Kötcsei beszédében Orbán Viktor már 2009-ben azt fejtegette, hogy a korábbi politika csődje magával rántotta az azt támogató értelmiségi elitet is, és volt is ebben igazság. A közvélemény joggal érezhette úgy, hogy a liberális értelmiségnek nincsenek válaszai a változó helyzetre.
Nem sikerült feltölteni azonban a régiek helyét új, konzervatív szellemi elittel, pedig a frissen alapított kutatóintézetek, szerkesztőségek feladata az lenne, hogy sorozatban gyártsák az utánpótlást. Ennek részben az az oka, hogy a megújulást szintén elmulasztó jobboldali szellemi elit nem kellően kritikus, ezért a közvélemény nem is fogékony a megnyilvánulásaira.
A magyar értelmiség mindig is kettős helyzetben volt: egyrészt kritizálta a hatalmat, másrészt megfelelési kényszer alatt állt, hiszen egzisztenciálisan az államtól függött.
A mostani fiatal értelmiségiekben a korábbi generációk világmegváltó utópiája, és a társadalmi egyenlőtlenségekkel szembeni érzelmi túlfűtöttsége nincs meg, de ez még nem jelenti azt, hogy érzéketlenek volnának. A lázadás azért sem jellemző rájuk, mert bizalmatlanok a politikával szemben, illetve nincsenek súlyos egzisztenciális gondjaik.
A magyar értelmiség egykori győzelméről, és mai utódaikról bővebben a friss HVG-ben olvashat.
