Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény egyik passzusát, mert az Országgyűlés 2012-től - de a már folyamatban lévő ügyekre is kiterjesztve - csökkentette a közszolgálati jogviszony jogellenes megszüntetésének szankciójaként fizetendő átalány-kártérítés maximumát.

Az alkotmányjogi panasz benyújtóját kirúgták egy minisztériumból, ezzel kapcsolatban minden szinten meg is nyerte a perét, de kiderült, hogy egy időközben hozott törvény szerint legfeljebb 24 havi átlagkeresetét kaphatja meg kártérítésként. Ő viszont a korábbi jogszabály alapján 36 havit követelt, ezért a neki lényegében igazat adó bíróság külön illetéket sózott a nyakába, mondván, hogy a többlethónapokat illetően ő a pervesztes.

Ezután fordult az Alkotmánybírósághoz a pórul járt közszolga, és ott kimondták: a közszféra sajátosságai miatt a törvényhozó sok mindent megtehet, de "a szabályozási szabadság a jogalkotót csakis az Alaptörvény keretei között illeti meg". Itt pedig ezt megszegték, mert "a jogalkotó nem magánfelek közötti peres ügyekbe avatkozott bele, hanem olyan közszolgálati, foglalkoztatási jogviszonyt érintő perekben csökkentette le a megítélhető átalány-kártérítés összegét, ahol szükségszerűen és végeredményében az állam a másik peres fél. Ezáltal nem csupán hátrányos tartalmú, visszamenőleges hatályú szabályozást hozott létre, hanem a saját nézőpontjából kedvezőbb szabályozást teremtett meg folyamatban lévő perekben".

Ezért semmisítette meg az Ab az említett paragrafust. Ám ez nem vonatkozik mindenkire, akit így kisemmiztek: ugyanis azt csak az érintett ügyben nem alkalmazhatják, továbbá két hasonlóban, ahol a munkaügyi pert tárgyaló bíró szintén az Ab-hoz fordult. Egyébként az alkotmánysértő pont csak e határozat kihirdetésekor veszti hatályát. Ezt egyedül a példátlanul hosszú, 18 éves alkotmánybíráskodás után hamarosan távozó Kiss László kifogásolta különvéleményben: szerinte a 2012-es törvénymódosítást akkori kihirdetésének napjával kellett volna megsemmisíteni, hogy ez minden kárvallottra vonatkozzék. Hogy a bírák többsége miért nem így döntött, arról nem szól az indoklás.

A határozat indoklása csak utal rá, hogy a közszolgálat nem olyan, mint a munkaviszony, nem a felek megegyezésével jön létre, hanem az állam kinevez valakit, aki ezt elfogadja. Ezért aztán elég nagyfokú "a felmentési okokat megillető szabályozási szabadság". Így alakul ki az a helyzet, hogy a jogtalan kirúgást lehetővé tevő törvény alkotmányosságára fátyol borul, csak a kártérítés utólagos csökkentését törölte az Ab.