Évszázados közösségi tapasztalat, amikor feltámadt a magyar szabadságvágy, ott mindig felcsendült a tárogató hangja, amikor pedig a magyarok szabadság hangját elfojtották, akkor "elnémult és üldözötté vált" a tárogató is - mondta az Országgyűlés elnöke a helyi református templomban tartott ünnepségen.   

"A történelem során hadi hangszerből népi hangszerré vált, ugyanis a magyarok soha nem tartoztak azon szerencsés népek közé, ahol a szabadságért csak a katonáknak kellett harcolniuk" - fogalmazott a házelnök.

Kövér László Jókai Mór szavait idézve fortélyos hangszernek nevezte a tárogatót, amely "ha nem hozzáértő szólaltatja meg, olyan hangot ad rajta, mint mikor a kutyának a farkára taposnak, de aki kitanulta a módját, mindent a leggyöngédebb szívhez szóló hangokon tud eljátszani rajta".

A régi dallamok úgy hangzanak belőle, hogy az embernek eszébe jut édesanyjának dajkadala és édesapjának temetésén szólt ének, fáj és jólesik egyszerre. Nekieresztve hangját harsogó zenéje oly hatalmas riadót ad, aki hallja, azt hiszi, ott jönnek honfoglaló őseink - elevenítette fel az író szavait az Országgyűlés elnöke.

Kövér László felidézte, a Rákóczi-szabadságharc hangszerét annak befejezése után a hatalom begyűjtette és összetörette, egy példány azonban megmaradt a budapesti Nemzeti Múzeum számára. Megjegyezte, ennek fújásához Jókai feljegyzései szerint csak egy ember, a Tilinkós Nagy Jakab értett.

Elmondta, hogy a magyar szabadság eltiprása után mindig maradt a külső vagy belső bujdosásra kényszerített magyaroknál egy tárogató, amelynek hangja újra és újra vigaszt, erőt és reményt adott. A tárogató ezért veszélyes jószág, akiket a történelem során zavart a magyarok szabadsága, azok nem bírták és nem bírják elviselni a tárogatót - fogalmazott Kövér László.

Kultúrtörténeti értékei mellett ez tény még egy alapos indokot szolgáltatott arra, hogy a tárogató hungarikummá váljon - tette hozzá.