„Soha nem gondoltam volna, hogy a pályafutásom során valaha olyan mozgalmat fogok vizsgálni, amely ingyen sört ígér” – utalt a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) egyik legfontosabb üzenetére Jamie Bartlett, a brit Demos UK think-tank extrémizmussal foglalkozó szekcióvezetője kedden Budapesten, amikor bemutatta a magyar Political Capitallal (PC) közösen készített, az új baloldali ellenzéki mozgalmak Facebook-követőit vizsgáló tanulmányukat.
A PC és a Demos kutatói nyolc szervezet – az LMP, a PM, az Együtt 2014, a Szolidaritás, a Milla, a 4K!, a Hallgatói Hálózat (HaHa) és az MKKP – Facebook-oldalának összesen több mint 463 ezer követőjét próbálták elérni célzott hirdetésekkel. A keddi bemutatón Krekó Péter, a PC igazgatója elismerte, hogy vannak módszertani korlátai a kutatásnak, hiszen eleve az aktívabb emberek klikkeltek rá a hirdetésre, és töltötték ki a kérdőívet, a válaszadók idősebbek, mint az átlag Facebook-felhasználók, és jobban képzettek, mint általában a magyar népesség, de így is érdekes eredményeket kaptak.
A kérdőívre válaszoló szimpatizánsok politikai értelemben nem alkotnak egységes csoportot. 2010-ben nagyjából egyforma arányban szavaztak az MSZP-re és az LMP-re. Megoszlanak a jelenlegi pártpreferenciáik is: soraikban az E14–PM a legnépszerűbb (a pártot választók 46 százaléka szavazna a Bajnai-féle szövetségre), de sok a Fidesz-szavazó is (28 százalék), akik valószínűleg csak követik az ellenzéki szervezetek oldalait, de nem hívei azoknak. Az MSZP-t 13 százalék támogatná, az LMP-t és a DK-t pedig 6-6 százalék.
A kérdőívet kitöltők 2010-es szavazatai
Political Capital
A bal-jobb skálán a válaszadók egyértelműen baloldaliként határozzák meg magukat, a tízfokú skálán (ahol az 1 a legbaloldaliabb, a 10 a legjobboldalibb) átlagpontszámuk 3,9. A kivételt az LMP követői jelentik, akik átlagosan 5-ös pontszámot adtak, vagyis középen állónak gondolják magukat (ráadásul relatíve még az LMP-sek bíznak leginkább a fennálló intézményekben). Krekó szerint ez azt jelzi, hogy igenis még mindig számít a bal-jobb kategória: bár az LMP pont azzal az igénnyel lépett fel 2009-ben, hogy meghaladja azt, a párt eleve egy bal-jobb törésvonal mentén szakadt szét (a kutatás adatai szerint a PM-esek tartják magukat leginkább baloldalinak).
A különbségek dacára az új ellenzéki mozgalmak követőinek egyik legfontosabb közös ismérve a politikai intézményekkel szembeni bizalmatlanság: a kormányban csak 5 százalékuk, a parlamentben 6 százalékuk bízik. Miközben az országos átlag 20 százalék körül van. Ebben nagyon hasonlítanak a Jobbik követőire – akikről a PC tavaly készített hasonló tanulmányt –, de míg a jobbikos szimpatizánsok a hadseregben bíznak leginkább, a baloldali mozgalmak követői az Európai Unióban (72 százalék) és az ENSZ-ben (68 százalék).
Igazi hungarikum, hogy ezek a szervezetek lelkesednek az EU-ért, máshol Európában ilyet nem tapasztaltak a kutatók – mondta Krekó, aki szerint valószínűleg a nemzeti demokrácia pótlékaként, vagy megmentőjeként tekintenek Brüsszelre. Barlett szerint egyébként – Hollandia kivételével – egész Európában az tapasztalható, hogy népszerűtlenek a hagyományos pártok, és csökken a bizalom az intézmények iránt. A legutóbbi olasz választásokon üstökösszerű sikert elérő Beppe Grillo követőinek csak 4 százaléka látja úgy, hogy jó irányba fejlődik a demokrácia.
Az ellenzéki szervezetek követőinek önértékelése a bal-jobb skálán (1 a leginkább baloldali, 10 lenne a leginkább jobboldali)
Political Capital
A magyar ellenzéki mozgalmak követőinek egy másik jellegzetessége a pesszimizmus: csak 8 százalék gondolja, hogy a ország megfelelő irányba halad (Beppe Grillo követőinek 6 százaléka, a német Kalózpárt híveinek csak 10 százaléka). E tekintetben is hasonlítanak a Jobbik-követőkre, de alapvetően más miatt aggódnak: a jobbikosok félelmei „identitás-jellegűek”, vagyis a magyar nemzet létét féltik, míg a baloldali ellenzéki mozgalmak követői közt inkább gazdasági jellegű félelmek dominálnak (a gazdasági helyzet és a munkanélküliség van az élen, de érdekes, hogy az infláció miatt nem aggódnak).
A vizsgált mozgalmak követői alapvetően az internetről tájékozódnak, és nem bíznak a hagyományos médiában: a tévét csak 7 százalék, a rádiót 23 százalék, a sajtót 19 százalék tartja megbízhatónak, az internet iránti bizalom viszont extrém magas, 80 százalékos. Ebben is hasonlítanak az olasz Beppe Grillo követőire, akiknek körében 76 százalékos az internet iránti bizalom.
A megkérdezettek negyedik közös sajátossága pedig az igen magas politikai aktivitás: 7 százalékuk párttag, ami sokkal több, mint az országos átlag. A megkérdezettek 86 százaléka elmenne szavazni (a legaktívabbak a Szolidaritás követői 90 százalékos választási hajlandósággal, és még a Kétfakú Kutya Párt követőinek 60 százaléka is voksolna), kétharmaduk írt már alá valamilyen petíciót, felük volt már tüntetésen, háromnegyedük pedig azt nyilatkozta, hogy elmenne, ha lenne alkalom.
Politikai aktivitás – a biztosan szavazók aránya
Political Capital
Bartlett szerint ez azt mutatja, hogy az internetes aktivitás egyfajta hídként becsatornázza az embereket az offline politikába is. A brit kutató szerint a válaszadók jelentős része csalódott demokrata, mert nem kaptak lehetőséget, hogy beleszóljanak a döntésekbe, úgy érzik, átnyúltak a fejük fölött. Krekó Péter szerint ezek az emberek a Facebookkal egy olyan fórumot kaptak, ahol hozzászólhatnak a politikai kérdésekhez, ami inkább növeli, és nem csökkenti a valódi politikai részvételt.
Más kérdés, hogy mire tudják használni az online szerzett népszerűséget ezek a mozgalmak, amelyek esetenként túl nagyra is nőhetnek. Bartlett arra emlékeztetett, hogy Beppe Grillo azt mondta: úgy nyitja ki az olasz parlamentet, mint egy tonhalkonzervet, de mikor bejutott, nem tudta kézben tartan az embereit, nem tudtak megegyezni, mit tegyenek, inkább elhárították a kormányzati felelősséget.
A belső viták szétszakították a német Kalózpártot is, ahogy Krekó szerint az LMP sem tudta feloldani az ellentmondást, hogy rendszerkritikus pártként bekerült az establishmentbe. A PC igazgatója általában is úgy véli, hogy az internetes mozgalmak nem közvetlenül, inkább közvetve fejtik ki a hatásukat a politikára, vagy a hagyományos pártok is mozgalmak alapításának igényével kezdenek fellépni.
