Összességében kevesebben tartoznak a társadalom közepén elhelyezkedő rétegekhez, miközben a magasabb presztízsű, felső, valamint a képzetlenebb, szegényebb, lecsúszó réteg növekszik. – Ezt a mindennapi vélekedést maximálisan megerősíti a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) A társadalom rétegződése című áprilisban publikált kiadványa, amely a 2001-es és 2011-es népszámlálás adataiból kiindulva vizsgálja a társadalom szerkezetének változását.

Huszár Ákos

Fazekas István

„A kutatás foglalkozás, illetve munkaerő-piaci jellemzők alapján sorolta rétegekbe a társadalom tagjait, és e rétegek jellemzőit mutatja be” – mondta a hvg.hu-nak Huszár Ákos, a kötet szerkesztője. Ez a vizsgálat ennyiben csak „egydimenziós”, a vizsgált kategóriák elfednek jelentős különbségeket, „nem látjuk például, ki hogy érkezett meg a maga kategóriájába”. A társadalomszerkezet változásának fő tendenciái azonban megállapíthatóak a kutatásból, és ezekből további kutatási irányok nyílhatnak meg – így aztán alkalmasak jövőbeli trendek felrajzolására is

Felemás fejlődés

„A 2001 és 2011 között zajlott folyamatok egy része beleillik a posztindusztriális társadalomfejlődésről alkotott képbe, más része azonban nem” – mondta Huszár. Bizonyos szempontból közelítettünk a fejlett, nyugati országokhoz: növekedett itthon is a szellemi foglalkozású társadalmi rétegek súlya (a felső vezetők és középvezetők száma és aránya csökkent, a magasan képzett és alsóbb szintű értelmiségiek száma viszont nőtt). Emellett az is nyugat-európai tendencia, hogy középen a szolgáltatói foglalkozásokat végzők száma is nőtt, miközben ezzel párhuzamosan csökkent a hagyományos ipari foglalkozásúak, szakmunkások száma.

Kattintson a további ábrákért!

KSH

Ami viszont egyáltalán nem illik bele a tipikus fejlődésbe: 2011-re csökkent az önálló vállalkozók száma, és többen vannak a legalul lévők: növekedett a képzetlen munkát végzők száma és többen tartoznak a munkaerőpiacról kiszakadók csoportjába is (az ő arányuk 3,9 százalékról 4,3 százalékra nőtt). E folyamatok Huszár elmondása szerint úgy mentek végbe, hogy a nemek közötti különbségek kevéssé változtak. „Vannak kifejezetten női, illetve férfi rétegek, és a nők mind a szellemi, mind a fizikai foglalkozású rétegek közül jellemzően az alacsonyabb presztízsű csoportokban dominálnak.”

Ezzel együtt a magyar társadalom szerkezete jellegzetesen eltér a nyugati társadalmak, és – ahogy más kutatások mutatják – a környező országok társadalmának szerkezetétől is: Magyarországon többen tartoznak a különböző munkás csoportokhoz, és kevesebben a középső, illetve felső rétegekhez.

Hosszú távú hatások

„A 2000-es években megfigyelt folyamatok sok szempontból a korábban beindult polarizációs tendenciák folytatódásának tekinthetők” – állapította meg Huszár. A szakmunkások csökkenésének hátterében egyfelől a technológiai fejlődés áll, másfelől pedig az ipar rendszerváltás utáni leépülése. Látszik, hogy a válság sem tett jót ennek a szegmensnek, és hogy az ipari munkás-szakmunkás pozíciókat még érzékenyebben érintette, mint a többi foglalkozási csoportot. (Nemrég egy EU által is méltatott kutatás épp azt mutatta ki, hogy a kreatív-kommunikációs szektorban keletkezett állások a válságot is kibírták, sőt nőtt e szektor munkahelyeinek száma – a szerk.)

Fazekas István

A kutatásból kiderült, csökkent a vállalkozókedv, visszaesett a vállalkozók száma. Az ideális arányukat a piacgazdaságban nem lehet meghatározni: Európán belül is nagy különbségek adódnak, a déli országokban például magasabb a vállalkozók aránya, mint a skandináv országokban. Itthon a rendszerváltás után érthető módon felfutott az önálló vállalkozók száma, a 2000-es évektől azonban megfordult a tendencia. Ekkorra telítődött a piac, nehezebb volt új szereplőként belépni. „A vállalkozói réteg szűkül és öregedik” – magyarázta a tendenciát Huszár, a nagyobb, 10 főnél többet foglalkoztató vállalkozások száma picit csökkent, az 1-9 fős vállalkozásoké picit nőtt, a nagy csökkenés pedig a foglalkoztatott nélküli vállalkozások körében történt. Ez arra utal, hogy az önállóság, a saját lábon állás ma kevésbé jelenti annak az ígéretét, hogy „akik kedvezőtlenebb helyzetben vannak, azok vállalkozás indításával juthatnak előrébb”.

A képzetlenek magas száma sem új jelenség, de „ezzel kapcsolatban nem történt előrelépés”. A kutatásból egyébként úgy tűnik, elsősorban a társadalomban „alul és felül” keletkeztek új munkahelyek. A munkaerőpiacról kiszakadók számának növekedése részben még a rendszerváltás sokkjának köszönhető („a rendszerváltás legnagyobb vesztesei”), illetve a 2008-as válság után megugró munkanélküliség is közvetlen hatással volt a csoport növekedésére.

Mivel a népszámlálás nem alkalmas klasszikus mobilitásvizsgálat készítésére, a társadalom megmerevedésére következtetni módszertanilag nem megalapozott. De ha a hosszú távú tendenciákat nézzük, és figyelembe vesszük a leszakadók és képzetlenek számának növekedését, azt mondhatjuk, hogy azok, akik a 80-as, 90-es években alul voltak, vélhetően átörökítették a hátrányos helyzetüket.

Tanulj!

Kattintson a további ábrákért!

KSH

Különösen aktuálisak az oktatáshoz kapcsolódó következtetések, elvégre a kormány jelenleg épp a felsőoktatási reform kellős közepén jár. Nos, a magasabb végzettség belépőt jelent a felsőbb szellemi foglalkozású rétegekbe, „ezt egyértelműen megerősíti a vizsgálat”. A felölelt 10 éves ciklus azt támasztja alá, hogy mindegyik rétegben növekedett a réteghez tartozók képzettségi szintje, a réteg-hovatartozás pedig erősen összefügg az iskolai végzettséggel. A vizsgálat a túlképzés kapcsán így fogalmaz: „túlképzésről, alulfoglalkoztatottságról egyöntetűen és abszolút értelemben kevéssé beszélhetünk”. Minél magasabbra jut tehát valaki az oktatásban, annál jobb esélyei lesznek magasabb társadalmi rétegbe kerülni. (A felsőfokú végzettséget szerzők aránya az EU-ban átlag 36,8 százalék a 2015-ös országjelentés alapján, nálunk 31,9 százalék volt 2013-ban, a felsőoktatást elhagyók aránya 47 százalék – a szerk.)

Ha bárkit megkérdezünk ma Magyarországon, hogy melyek a leszakadó országrészek, jó eséllyel az észak-keleti és dél-dunántúli országrészt említik, és ezt ez a vaskos kötet is megerősíti. „Több vizsgálat is megerősíti, hogy a területi szempontoknak megnőtt a jelentősége, és a rétegződésvizsgálatokban is egyre fontosabbak.” A település meghatározó: a szellemi foglalkozású pozíciók erősen kötődnek az igazgatási-irányítási funkciókhoz, amelyek leginkább a városokban találhatóak. Vagy költözni, vagy ingázni kell a kistelepülésről, ha valaki ilyen pozícióba szeretne jutni. Budapest pedig igazi mágnes: itt él a magasan kvalifikált szellemi foglalkozásúak majdnem 40 százaléka.

Lakás és család

KSH

A kutatás foglalkozott a párkapcsolatokkal is, azaz azzal, hogy melyik réteg tagjai milyen rétegbeli párt választanak maguknak. Egy értelmiségi férfi 28,2 százalékban, egy értelmiségi nő 40 százalékban értelmiségi párt keres magának. Ezzel az értelmiség bizonyult a legzártabb rétegnek Magyarországon. Az egyes rétegek párkapcsolati jellemzőit erősen befolyásolja azonban, hogy milyenek az adott rétegben a nemek közötti arányok. Ha egy rétegben erősen felülreprezentált valamelyik nem, akkor párválasztáskor valószínűleg nyitni fog egy másik réteg felé (a felső-, középszintű vezetők rétegében 65,7 százalék a férfi, a szakképzett ipari foglalkozásoknak pedig 72,7 százalékát birtokolják férfiak – a nők pedig nagy többségben vannak az alsó szintű szellemi és a szakképzett irodai-kereskedelmi-szolgáltatási csoportokban). Stagnálás, illetve enyhe csökkenés mutatható ki a téren, hogy mennyire választunk az önmagunkéval megegyező rétegből párt, de alapvetően a felső és alsó rétegek merítenek „önmagukból”, a legnagyobb átjárás a középrétegben valósul meg.

Elég izgalmas időszak volt a 2001-2011-es periódus az ingatlanpiac számára, hisz az évezred elején lakásárrobbanásnak (valamint hatalmas volumenű lakáscélú devizahitelezésnek) voltunk tanúi, majd a 2008-as válság hatására visszaestek az árak. A népszámlálás adatai közt a lakáshelyzetre vonatkozó adatokból következtethetnek egyedül a szakemberek a rétegek életkörülményeire. Egyetemes javulás figyelhető meg e téren, minden réteg lakáskörülményei kedvezőbbé váltak (nagyobb, jobban felszerelt lakásokban élnek az emberek, kevésbé zsúfoltan). A változások mértéke azonban rétegenként eltérő volt: a felsőbb rétegek lakáskörülményei jobban, az alsóbbaké kisebb mértékben javultak. Ennek következtében a lakáskörülményekben megmutatkozó különbségek nőttek – 2011-ben jobban látszik az egyén lakásán, hogy melyik társadalmi réteghez tartozik, mint 2001-ben.

Mit hoz a jövő?

De vajon sikerül-e megtörni a 80-as évektől meginduló és a 2000-es években folytatódó polarizációs tendenciát? – kérdeztük Huszárt. Ezzel kapcsolatban azt tartja a kulcskérdésnek, hogy „a képzetleneket, illetve a kiszakadókat sikerül-e képességekkel felruházni és tartósan integrálni a munkaerőpiacra”.

A társadalom szerkezetének jövőbeli alakulása kapcsán még a kivándorlás okozhat jelentős változásokat. Ezt a kérdést a népszámlálás alapján nem lehetett a legadekvátabban vizsgálni, hiszen itt csak az egy év alatti, ideiglenesen külföldre költözőre vonatkozóan álltak rendelkezésre információk. De, folytatja Huszár, ez alapján azt látjuk, hogy a fizikai és betanított munkások és a szolgáltatói, kereskedelmi foglalkozásúak felülreprezentáltak e körben, vagyis ők gondolták úgy, külföldön több babér terem nekik. És akkor a kutatás még nem is vizsgálta a kivándorlás erőteljesebb, 2011 utáni szakaszát. Ha ez a trend nem változik meg, annak komoly hatása lehet a magyar társadalom szerkezetére.