Ózdi segítséggel vernék a Fideszt vasárnap Karcagon

A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Karcag a korábbi években viszonylag ritkán került az országos politikai érdeklődés homlokterébe, pedig négy jelenlegi országgyűlési képviselő is a város szülöttének mondhatja magát. A második és harmadik Orbán-kormánynak is tagja lett a korábbi polgármester Fazekas Sándor, illetve a 2010-ben még karcagi jelöltként az Országgyűlésbe került Varga Mihály. Azt viszont kevesebben tudják, hogy a DK-s Vadai Ágnes, valamint a Jobbik új generációjához tartozó Lukács László György szintén az alföldi kisvárosból indította politikai karrierjét. A dolog akkor válik igazán érdekessé, ha rájövünk, hiába az országos szinten színesnek tűnő képviselői paletta, a városban nyoma sincs a politikai versenynek.

A jelenleg földművelésügyi miniszter Fazekas 1990-től húsz éven keresztül irányította polgármesterként a várost, Varga pedig 1998 és 2010 között zsinórban négy választást nyert meg egyéni képviselőjelöltként. Az aktuális városvezető, Dobos László korábban több cikluson keresztül Fazekas alpolgármestere volt. A körzetben 2014-ben Fazekas indul egyéni képviselő-jelöltként, Varga Budán szerzett mandátumot. A város tizenegy főt számláló képviselő-testületében jelenleg nyolc fideszes politikus ül, mindannyian megnyerték egyéni választókerületüket a 2014-es önkormányzati választáson. Listáról két jobbikos és egy helyi vállalkozói szervezet, az Ipartestület jelöltje jutott még be a testületbe.

Fazekas Sándor a karcagi húsmarhatelepen 2013-ban

MTI / Bugány János

A most kiírt időközi választásra azért van szükség, mert Kovács Sándor, a város 2. számú egyéni választókörzetének képviselője a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés elnöke lett, a két pozíció pedig az új jogszabályok értelmében összeférhetetlen egymással. A helyi politikai paletta szűkösségét kiválóan mutatja, hogy Kovács helyére mindössze hárman pályáznak: a szokásos fideszes és jobbikos jelölt mellé csak egyetlen független induló sorakozott fel.

Csapdában a Jobbik

A városban jó ideje elképzelhetetlen, hogy bárki megszorítsa az éppen aktuális választás fideszes jelöltjét. Fazekas húszéves polgármestersége idején a lakosság legnagyobb része úgy érezte, jól mennek a dolgok a településen, és Varga Mihály szintén folyamatosan rajta tartotta a szemét a helyi ügyeken. A szocialista kormányzás idején Varga sok esetben harcosan állt ki a város érdekei mellett – például a térség egészét ellátó kórház ellehetetlenítésének, és a Karcag–Tiszafüred-vasútvonal megszüntetésének ügyében.

Egy ennyire egyértelműen a Fidesznek lejtő politikai környezetben a Jobbiknak 2010 előtt egyetlen esélye volt az erősödésre, a cigánykártya kijátszása. Karcagon viszonylag magas a roma lakosság aránya, a város északi és déli területein két nagy tömbben is főleg cigány kisebbség él. Tömeges konfliktusokról ugyan nem lehetett beszélni, de a település választópolgárainak komoly részét lehetett mozgósítani a közbiztonság javítására és a cigány kisebbség megrendszabályozására utaló kampányszlogenekkel.

Ahogy a legtöbb kelet-magyarországi településen, úgy Karcagon is komoly probléma a munkanélküliség és a fiatalok elvándorlása, melyekkel kapcsolatban a Jobbik már 2010-ben határozott álláspontot képviselt. A Fidesszel szemben végletekig kritikus kiállásuknak köszönhetően a saját pártjukban csalódó szocialista szimpatizánsok nagy része 2010-re átpártolt a Jobbikhoz, amely így addigra nagyjából 20 százalék környékére erősödött, és átvette az MSZP helyét a Fidesz első számú, de meglehetősen esélytelen kihívójának posztján.

Az elmúlt négy év a Fidesz népszerűségének kismértékű erodálódását, és a Jobbik viszonylag szerény erősödését hozta, így jól látszik, a radikális pártnak új megoldásokra lenne szüksége a további szavazatszerzéshez. Ennek viszont egyelőre nem sok jelét látni, az önkormányzat működését nem övezik botrányok, Fazekas és Varga népszerűsége helyben továbbra is kiemelkedő, és még mindig nagyon sokan utasítják el a Jobbikot, mint szóba jöhető alternatívát. Az sem segített, hogy a Jobbik tavaly ősszel egy minden szempontból rutintalan és kevéssé ismert helyi egyetemistát, Nagy Jánost indított a polgármesteri posztért a Parlamentbe távozó, a településen egyébként egyre ismertebb Lukács helyett.

Janiczak királyfi a példa

Még nagyobb probléma, hogy a helyi cigányság körében kifejezetten népszerűtlen a párt, és ebben egyelőre a nagyjából egy éve képviselt finomabb hangvétel, és a kevésbé radikális szlogenek sem tudnak segíteni. Az országos pártvezetés által már felismert csapdahelyzet – vagyis, hogy a Jobbik népszerűsége a továbbiakban csak a roma lakosság megnyerésével és fideszes szavazók átcsábításával növekedhet – megoldása csak lassan szivárgott le a végekre. Ráadásul a megvalósítása sem lesz egyszerű azokon a helyeken, ahol a cukiságkampány szöges ellentéte az előző években következetesen használt radikális retorikának.

A szlogenek mindenesetre sokat puhultak, ami egy múlt szombati helyi rendezvényen is jól látszott, melyre az Ózdon ősszel nagy győzelmet arató Janiczak Dávidot hívta meg a karcagi Jobbik vezetése. Az esemény plakátja azt ígérte, a borsodi polgármester elmondja a titkot, ami a kétharmados Fidesz-többség megtöréséhez vezetett, de ehelyett inkább élménybeszámolót kaptunk egy olyan város politikai életéből, amelyik Karcagra maximum annyiban emlékeztet, hogy ott is jelentős a roma kisebbség aránya.

Janiczak Dávid

MTI / Vajda János

A rendezvény mindenesetre jól megmutatta, hogy a Jobbik a szavak szintjén valóban komolyan gondolja a puhább hangvételt, és a radikális árnyék túllépését. Lukács László eleve a párt visszafogottabb politikusai közé tartozik, és Janiczakról is az derült ki az ózdi kampány során, hogy szívesen használ a Jobbik korábbi üzeneteitől erősen eltérő szlogeneket. A közönséget viszont nem lehet lecserélni: a kezdésre összesereglő, Karcagról és a szomszéd településekről egyaránt érkező mintegy 50-60 szimpatizáns jó része a 40-45 év feletti korosztályból került ki, és többen viselték a radikális jobboldal szokásos kiegészítőit is.

A hagyományosan a Jobbikra jellemző témákról azonban viszonylag kevés szó esett, sőt, a cigánykérdést mintha tudatosan kerülték volna a résztvevők. A rendezvényt megnyitó Lukács érezhetően a Fidesz támadására ment rá, mondandójának sorvezetője a tisztesség, és a Jobbik emberközpontúsága volt. Szép sorban elővette az összes éppen aktuális ügyet a netadótól az útdíjon át a kitiltás botrányig, és persze jó néhányszor leszögezte, ma már a Jobbik az ország második ereje, a Fidesz egyetlen alternatívája.

„A Fidesz szívesebben költ magára, mint az emberekre”

Lukács retorikája nem sokban különbözött a baloldali ellenzékétől, amelyre egyébként néhány viccesnek szánt, cinikus kiszólástól eltekintve még utalni is elfelejtettek a fórum résztvevői. Az országgyűlési képviselő szerint a Fidesz szívesebben költi magára a pénzt, mint az emberekre, és ez leginkább abból látszik, hogy „megkezdődött a marakodás a koncon”. Természetesen kapott néhány megjegyzést a Simicska-botrány és a Szijjártó–Rogán–Lázár tandem gyanús vagyonosodása is, de a fő üzenet a Jobbik megújuló stratégiájának sulykolása volt.

Lukács László György lakossági fórum Karcagon

Bodnár Csaba / Vidék.MA

Lukács kiemelte, a magyarországi pártok közül ma egyedül a Jobbik képes növelni a táborát, és már „csak 400 ezer szavazóra van a Fidesz”. Többször elhangzott, hogy a Jobbik az a higgadt, nyugodt erő, amely békességet hozna a tisztességes, dolgozni akaró embereknek. Érdekes volt megfigyelni, hogy a korábban erős hívószónak számító elszámoltatás, rend és fegyelem teljesen kikoptak a párt retorikájából, helyettük Lukács inkább azt igyekezett hangsúlyozni, hogy a Jobbik egy tiszta kezű, következetes párt, és ha ők kerülnek hatalomra, akkor majd semmilyen másképp gondolkodó, más pártra szavazó embernek nem kell félnie a környéken. Megtudtuk, hogy a Jobbik aláírásgyűjtésbe fog kezdeni az ingyenes internet, a férfiak 40 éves munkaviszony után életbe lépő nyugdíja, valamint a menekültekkel kapcsolatos jogszabályok szigorítása érdekében, és arról is megkérdezik majd az embereket, hogy semlegesek maradjunk-e az ukrán-orosz konfliktusban.

Eközben a helyi jelöltről, a méhészként dolgozó Lengyel Jánosról alig esett néhány szó. Annyi derült ki, hogy ha megnyerné a választást, mindig elérhető és megtalálható lenne a piacon, nem távolodna el az emberektől, és semmiképp nem válna álláshalmozóvá. Lengyel aztán később sem kapott szót a rendezvényen, bár rendszeresen nagyot bólogatott, amikor párttársai arról beszéltek, senkinek nem kell majd félnie a Jobbiktól, sőt, egy közösség életében az a legfontosabb, hogy az emberek szeressék egymást, politikai hovatartozástól függetlenül. Nyilván sokat változott a véleménye, mert alig másfél éve még csuklyás majmokhoz hasonlította a cigányokat Facebook-oldalán.

A Jobbik mint a szeretet pártja

A fő attrakció persze Janiczak volt, aki több mint egy órán keresztül beszélt ózdi élményeiről. A fiatal politikus szemmel láthatóan élvezi a Jobbik legkisebb királyfiának szerepét, kifejezetten jó szónok is, ráadásul tökéletesen alkalmas annak a visszafogott imázsnak a közvetítésére, amit a Jobbik országos vezetése most kötelező jelleggel elvár a vidéki alapszervezetektől.

A korábbi panelek persze időnként visszaköszöntek, de mindezek érezhetően csak felvezették a fő üzenetet, azt, hogy igazából nem a Jobbiktól kell félni, hanem a most kormányzó fideszesektől. Nagy kár, hogy eközben kifejezetten keveset tudtunk meg az ózdi modellről, a polgármester semmivel nem árult el többet a terveiről, mint bármelyik eddigi interjújában. Cserébe viszont sokat beszélt a korábbi fideszes városvezetés korrupciógyanús ügyleteiről, ózdi túlárazott pályázatokról, és semmilyen munkát nem végző, milliós fizetésért papírokat küldözgető projektmenedzserekről.

Mondandóján egyértelműen érződött, a Jobbik a kiábrándult, pártjukban csalódott fideszesek elcsábítását gondolja a hatalomhoz vezető lépcső következő fokának. Janiczak beszéde csúcspontján odáig jutott, hogy a Jobbik nem más, mint a szeretet pártja, hisz egy közösséget csak az egymás iránt érzett kölcsönös tisztelet tarthat össze és vezethet sikerre. A radikális párt ezen a ponton a „rémuralommal szembeni” egyetlen alternatívává nemesült, egy olyan politikai erővé, amelynek nem számít az emberek politikai kötődése és szimpátiája, csak a kemény munka, a szorgalom és a hazaszeretet.

„Az a cigány, aki ért minket, úgyis ránk szavaz”

A határozottan képviselt újszerű kommunikációs panelek ellenére jól látszott, hogy a Jobbik egyelőre nem sokat tud felmutatni a roma választók megnyerésére. Janiczak ugyan egy hozzászóló kérdésére válaszolva elmondta, hogy a tisztességes ózdi cigányok mind mögötte állnak, sőt egyre többen köszönnek neki előre az utcán, a valóság az, hogy pártnak egyelőre elég zavaros a stratégiája a kérdésben.

A helyzet Karcagon is hasonló, Lukács László szerint például szép számmal szavaznak rájuk a cigányság soraiból is, ugyanakkor nem tud arról, hogy lenne roma tagja az alapszervezetüknek. Az országgyűlési képviselő elismerte, hogy a párt komoly kihívásokkal küzd a roma lakosság megszólítását illetően, és azt sem vitatta, hogy az elmúlt évek megszólalásai még mindig éreztetik hatásukat. Ugyanakkor bízik benne, hogy sikerül megmutatniuk a Jobbik valódi arcát, és el tudják magyarázni a cigány származású választópolgároknak is, hogy a párt nem radikális és romaellenes, épp ellenkezőleg, mindenkinek segít tisztességes munkához és megélhetéshez jutni. Hogy ezt mennyire segíti a párthoz köthető jelöltek és politikusok szűkebb körben és a Facebookon egyaránt hangoztatott cigányellenes megjegyzései, elég egyértelmű.

Janiczak Dávid szerint „az a cigány, aki ért minket, úgyis ránk szavaz, aki meg nem, az sosem fog, mert azt hiszi, pisztolyt szegeznénk a fejéhez”. Mint mondta, utóbbi nyilván nem igaz, senkit nem akarnak bántani, de az ingyenélő, dolgozni nem akaró, segélyre váró embereknek maguk fogják megmutatni „merre vannak a városból kifelé vezető utak, ha maguktól még nem találták volna meg őket”.