Lassan a vak is látja, mire játszik a kormány: bármit, csak az EU-t ne. Kedden az Európai Parlament arról vitázott, hogy anyagilag, állományában és jogosítványait tekintve is megerősítsék az unió határőrizeti szervét, a Frontexet, erre Magyarország hirtelen fenntartásait kezdte hangoztatni, miközben a javaslat gyakorlatilag megegyezik azzal, amit Orbán Viktor szeptemberben még hiányolt.

Voltak terveink

Emlékezetes, Orbán Viktor az uniós kormány- és államfők menekültügyben tartott szeptemberi tanácskozására összeállított egy hatpontos tervet. Ebben egyebek mellett az is szerepelt, hogy a görög határok védelmét át kellene engedni azoknak az európai országoknak, amelyek készek ebben részt venni.

A csomagból Orbán elmondása szerint minden pont egyetértésre talált, kivéve a legfontosabbat, a fentit. A magyar kormányfő hosszan sajnálkozott: szerinte épp a külső határok védelme lett volna a legfontosabb, hogy a menekültáradatot fékezni lehessen.

Görögország ősz elején nem volt hajlandó átengedni a határai védelmét, de végül az EU annyira erősködött, hogy az Alekszisz Ciprász vezette kormány is beadták a derekukat. Az EU ezzel párhuzamosan Törökországgal is megállapodott, hogy akadályozza meg az emberkereskedelmet, és védje meg határait, cserébe 3 milliárd eurót kap két év alatt az EU-tól, amiből jutnia kell arra is, hogy az országban élő 2-3 millió szír és egyéb menekültnek jobb állapotokat teremtsen.

Az EU végre azt csinálná, amit akarunk

Orbán javaslata az unióéhoz képest annyiban más, hogy ő tagállami segítséget ajánlott volna fel Görögországnak, míg az EU a megerősített Frontexet küldi harcba. Egyébként érthetetlen, hogy a magyar diplomácia miből gondolta, hogy kevésbé zavarja egy EU-tagállam, Görögország szuverenitását és nemzeti önbecsülését, ha tagállamok küldenek oda katonákat, nem pedig az európai közösség. Athén végül a Frontex segítségét kérte, és várta, hogy megérkezzen hozzá az a 775 határőr, akiket az unió ígért. De csak 350 érkezett, amiből Magyarország mindössze négyet ajánlott fel  – és ezzel meg is érkeztünk a Frontex bajaihoz.

A Frontex jövőre jelentősen megemelt, 250 millió eurós büdzsét kap, igaz, a dolga is egyre több. Délen a közös határok védelme fokozott jelenlétet jelent a Földközi-tengeren megszaporodó őrjáratokkal. A sok pénz azonban nem megoldás, mondta el Brüsszelben Eva Moncure, a Frontex szóvivője, ugyanis a tagállamok adják az „emberanyagot”, az őrséget, határvédelmi szakembereket, felszerelést, hajókat, járműveket, helikoptereket. Ha ők nem ajánlanak fel senkit, a Frontex tehetetlen. Ezért vált nagyon aktuálissá a szervezet megerősítése: el kell látni saját személyzettel, legyen egy 1500-2000 fős állománya eszközökkel, és legyen saját döntési jogköre, azaz ne kelljen addig várni, amíg egy tagállam a segítségét kéri, amikor napok, órák is számítanak.

Az EU-t számtalanszor bénultsággal, totojázással, bürokratikus semmittevéssel, „konferenciázással” vádló Orbán most végre elégedetten dőlhetne hátra: ez az, végre az EU meghallotta Magyarország hangját, és felkarolja az ötletét, hogy egy hatékony és gyors reagálású határvédelmi szervet hozzon létre.

Ha van sapka, az is baj, ha nincs, az is

Ám mit olvashatunk a tegnapi EP-vita beszámolóiban? Szijjártó Péter külügyminiszter a lengyelekkel egyetemben azt mondta, a terv nem jó, nem szabad, hogy az EU döntse el, mikor van szükség a Frontex közbelépésére, a tagállami határok megvédésének kényszerítése nem összeegyeztethető az állami szuverenitás elvével, a kérdést két- vagy többoldalú egyezségekkel kéne rendezni, ahogy ezt Magyarország tette, amely most lengyel, szlovák és cseh katonai erőt vesz igénybe. Szijjártó szerint amúgy 2000 emberrel nem is lehet megvédeni az EU külső határait, még egy 520 km-es szakaszt sem – ha nincs kerítés, mint a magyar-szerb szakaszon.

Egyértelmű, Magyarország nem táncol vissza, immáron az sem számít, mit mondott hónapokkal ezelőtt. Nincs visszaút: Orbán nem kér az EU-s kötelékek megerősítéséből, bármilyen gyakorlati haszna is legyen. Ha visszalépne, a menekültválságra épülő teljes belpolitikai retorikai eszköztárát dobhatná szemétbe, beleértve a kötelező kvóták elleni bírósági keresetet is.

A menekülthelyzet kezelése viszont csakis uniós szinten képzelhető el, aki ma elmegy Brüsszelbe, Strasbourgba, nem hall mást, csak azt, hogy teljes összefogás nélkül megroppan az EU, igazságtalanul nagy terhet cipel a vállán 5-6 tagország, míg a maradék 20-21 kihúzza magát ebből, és vannak olyan tagországok is, amelyek csak élősködnek az EU-n. Az uniós szolidaritás meggyengülése, amely csak felerősödött a menekültválsággal, immáron az unió legnagyobb válságát okozza, mondta mások mellett az Európai Parlament elnöke, Martin Schulz is.

Nem kell nekünk ez az európai vircsaft

A Fidesz hétvégi kongresszusán ehhez képest egymást érték az EU-t ostorozó szólamok: akik nekünk papolnak demokráciáról, ne zsaroljanak minket az uniós támogatásokkal, mert az nem fair, nem demokratikus, és felesleges is, mert "mi nem vagyunk megvásárolhatók", mint a szocialisták - mondta Rogán Antal.

De Orbán is kinyilvánította, nem kér a szolidaritásból: „28 ország nem tud ugyanolyan szabályok szerint együttműködni, mint hat. Én azok közé tartozom, akik azt akarják, hogy a következő ezer évet magyarként élhessük a keresztény Európában. Ehhez le kell zárni egy korszakot politikai, és szellemi értelemben is.” Olyan, mintha ez már nem csak a megszokott EU-ból kikacsingatás volna, hanem - legalábbis a szólamok szintjén - útkeresés az alternatíva irányában.