Egy-két-há! Hangosnak kell lennie, hogy megadja az ütemet” – mondta a zenetanár, mielőtt a ötödikes és hatodikos gyerekekből álló csoport rázendített volna:

“Esik eső fúj a szél, szakadhat a hó, Sásdon járok suliba, mert ide járni jó!”

Van, aki kottából olvassa a szöveget, másnak fejből is megy. Egy fiú trombitál, többen dobolnak, vagy éppen egy csörgőt ráznak. “Nem jó, a Kevin nagyon hangos” – panaszkodik egy lány a refrén után. “Sokkal jobban figyelsz rá, hogy hangos legyél, mint hogy jó helyre üss” – magyarázza a tanár, majd a többiekhez fordul: “ez az iskola indulója, ezt tolni kell, zsigerből”.

A Sásdi Általános Iskolában egy hónapig tartottak zenés foglalkozásokat az Új Nemzedék program keretében. A cél az volt, hogy az ének-zene órát vegyítsék a tehetséggondozással. “Itt nem csak az történik, hogy ülnek bent az órán, hanem aktív résztvevői is a foglalkozásnak, alkotnak valamit” – magyarázza Stemler Miklós, a program szakmai kidolgozásáért és megvalósításáért felelős szervezet, a Pécsi Tudományegyetem Zenélő Egyeteme kommunikációs vezetője. (Stemler a hvg.hu külsős szerzője – a szerk.)

Az órákat hátrányos helyzetű települések iskoláiban tartották, ott, ahol a diákok számára nem olyan egyszerű hozzáférni a kultúrához, mint például a nagyvárosokban. A sásdin kívül volt óra Pécs egyik szegényebb városrészében, vagy például Tamásiban is, összesen 9 településen. A tanulók között sok a hátrányos helyzetű vagy magatartászavaros gyerek is. “Itt saját magukat tudják megvalósítani, ami sikerélményeket ad nekik” – mondja Stemler.

“A zenéhez abszolút alapszinten értenek, a Bártfa utcai iskolában például egy zenészem sincsen” – mondja Baksa Péter zenetanár. Ő Sásd mellett a pécsi csoportot is tanítja. Sásdon az a cél, hogy a gyerekekkel összeállítsa az iskola indulóját. Azt, hogy miről szóljon, és milyen dallamok legyenek benne, a gyerekek döntötték el, és Baksa szerint nagyon rányomta a végeredményre a bélyegét a zenei ízlésük.

“Nekik olyan a zene, amit a rádióban hallanak. A Bártfa utcában popzenefogyasztók, itt Sásdon szélesebb látókörűek” – mondta Baksa. Emiatt ott egy hiphopszámot raktak össze csak a ritmusra, hangszerek nélkül, a sásdi csapatban viszont vannak ütőhangszerek, sőt, még egy trombitás is, de ő már régebb óta játszik. “Egy hangszer megszólaltatása nehezükre esne. Én az alapvető képességekből indultam ki” – magyarázza a zeneszerző-zenész, miért ütőhangszereken játszanak a gyerekek. A kezdőknek ez a legkönnyebb, a ritmust ugyanis gyorsan megtanulják.

A keddi délután az utolsó alkalom, amikor Baksa gyakorol velük, az óra után kiállnak majd az aulába, és előadják az indulót. “Jó lesz, mert sokat próbáltunk” – jósolja Martina, akinek ez lesz az első fellépése. Egy csörgőn játszik.

– Nehéz ezen játszani?

– Dehogyis, csak rázni kell!

Martina otthon is szokott énekelni, főleg Katy Perryt. A foglalkozásra azért szeret járni, mert ott nem csak egyedül énekel. “A csapatmunka jobb, nekem otthon nincs testvérem” – mondta.

“Szerintem jó, amit csinálunk, lehet benne dobolni” – lelkesedik Levente. Ő sokkal jobban élvezi a foglalkozást, mint az énekórát, ahol szerinte csak csendben ülnek. “Itt lehet hülyéskedni is” – teszi hozzá. “Életemben először adok koncertet, úgyhogy izgulok” – mondja Patrícia. Ő táncoslány lesz a produkcióban. A többiek pedig láthatólag azért izgulnak, hogy ne vétse el a lépést, erre több fiú is megjegyzést tesz.

Az előadás végül kis késéssel lezajlik. A közönség: néhány tanuló és az iskola tanárai. Utóbbiak közül valaki a taps után megjegyezi, hogy a dobok miatt alig lehetett hallani az éneket, így a gyerekek rögtön adnak egy ráadáskoncertet is, dobok nélkül. Patrícia pedig egyszer sem rontja el a tánclépést.

Az előadás után kiáll az iskolaigazgató, és megígéri, hogy ezentúl minden ünnepélyen használni fogják az új indulót.

“Nagyon örülünk, hiszen ez az övék, ők csinálták, a magukénak érezhetik” – mondja egy szülő az előadás után, hazafelé menet a gyerekével. A diákok hamar feloszlanak, tíz perccel a vége után már szinte senki sincs a teremben. “Azok a gyerekek, akik egy hagyományos énekórán nem mertek megnyilvánulni, azok minden gátlásukat levetkőzve tudtak alkotni” – magyarázza Lakatos Judit énektanár, miért is volt hasznos a foglalkozás. Hozzáteszi, hogy ezek a gyerekek az énekórán inkább aludni szoktak, de arra számít, hogy mostantól sokkal aktívabbak lesznek. “A gyerekek erre vevők” – összegezte, hogy miért tartotta hasznosnak a rendhagyó énekórákat.