Fancy, szexi és trendi lesz az idei 1956-os emlékév, legalábbis az eseménysorozat szeptemberben kinevezett kormánybiztosa, Schmidt Mária szerint ezt kérte tőle a miniszterelnök. Ő már gyakorlott az effélékben, hiszen a sok pénzből, kevés látszattal megvalósuló első világháborús centenáriumi megemlékezésekért is a Terror Háza háziasszonya felel.

Mivel az előkészítés csúszása már az első pillanattól világossá vált, a tavaly novemberben megalakult emlékbizottság mandátumát – és így az eseménysorozatot is – a kormány függetlenítette a naptártól:  az emlékév másfél évig, 2017. június 16-áig tart. De így volt ez a 2014-es holokauszt-emlékévvel, vagy annak idején a 2001-re áthúzódó millenniummal is.

Az emlékbizottságba jórészt politikusokat ültetett a kormány: elnöke Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, társelnöke Schmidt Mária lett, míg a fővédnök szerepét Kövér László házelnökre osztották. A testületben helyet kapott még számos miniszteren és Boross Péter exminiszterelnökön kívül Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke is.

Az 1956-os Intézettől – amelynek támogatását annak idején a Terror Házához csoportosították át – senki sem fért bele a grémiumba.

Valószínűleg azért sem, mert sok pénzről – mint egy januári kormánydöntésből kiderül –, 13,5 milliárd forintról van szó, amit aligha akarnának kormánytól független szakértőkre bízni. Ebből az összegből 12,15 milliárdot ebben évben meg is kapnak a szervezők, a maradék egy része pedig ott figyel a jövő évi büdzsé tervezetében. A pénzt a Terror Házát is fenntartó – és a jövő évi költségvetésben további 560 millióval megdobott – Közép- és Kelet-európai Történelem- és Társadalom Kutatásáért Közalapítványon keresztül oszthatják ki.

Egyelőre úgy fest, hogy „programok megvalósítására” a két évben összesen 5,1 milliárd forint jut. Miután Schmidt Mária nem válaszolt a kérdéseinkre, csak sejtjük, hogy ebben a zsebben lesz a központi ünnepségsorozat költsége is, amire – információink szerint – nem írnak ki nyilvános pályázatot. Úgy tudjuk, ennek lesz a része, hogy korabeli fotókat ábrázoló molinókat helyeznek el a város azon csomópontjaira, amelyek 1956-ban szerepet kaptak, és súlyosan megsérültek. Így

teljes életnagyságban nézhetjük majd a Szabad Nép szétlőtt székházát,

a Corvin mozit vagy a Széna teret. A Várkert Bazárban látható, 300 millió forintból kialakított, színes-szagos első világháborús kiállításhoz hasonlókat is terveznek, ám előkészítésébe az általunk megkérdezett múzeumok egyikét sem vonták be.

Nagy vita van a központi emlékműről. Boross Péter az emlékbizottságban állítólag kijelentette, hogy el kell tüntetni a Gyurcsány Ferenc által 2006-ban felavatott 56-os központi emlékművet a Városliget széléről. A kimondott-kimondatlan ok egyértelmű: a forradalom narratívájából ily módon is ki akarják hagyni a baloldalt, a reformkommunistákról alig fog szó esni, a főszereplő a harcos antikommunistának feltételezett „pesti srác” lesz, akivel a fiatalok is azonosulhatnak – mondják forrásaink.

Ám úgy tudjuk, Balog – aki nyilvánosan arról beszélt, hogy „helyre kell állítani azt a méltatlan helyzetet, amelyet a 2006-os emlékév meggyalázása jelentett” – zárt körben kijelentette: a Ligetben látható „vaskefe” marad. Úgy tűnik, a kormány nem akar újabb kultúrharcba bonyolódni az esetleg nemzetközi figyelem övezte emlékév során, inkább úgy tesz, mintha a mű nem is létezne. Így is lehet újabb, immár „saját” emlékművet építeni.

Arról nincs még döntés,  hogy az új mű hol legyen, és ki lesz az alkotója. Miután az őszi események előtt zajlik a riói olimpia, illetve folyik a 2024-es játékok rendezési jogáért a verseny, várható, hogy összekötik a sporttematikát az ünnepségekkel.  Amit az is segíthet, hogy az 56-os  melbourne-i olimpia összefonódott a forradalommal: elég csak a verekedésbe torkollt szovjet–magyar vízilabdameccsre gondolni (amit a Szabadság, szerelem című film is megidézett). Közben olyan hírek is vannak, hogy Schmidt Mária – a hódmezővásárhelyi után – újabb vidéki „emlékpontok” létesítésében is gondolkodik.

A civil szervezetek, közintézmények, önkormányzatok programjainak „pályázati úton történő megvalósításához” 8,2 milliárd forintot különítettek el. Ebben a kategóriában ötféle pályázatot írtak ki, amelyeken maximum 5 millió forintot lehet nyerni. A Mansfeld Péterről szóló pályázatot például tudományos, ismeretterjesztő és irodalmi művek támogatására szánták. A Büszkeségpont című pályázatra  közterületi emlékműveket állítani kívánók jelentkezését várják. A Zsigmond Vilmos-pályázatot a forradalom filmes feldolgozására írták ki, míg a Sinkovits Imre-pályázatra kulturális és tudományos programokat szervezők nyújthatják be az elképzeléseiket. A Romkocsma fantázianevű pályázat keretében a „romkocsmákat 56-ra emlékeztető dekorációval, rendezvényekkel, arculattal ellátni szándékozó üzemeltetők” juthatnak egy kis állami menázsihoz. A potenciális pályázók egyike, a Szimpla Kert munkatársa a kérdésünkre, hogy pályáznak-e, azt mondta, hogy kétfajta rendezvény van, aminek nem adnak helyet: vallásinak és politikainak.

Mások nem ennyire finnyásak. A különböző témakörökben eddig 590 pályamunkát nyújtottak be, közülük 88-ról már döntött is a bizottság. Azt viszont nem árulta el, hogy melyek ezek. Egyről a HVG már korábban beszámolt: Koltay Gábor 1985-ös „felszabadulásunk 40. évfordulójára” írt, Itt élned, halnod kell című művének 56-ra igazított változatát biztosan támogatja a bizottság.

Miután a beadás folyamatos, határidő nincs, ezért nehéz megmondani, hol lesz a vége. A bírálóbizottság egyik, név nélkül nyilatkozó tagjától megtudtuk, hogy négyezer pályázóra számítanak. Azt pedig többen is megerősítették, hogy nagy számban és folyamatosan érkeznek az általában jó minőségű munkák. Ha a várt mennyiségű igény érkezik be, és átlagosan egyenként kétmillió forintot kapnak, el is fogy a rendelkezésre álló összeg.  Ráadásul van még egy pályázat is, az Angyal Istvánról elnevezett. Ide nemzeti intézmények nagy programjaihoz várnak ajánlatokat.

A bírálók között ül például az MMA-s Keserü Katalin, Mezey Katalin, Kovács Péter, hárman a Terror Háza Múzeumtól, Granasztói György történész, a Magyar Corvin-lánc Iroda vezetője, de ott van Osztolykán Ágnes LMP-s oktatáspolitikus és Miklósi László, a Történelemtanárok Egyletének elnöke is.  A bírálóbizottság csak előértékeléseket végez úgy, hogy minden pályázatot két szakembernek szignálnak ki, akik nem is tudnak egymásról. Ők pontoznak, a döntést azonban már a politikusokból álló emlékbizottság hozza meg.