Népszavazzatok Barabásra!

Keresztényüldözés-ellenes helyettes államtitkárságot hoz létre (hív életre, így még szebben hangzik) a kormány, szűk egymilliárdos büdzsével, ami amúgy még zsebpénznek is kevés kormányzati berkekben, nemhogy perselypénznek, de minden út egy lépéssel kezdődik, a damaszkuszi is, amiről tudjuk jól, hogy végül Rómába vezet.

Örülnünk kellene. Százmilliószámra vannak a világon olyan szerencsétlen embertársaink, akiket más embertársaink üldöznek, sanyargatnak, lemészárolnak, nyomorba taszítanak, megerőszakolnak, bombákat hajigálnak rájuk. Ők az üldözöttek. És sokan vannak köztük olyanok is, akik – így vagy úgy – keresztények. Civilizációnk értelme pedig többek között éppen az lenne, hogy szolidaritást vállalunk a mindenféle üldözöttekkel. Éppen ezért az ilyen esetekben kifejezetten illetlen, antihumánus dolog lenne azon morfondírozni, hogy ebből a közel egymilliárd forintból hány magyarországi szegényen lehetne segíteni (effektíve csak kevésen), hány lélegeztetőgépet lehetne venni (megnéztem: a legolcsóbb hordozható lélegeztetőgép mintegy 2500 euróba kerül), vagy éppen hány menekültellenes óriásplakátot lehetne belőle kihelyezni.

Az üldözötteken segíteni, ez alapvető emberi kötelességünk. Pont, vastagbetű, aláhúzás, három felkiáltójel.

Márpedig ha a menekültekről, az üldözöttekről van szó, akkor kormányunknak semmi sem drága; ezt mostanában sűrűn bebizonyították.

Némi aggodalomra adhatna okot keresztény körökben, hogy a kormány exkluzív módon a keresztény üldözötteket akarja megvédeni. Megvédte már a magánynyugdíj-megtakarításokat is, amik, ugye, elfogytak. Sandaság lenne persze feltételezni Európa legkereszténygyökerűbb kormányáról, hogy üldözött keresztény embertársaink valamiféle politikai vagy gazdasági felhasználása a célja. De elfogyott, vagy éppen láthatatlanná vált Balog miniszter ezer kopt keresztény családja is, ami érthető: nem várható el az egyszeri magyar kvótanépszavazótól, hogy messziről, ellenfényben meg tudjon különböztetni egy kopt keresztényt egy… szóval, egy másfélétől.

De a szándék szép: a magyar kormány, mint a Hit Védelmezője, a Fidei Defensor.

Mindenesetre, ha én lennék a pápa (a „demens vénember”, ahogy a fideszközeli lovagkereszténység egyik élharcosa jellemezte), elgondolkodnék rajta, hogy a Fidei Defensor titulust első ízben VIII. Henrik angol király kapta meg a Vatikántól 1521-ben, amiért kiadta „A hét szentség védelmében” című pamfletet. Ebben hangsúlyosan a keresztény házasság szentségéről és a pápai hatalom elsőségéről volt szó. Tíz év sem telt bele, és Henrik unortodox házasságpolitikája miatt szakított a Vatikánnal, és önmagát helyezte az egyház (immár saját privát egyháza) élére. A Fidei Defensor címet azért, biztos, ami biztos megtartotta. Illetve hát a pápa azt visszavonta tőle, de saját parlamentje újra megszavazta. Praktikus dolog egy ilyen engedelmes parlament.

Huncut, aki áthallásokat keres.

Az is feltűnő kissé, hogy az elmúlt években, mikor magyar kormányzati politikusok „keresztényüldözésről” beszéltek, sok esetben nem Libanonról, Irakról vagy Szíriáról szóltak, hanem Magyarországról. Hogy, ugye, itt „üldözi” a „keresztényeket” a liberális sajtó, a levitézlett baloldal, a sorosbérencek, a migránssimogatók stb. stb. „Keresztényüldöző” az, akiről mi azt mondjuk. Ja, hogy ki a keresztény? Azt is mi mondjuk meg.

A kereszténységet, amint arra néhány éve Rétvári Bence rámutatott egy, éppen a keresztényüldözésről szóló konferencián, „a tolerancia diktatúrája” fenyegeti. Különös. Én mindenesetre emlékszem a történetre egy bizonyos kultúrhéroszról, aki csupa olyanokat mondott, hogy innentől nem lesz ilyen "szemet szemért”, legyünk már kicsinyég toleránsabbak, felebarátaim, kössünk egy új, összemberibb szövetséget, és innentől nem kövezünk meg senkit (még akkor sem – figyeljünk csak! – ha azt mondja, hogy Jehova...); szeressük egymást gyerekek, ez a legfőbb parancsolat. Na, ezt a kultúrhéroszt a történet szerint persze hamarosan meg is feszítették az akkori antitoleránsok; nehogy már, mondták, az értékeinket meg a hagyományainkat így sárba tiporják, hogy már kövezni se lehessen meg olajbafőzni se, tiszta diktatórikusak ezek a toleránsak itten.

Szóval, meg is van, hogy mi lehetne az új keresztényüldözés-elleni helyettes államtitkárság kiemelt feladata. Egymilliárd forintból le lehet gyártani egy rakás szép kék óriásplakátot: „Népszavazzatok Barabásra!”