbért, de ők is megjegyzik: megerősítenék „az európai munkaerőpiac jóléti dimenzióját”. Emellett a pártszövetség kiáltványában külön kiemelik, hogy kiállnak a szabad munkavállalás jogának fenntartása mellett. Úgy látják ugyanis, hogy „az Európa-szerte erősödő nacionalizmus és populizmus veszélybe sodorta európai jogainkat”, vagyis egyre több tagállam próbálja korlátozni a szabad munkavállalást, pedig ez Európa legfontosabb vívmánya. „Ebből mi egy tapodtat sem engedünk” – írja az Együtt-PM, amely képviselni szeretné azt a félmillió magyart is, „akik a felelőtlen kormányzás miatt kényszerültek külföldre”.

Egész Európában fontos téma az ifjúsági munkanélküliség, ebben az ügyben – árnyalatnyi különbségekkel – mindhárom magyar baloldali párt ugyanazt veszi elő, az úgynevezett Európai Ifjúsági Garanciaprogramot. Ennek lényege, hogy minden, az iskoláit elvégzett, vagy állását elvesztett fiatal (az MSZP és az Együtt-PM 30 évre tolná ki a korhatárt) négy vagy hat hónapon belül vagy szerezhessen új állást, vagy pedig kerüljön be valamilyen képzésbe, ami után nagyobb eséllyel kereshet ismét munkát.

Szintén minden baloldali párt programjában helyet kap a női egyenjogúság kérdése. „A nemek közti egyenlőség továbbra is az egyik legfontosabb prioritásunk marad” – írják a szocialisták, míg az Együtt-PM kiáltványában az áll: „támogatjuk Európa azon vállalásait, amelyek a nők társadalmi és munkahelyi egyenlőségének erősítését szolgálják”. A DK ebben a kérdésben is egyértelműbben fogalmaz a másik két pártnál: „azt akarjuk, hogy európai szabályozás szülessen a nők kötelező arányáról a pártlistákon, továbbá a képviselőjelöltek, vezető állam- és kormánytisztség-viselők körében”.

Korrupció, atom és az egyházak

Kiemelt szerepet kap a baloldali programokban a korrupcióellenesség, részben a jelenlegi kormány vélt vagy valós ügyeire utalva. „Megerősítjük az európai felügyeleti rendszert, hogy felszámoljuk az uniós pénzek felhasználásához kötődő rendszerszintű korrupciót”, írja az Együtt-PM, amely büntetőeljárásokat is ígér. A DK leporolná az Európai Ügyészség ötletét, amelyet a magyar Országgyűlés (más tagállami parlamentekkel együtt) egyszer már sikeresen vert vissza, arra hivatkozva, hogy sértené a tagállamok jogait, ha brüsszeli ügyészek kizárólagos jogosítványokat kapnának.

A szocialisták egységes európai programja ebben a kérdésben is óvatosabban fogalmaz, de azért ők is a zászlajukra tűzik a korrupcióellenes harcot. „A közpénzek szigorú védelmezői leszünk: megerősítjük az állami kiadások felhasználásának átláthatóságát, kivezetjük a felesleges költekezést és a forrásfelhasználást olyan irányba, amely a lehető leghatékonyabb eredményt biztosítja Európa polgárai számára” – írják, hozzátéve, hogy 2020-ra a felére akarják csökkenteni az adóelkerülés lehetőségét, például azzal, hogy leszámolnak az adóparadicsomokkal.

A legújabb divat szerint a baloldali pártok is a magukénak vallják a zöld gondolatot, ami az Együtt-PM esetében még nem is olyan furcsa. De például a paksi bővítést 2009-ben megszavazó szocialisták programjában már érdekesen mutat a megújuló energiák támogatása. Az akkori miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc pártjától, a DK-tól pedig egyenesen pálfordulásnak tűnik, hogy programjukban az orosz energiafüggőségről értekeznek, és az EU-val fizettetnék ki egymillió napelem vagy napkollektor hazai telepítését.

Persze a DK programjában vannak egyéb érdekességek is, hiszen ez a párt általában is mer nagyokat álmodni. 2018-tól például felmenő rendszerben bevezetnék – kötelezően, az unió minden tagállamában – a kéttannyelvű közoktatást, és minden diáknak adnának számítógépet is. A DK programjának egyik legfurcsább része a párt támogatóinak egyházellenességére alapoz: egységes uniós szabályozást akarnak az állam és egyház szigorú szétválasztása érdekében, sőt egész Európában megtiltanák, hogy kötelezővé tegyék az iskolai hitoktatást.