A fiatal generációhoz tartozó Finta Sándor, Budapest főépítésze is távozhat a Városházáról, írta szerdán az Index. Finta a Kortárs Építészeti Központ egyik alapítója, építészirodája, a Sporaarchitechts tervezte a Fővám téri és a Gellért téri M4-es metróállomást, melyeket idén Architizer A+ Awards építészeti díjjal tüntettek ki.

A hvg.hu értesülése szerint Finta kevésbé fontos és kisebb hatókörű pozícióba kerülhet: a Tarlós István új, humánügyekért felelős helyettese, Szalay-Bobrovniczky Alexandra alá tartozó városmarketing felelőse lehet. Szalay-Bobrovniczky Alexandra az Orbán-kormánytól rendszeresen megbízásokat kapó Századvég-csoport egyik vezetőjének, Szalay-Bobrovniczky Kristófnak a felesége, a főpolgármester októberi újraválasztása után kérte fel egyik helyettesének. Az origo.hu információja szerint a humán területen belül leginkább a turizmus és városmarketing érdekli. Nagy kérdés, valóban számít-e a főépítész munkájára, és hogy Finta hogyan tud vele együtt dolgozni, vállalja-e a felkérést. (Mind a helyettes asszonyt, mind Fintát próbáltuk közvetlenül elérni, de cikkünk megjelenéséig nem sikerült. Mihelyt válaszolnak, közöljük álláspontjukat.)

A Finta távozásával kapcsolatos okokat csak találgatni lehet. Egyesek szerint Tarlós István sokáig nem foglalkozott a stratégiai várostervezés kérdésével, ám a főpolgármester-helyettesi kabinet nyomására felismerte, hogy ide saját embert kell tenni. Így kerülhetett a képbe Mozsár Ágnes, Kőbánya építésze, aki korábban, Beleznay Éva főépítész idején már dolgozott a Városházán mint helyettes főépítész, és azért kellett távoznia, mert nem szavazta meg a kormányzati negyedet megalapozó keretszabályozást. A hvg.hu értesülése szerint Mozsár jó kapcsolatokat ápol a kabinetvezetéssel, és a főváros fejlesztési dokumentumait is előállító tervezőcég, a Budapest Főváros Városépítési Tervező Kft (BFVT) vezetésével is.

Rossz pontokat gyűjtött?

Finta ellehetetlenülésében a hvg.hu értesülése szerint az is szerepet játszhatott, hogy a budapesti Ludovika-projekt (a kormány az Orczy-kertbe álmodta meg a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet és campusát – a szerk.) kapcsán a fővárosi építészeti keretszabályozás nem engedett volna ilyen mértékű beépíthetőséget, ami konfliktust generált az önkormányzat és a Miniszterelnökség között. Később ez a feszültség enyhült, ám a Fintának állítólag azért beírták a rossz pontot.

Az sem erősíthette a pozícióit, hogy a decentralizáció jegyében ellenezte a Liget Budapest Projektet, az ún. Múzeumi Negyed koncepciót, amely a Városligetbe koncentrál több már létező múzeumot, valamint újat is. A projekt nemcsak a helyszíne miatt támadható várostervezési szempontból, hanem azért is, mert elszipkázza a történelmi városrészek azonnali beavatkozást követelő rehabilitációja elől a forrásokat. Igaz, a Liget-projektet is kiemelt beruházássá nevezte ki a kormány, sőt precedenst teremtett a későbbiekre is, hogy az általa különlegesen fontosnak tartott beruházásokat kivehesse Budapest építészeti-tervezési koncepciói hatálya alól, valamint a tervek hivatali elfogadásának menetrendjéből. Ez nyilván sérthet egy főépítészt, de úgy tudjuk, hogy Finta nem foglalkozott ezzel, megpróbált inkább olyan területeket találni, ahol szabadon alkothatott.

Finta távozását sokan párhuzamba állítják Vitézy Dávid eltávolításával a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) éléről: eszerint az tűnik a legnyomósabb érvnek, hogy Finta elképzelései és vezetési stílusa is túl merésznek, progesszívnek és innovatívnak tűnt Tarlós számára. Mások szerint Finta egyáltalán nem kereste a konfliktust, mint Vitézy, hanem inkább olyan területeken próbált magának mozgásteret biztosítani, és olyan projekteket indított, amelyek esetében joggal gondolhatta, hogy békén hagyják.

Az biztosan kulturálisan is sokk lehetett a Városházán, hogy Finta főépítészként sem tette le a bringáját, kipakolta az irodájából a porosodó iratokat, pálmafát, videomagnót. Az általa támogatott projektekből kiderül, levegősebbé akarta tenni a várost és a várostervezést is: beengedte a kreativitást, odavett nyitott, progresszívebb elméket, partneri együttműködéseket kezdeményezett, és a tervezési-döntéshozatali utakba bevonta az érintetteket. Végső soron tisztán szakmai szempontokat próbált érvényesíteni olyan területeken, amelyekről azt gondolta, senkit nem zavar. Mégis egyre nehezebb helyzetbe került.

Túl haladó volt?

A fővárosi főépítész személyének kiválasztásakor két szemlélet csap össze, a tervezési és a fejlesztési szemlélet. Az előbbi technikaibb, szürkébb beépítési arányszámokban gondolkodó, az utóbbi pedig távlatosabban, integráltabban gondolkodó szemlélet, amely dinamizálni próbálta a hivatalt, a várost, például a kompakt város szemlélettel vagy a belvárosi üres üzlethelyiségek kihasználására indult Rögtön Jövök! projekttel vagy a közterek újragondolására indított Tér_köz pályázattal. Ezekben a projektekben nagy szerepe volt a KÉK-nek, Finta közvetle szakmai környezetének, amely megpróbálta kiszakítani az építészeti diskurzust a szakmai környezetből.

Finta főépítészként szervesebben próbálta kezelni a városfejlesztést, jobban épített volna a meglévő adottságokra (a Budapest 2030 fejlesztési koncepció kialakításához is másfél éves adatgyűjtő, megalapozó munkára volt szükség), figyelni próbált a lakók és a környezetben élők elgondolásaira, és adott esetben rájuk bízta volna a hasznosítás kitalálását is: adott esetben kevés beruházással, nem rögtön teljes felújításban vagy ledózerolásban gondolkodva. Lehet, hogy menesztésével ez a szemlélet is megy a kukába.