Jön a HÖK-reform: büntetés vagy előre kitervelt leszámolás?

Jó apropót szolgáltatnak a hallgatói önkormányzatok körüli botrányok a diákképviseletek jogainak megnyirbálására. A HÖOK elnöke viszont úgy érvel: érthetetlen, miért gyengítené a kormány saját tárgyalópartnerét. „Ha ismét olyan felsőoktatási döntéseket hoznak, amelyek miatt diákok ezrei vonulnak majd utcára, nem lesz kivel tárgyalóasztalhoz ülni" - legalábbis szerinte.

  • Szabó Fruzsina Szabó Fruzsina
Jön a HÖK-reform: büntetés vagy előre kitervelt leszámolás?

Vége a dalnak – így értékelte a HVG-nek az egyik vidéki egyetem szenátusi tagja a hallgatói önkormányzatok (HÖK) küszöbönálló átalakítását. Bár a Felsőoktatási Kerekasztal még csak néhány hete élesztette fel a diákképviseletek működését vizsgáló „hallgatói felelősségvállalás albizottságot”, a HVG úgy tudja, az már most eldőlt, hogy a kormány még az év vége előtt szigorítja a hallgatói önkormányzatok működésének szabályait. Várhatóan csökkentik a hallgatók arányát az egyetemek és főiskolák legfőbb döntéshozó szervében, a szenátusban, és valószínűleg a HÖK-ök gazdálkodási szabályaihoz is hozzányúlnak. 

Bár a szaktárcánál az ELTE fonyódligeti gólyatáborában történt nemi erőszakkal érvelnek a szigorítás mellett, ez inkább csak ürügy, a hallgatói önkormányzatok jogkörének szűkítése évek óta terítéken van. Az akkor még Hoffmann Rózsa vezette oktatási államtitkárság 2010-ben 33-ról 15 százalékra vágta volna vissza a hallgatók részvételi arányát a szenátusokban, és eltörölte volna a diákképviselet egyetértési jogát a tanulmányi, illetve vizsgaszabályzatot érintő ügyekben. Hónapokig tartó vita után végül kompromisszumos megoldás született: a HÖK-ök kénytelenek voltak beérni a 20-25 százalékos szenátusbeli részvétellel, egyéb jogaikat azonban nem csorbították.

Arra majd most kerül sor – legalábbis a szigorításhoz nemrég a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) is adott némi muníciót. Az ELTE-n, a Corvinuson, a Nyíregyházi Főiskolán és a Nyugat-magyarországi Egyetemen végzett vizsgálat után a hivatal arra jutott, hogy drasztikusan szűkíteni kell a HÖK-ök mozgásterét. A Magyar Nemzet által megszellőztetett jelentésben megfogalmazott tanácsok közt szerepel, hogy kormányrendeletben kell szabályozni a támogatásuk mértékét, hogy külön jogszabály rögzítse a hatásköreiket és a feladataikat, és maximum három tag képviselhesse a hallgatókat a szenátusokban. Utóbbi azonban nehezen értelmezhető, hiszen eltérő méretű intézményekről van szó.

Hallgatói tiltakozás 2012-ben
Stiller Ákos

Áttekintik az anyagot, és az észrevételeket elküldik a Kehinek – így válaszolt a javaslatcsomag sorsát firtató kérdésünkre a felsőoktatási államtitkárság. A döntést alighanem megkönnyíti majd, hogy a szigorítás nemcsak a HÖK-hatalom megvágásáért kampányoló kormánytagoknak, valamint a 2012-es diáktüntetések miatt lefokozott egykori oktatási államtitkárnak, Hoffmann Rózsának jelentene elégtételt, hanem több kormányközeli szervezetnek is.

A diákképviseletek „csúcsszerve”, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) a 2010-es és a mostani terveket is aggasztónak, sőt „pártállami időket idézőnek” nevezte. „A diákképviseletek jogköreit meg kell tartani, az azonban tényleg kérdés, megfelelő-e a kontroll” – mondta a HVG-nek Körösparti Péter HÖOK-elnök, aki szerint érthetetlen, miért akarná a kormány a saját tárgyalópartnerét gyengíteni. „Ha ismét olyan felsőoktatási döntéseket hoznak, amelyek miatt diákok ezrei vonulnak majd utcára, nem lesz kivel tárgyalóasztalhoz ülni, hiszen nincs másik felsőoktatási diákszervezet” – érvelt Körösparti.

Pedig a kormányzati pofon nem váratlan, és nem is ok nélküli. Abban mind az oktatáspolitikusok, mind a felsőoktatási szereplők egyetértenek, hogy az egyetemi-főiskolai diákönkormányzatok súlyos bizalmi és legitimációs válsággal küzdenek, ezért vérfrissítésre lenne szükség. A kari választásokon rendszerint a 30-40 százalékot sem éri el a részvételi arány, a Transparency International tavalyi kutatása pedig arra is rámutatott, miért. A negyedévesek háromnegyede szerint a hallgatói önkormányzatok „kizárólag saját tagjaik érdekeit képviselik”, sokan úgy vélik, a közösségbe csak „mutyival, haveri segítséggel” lehet bejutni. Minden második egyetemista azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a HÖK-ösök pénzt vagy ajándékot fogadnak el a juttatásokért és a kollégiumi helyekért, igaz, konkrét ügyről csak egy-két százalékuk hallott. Bizalmatlanságukat alighanem a diákszervezet és a politika összefonódása – az ELTE hallgatói önkormányzataiból vezető jobbikos politikusok kerültek ki, de ilyen tapasztalattal vágott neki a parlamenti karriernek több fideszes, MSZP-s és egykori SZDSZ-es, MDF-es is –, valamint a szervezet belterjessége és a „túlkoros” HÖK-ösök akár nyolc-tíz évre elnyújtott egyetemi tanulmányai is fokozták.

A kialakult helyzetért persze nem csak a HÖK-képviselőket terheli felelősség. Úgy tűnik, sokáig sem a kormánypárti, sem az ellenzéki oktatáspolitikusoknak nem szúrt szemet, hogy a százhúsz paragrafusból álló felsőoktatási törvényben mindössze három szól a hallgatói önkormányzatokról, amelyek a valódi érdekképviselet helyett bulik szervezésére, különféle vállalkozások működtetésére és a pénzosztásra rendezkedtek be. Az intézmények egy része ráadásul gazdálkodási ügyekben is szabadjára engedte a hallgatói önkormányzatokat – bár egyetemi körökben nyílt titok, hogy több hallgatói szervezet baráti cégeket hizlal fel az egyetemi-főiskolai bulik és a gólyatáborok megszervezése közben. Máshol a gazdálkodási szabálytalanságok mögött – ahogy ezt Palkovics László felsőoktatási államtitkár is elismerte – egyszerű ismerethiány áll, a diákképviselők zöme ugyanis a legalapvetőbb elszámolási szabályokkal sincs tisztában.

„A hallgatói önkormányzatok gazdálkodási ügyeit nem szabad elkülöníteni az intézmények általános gazdálkodásától, ugyanazokat a szigorú közbeszerzési és elszámolási szabályokat kellene használni” – említ egy megoldási javaslatot Fábri György, az ELTE kommunikációs főigazgatója, aki szerint azt is érdemes lenne megfontolni, nem kell-e lehántani a HÖK feladatlistájáról a gazdálkodási tevékenységeket, ezeket a feladatokat külső cégek megbízásával ugyanis a felsőoktatási intézmények is meg tudnák oldani.

Akármilyen lépést tesz is a kormány, az már most biztos, hogy ebben a harcban a HÖK-ök magukra maradnak. Hallgatói támogatásra nem számíthatnak, és a rektorok zöme sem szívesen nyitna újabb frontot. Az utóbbi két év botránysorozata – például szexuális jellegű kérdéseket is tartalmazó tesztek kitöltése, a „gólyák” listázása vélt származásuk, küllemük alapján; nemi erőszakra buzdító dalok énekeltetése – még azokban az intézményvezetőkben is aggodalmat keltett, akiknek eddig nem kellett zűrös ügyek miatt magyarázkodniuk. Ahogy a HVG-nek az egyik egyetemi oktató fogalmazott: „mindenki tart attól, hogy előbb-utóbb a helyi diákképviseletről is kiderül ez-az”.

SZABÓ FRUZSINA