A vasárnapi időközi választás előtt a veszprémi központú körzetet erős jobboldali fellegvárként könyvelték el. Ezt a vélekedést támasztotta alá, hogy tavaly tavasszal Navracsics Tibor (akinek az EU-biztosi megbízatása miatt kellett most időközit tartani) az országos átlagnál nagyobb különbséggel győzött baloldali kihívójával szemben, és hogy a Fidesz októberben is biztosan őrizte meg a város vezetését.

Több megkérdezett helyi fideszes még az urnazárás pillanatában is annak a meggyőződésnek adott hangot, hogy egyértelműen és nagy fölénnyel nyer jelöltjük. Ehhez képest valódi hidegzuhanyként érte az eredmény a városi vezetőket, annyira, hogy az okok boncolgatásába nem is kívántak belemerülni.

Kudarcok

Pedig több előjel is óvatosságra inthette volna a fideszeseket. Leginkább az, hogy az utóbbi időszak időközi választásain több meglepő kudarcot is elszenvedett a párt. Újpesten úgy kapott ki, hogy öt százalékot rontott a tavaszi eredményhez képest az aspiránsuk, míg az MSZP indulója 10 százalékot javított Kiss Péter korábbi támogatottságához képest.

Ózdon 66 szavazatos hátrányból kevesebb mint egy hónap alatt ötezres lemaradása lett a Fidesz polgármesterjelöltjének, míg legutóbb, a szavazategyenlőség miatt megismételt mezőtúri voksoláson 18 százalékkal maradt alul a helyi képviselőjelölt a jobbikos vetélytársával szemben.

Mindezek mellett figyelembe kellett volna venni egy hangulati elemet is. A Fidesz törzsközönsége tavaly három, nagy választási győzelmet ünnepelt, ami nemcsak elégedettség érzést okoz, de olyan elvárást is támaszthat, hogy az ellenfél legyőzésén túl a tábor konkrét ügyeket is látni szeretne, amelyekért lelkesedni lehet.

Ezzel szemben a túloldalon létezett olyan konkrét cél, amelynek érdekében érdemesnek tűnt részt venni a választáson, és ez nem csupán a kétharmados parlamenti többség megszüntetése, hanem annak fölmutatása is, hogy a Fidesz sem tehet meg bármit az országban.

A sokk a részletekben rejlik

Kész győzelme a részletes adatok tükrében még sokkolóbb lehet a Fidesz számára, mint azt az első „megdöbbent reakciókból” következtetni lehet. Bár rendes és időközi választásokat nem lehet egy az egyben összevetni, azért az eleve mellbevágó, hogy míg Navracsics Tibor tavaly tavasszal az érvényes szavazatok több, mint 47 százalékával nyert, Némedi Lajos most csak 33,5 százalékot kapott. Kész még a Veszprémen kívüli aprófalvas, kisvárosias településeken is több szavazókörben nyert, mint Némedi (17-14), pedig ezeken a településeken a baloldal jelöltje sosem tudott versenyben lenni.

De igazán földcsuszamlásszerűnek a győzelem Veszprémben mondható, ahol nagyon hatékonyan, célzottan sikerült a mozgósítás. Kész azokban a szavazókörökben is aratott, ahol kicsivel billent csak 40 százalék fölé a részvétel, és ott is, ahol meghaladta a hatvan százalékot. Némedire Veszprémben a lehetséges 56-ból mindössze 10 (!) szavazókörben adtak le több voksot, mint Készre. A Fidesz–KDNP mintha tényleg elhitte volna a várt forgatókönyvet, miszerint Veszprémet, ha szűken is, de azért behúzzák, és a kétharmad sorsa majd Tapolcán és Ajkán dőlhet el áprilisban, ahol szintén időközi országgyűlési választást tartanak. Most emiatt a vereség is jóval nagyobb pofonnak tűnik.

Elgurult a kormányrúd

Nem lehet persze azt sem tudni, hogy a túlzott magabiztosság mellett mekkora része van a vereségben a Fidesz kormányzásának: például annak, hogy épp az időközi választás idejére derült ki, a magyar miniszterelnök számára az orosz-magyar barátság fontosabb a lengyel-magyarnál. A napnál is világosabb lett, hogy az Orbán-kormány még annál is elszigeteltebb a nemzetközi szövetségi rendszereinken belül (EU, USA/NATO, visegrádi négyek), mint amennyire a Jörg Haider vezette Szabadságpárt volt még az első Orbán-kormány idején. (Főként, hogy Haider nem is ment be a kormányba.)

Nem mérhető, hogy mennyire játszott bele az eredménybe az a kapkodás, amely továbbra is jellemzi az intézkedéseket (lásd útdíj, netadó), az az agresszív erőpolitika, amely szintén nem akar múlni, valamint Orbán diplomáciai kalandozásai, melyek egyre inkább eltávolítanak minket a Nyugattól. Ráadásul a közelmúltban belháború robbant ki az addig megbonthatatlanul egységesnek gondolt Fidesz-hátországban, amelynek hatásait szintén csak találgatni lehet. A választók szemében viszont nem szimpatikus egy családon belül acsarkodó politikai alakulat képe.

Kész Zoltán kampányba tolt energiáját és érdemeit nem elvitatva összességében inkább úgy tűnik, hogy ezt a mandátumot nem ő nyerte meg, hanem a Fidesz bukta el. Ha a törzsszavazóik át nem is szavaztak, de az otthonmaradásuk több lett figyelmeztető üzenetnél: elérték, hogy a NER elveszítse egyik legkomolyabb retorikai igazolását, a kétharmados többséget. A veszprémi eredmények tükrében kijelenthető, hogy az ellenzék közkedvelt sematizációjával ellentétben a Fidesz-szavazók sem mind hívők, hanem jelentős részük választó, akik nem szeretik, ha nem azt kapják, amire befizettek.

Visszarendeződés?

Ha szükség is lesz a Fidesznek a kétharmadra, alkalmi dealekkel ezt még mindig megoldhatja. Erre lehet szükség majd bevándorlóügyben: a menedékjogról szóló törvényt kizárólag a jelenlévők kétharmadának jóváhagyásával változtathatja meg a parlament, csakhogy egyetlen, a kormány látókörébe került ügyet érintsünk.

Ennél sokkal fontosabb, hogy veszélyt érez, és összezár-e a Fidesz. Navracsics nyilatkozta a Heti Válasznak, hogy a „míg korábban a Fideszben nem fúrták egymást a politikusok, némelyek ezt ma előszeretettel megteszik”, és hogy a „közös ügyről, a polgári Magyarországról kevesebbet beszélünk, és annak szellemében kevesebbet is cselekszünk”. Borókai Gábor, a lap főszerkesztője is „kormányzati újratervezést” sürgetett. Mi lesz ezzel az újratervezéssel, és mi lesz a „polgári Magyarországgal”?

Ez utóbbiról a napokban mondta G. Fodor Gábor, hogy csak a politikai marketingnek volt része. „A jobboldali értelmiségiek közül sokan vannak abban a tévedésben, hogy a »polgári Magyarország« hívószót politikai realitásnak gondolják, pedig az természete szerint politikai termék volt. Ők még ma is azt gondolják, hogy az 1998 és 2002 közötti Magyarország valóban polgári Magyarország volt. Ez óriási tévedés” – mondta a Magyar Narancsnak. Egy ilyen cinikus kör után lehet gesztusokat tenni a hülyére vett polgári Magyarországnak? Lesz még visszarendeződés Simicska Lajossal?

A Fidesz nevezetes háttérembere mindenesetre jól jött ki Veszprémből: Hárskúton, ahol jelöltette volna magát országgyűlési képviselőnek, magas részvétel mellett kiugró arányban győzött a fideszes jelölt. Őt innentől senki ne okolja!

Mi lesz Kötcsével?

Az elmúlt hat évben szinte végig egyetlen stratégiát követett a Fidesz-vezetése, amit a pártban „kötcsei doktrínának”, közismertebb nevén, „centrális erőtérnek” neveznek. Kérdés, hogy a jobboldali fellegvárnak számító Veszprém elvesztése jelentheti-e ennek a stratégiának a bukását.

Orbán Viktor ezt a doktrínát még 2009. szeptember 5-én fogalmazta meg a magukat jobboldalinak tartó értelmiségiek kötcsei találkozóján. Lényegében két pillére van: egyrészt a baloldal „mély és hosszú” válságban van, másrészt a baloldali párt középpárttá válásával megszűnt a „kétpártrendszer”, a Jobbik megjelenésével háromosztatú lett a politikai paletta. Orbán szerint a Fidesznek nem kell mást tennie, mint „centrális erőként” megőriznie befolyását, a kormányellenes választók pedig megoszlanak a Jobbik és az MSZP között. (Állítólag két és fél hete a Fidesz mezőkövesdi frakcióülésén még azt is kifejtette, hogy most még jobb a helyzet, mert a baloldal tovább osztódott, még több politikai pólus jelent meg a Fidesz körül.)

Egyébként ehhez a stratégiához igazították az előző parlamenti ciklusban az egyfordulóssá vált választási rendszert is: hiába kap jóval kevesebb szavazatot a fideszes jelölt, mint 2010-ben, ha az ellenzéki voksok 15-25 százalékos arányban „felmorzsolódnak” a többi párt között, a kormánypárt relatív többséget szerezve is elviheti a 106 választókerület többségét. A veszprémi kampányban minden a kötcsei forgatókönyv szerint alakult: az LMP nem akart beállni a baloldal által támogatott Kész mögé, a Jobbik is önállóan indult, plusz ismét megjelentek a törpepártok (Haza nem eladó, Munkáspárt stb.).

A Fidesz helyére más is beléphet

Az eredmény nem is hazudtolta meg a centrális erőteret, mindössze azt történt, hogy a Fidesz helyére más is beléphet, Orbánék a saját doktrínájuk áldozatai lettek. Kérdés, hogy ez országosan is működhet. Az újpesti időközi és a megismételt ózdi önkormányzati választás azt igazolta, hogy a választók tényleg bárkire szavaznak – az egyes ellenzéki pártok szavazói bárkire átszavaznak –, ha ezzel betehetnek a kormánypártnak.

Ha tehát egy országos választáson ez történik a választókerületek többségében, akkor elképzelhető, hogy egy sor kerületet a baloldal, másokat a Jobbik vagy valamilyen civil jelölt nyer meg, és a Fidesz kisebbségbe szorul a parlamentben. Sőt, ez még azt a helyzet is előállíthat, hogy egyik párt vagy tömörülés sem tudja megszerezni a kormányzáshoz szükséges többséget, de ettől még Orbán álma szertefoszlik, hiszen a centrális erőtér nem hoz 15-20 éves kormányzást.

Egy dolog derült ki tehát véleményünk szerint Veszprémben: ha a választások tétje a Fidesz leváltása a hatalomból, akkor – ahogy korábban is, most is – a szavazók hamar kitanulják az új választási rendszert, és tesznek a politikusok, politikai elemzők stratégiájára, logikájára. Éppen ezért lesz érdekes és fontos az áprilisi tapolcai választás. Az a kerület ugyanis tényleg három osztatú: Ajkán az MSZP erős, Tapolcán a Jobbik győzött ősszel, de a Fidesz sem áll még nagyon rosszul a kerület sok településén. Kérdés, kit tolnak be a „centrumba” a választók.