"Elsimontalanítás"? - Újabb területet vesz be az állam

Korábban helyzetbe hozott magáncégeket szorítana ki a kormány az éves szinten 5–10 milliárdos régészeti piacról.

  • HVG HVG

A nagyberuházások gyorsításában érdekelt államot az utóbbi években egyre inkább zavarják a „szöszmötölő” régészek. A Medgyessy-kormány idején csúcsra járatott autópálya-építések miatt Hiller István kulturális miniszter már 2007-ben radikális központosító lépésre szánta el magát: elvette a korábban a megyei múzeumokat megillető feltárási jogot, és a sebtében felállított Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálatra (KÖSZ) bízta a feladatot. A lépés jogosan háborította fel „az aranytojást tojó tyúkot” elveszítő múzeumi szférát, amelynek követelései mellé hamar odaállt az akkor még ellenzéki Fidesz is. A 2010-es kormányváltás után L. Simon László kulturális bizottsági elnök által jegyzett törvény vissza is adta a múzeumok régészeti feltárási jogosultságát, a KÖSZ-t pedig felszámolták. Csakhogy nem sokkal utána a megyei múzeumi rendszert is szétverték. Volt olyan év, hogy három fenntartójuk is volt a végül a városi önkormányzatoknál landolt közgyűjteményeknek.

A régészek persze akkor sem ásnak gyorsabban, ha nem a KÖSZ, hanem a múzeumok állományában vannak. Ezért az Orbán-kormány 2011-ben maximálta a megelőző feltárások időtartamát és költségkeretét. Egy évvel később viszont már a régész és műemlékes szakma érdekeit túl hevesen képviselő Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt (KÖH) is megszüntették. Jogutóda a Miniszterelnökség alá tartozó Forster Központ lett, amely a saját erejéből vagy a múzeumokkal, illetve piaci szereplőkkel közösen végezte a régészeti feladatokat. L. Simon már mint a Miniszterelnökség államtitkára pedig kidolgozta a magántársaságok akkreditációs eljárását is. Nem ok nélkül tartott a szakma a régészet piacosításától. Csak egy szám a nagyságrendek érzékeltetésére: az egyik legnagyobb cég, a Salisbury Régészeti Kft. vezette konzorcium idén júniusban például 2,5 milliárdos keretszerződést kötött a Forster Központtal.

Kattintson a nagyobb képért!
hvg

Amikor L. Simon idén nyáron megbukott (államtitkárból egyszerű országgyűlési képviselő lett), vele bukott az új koncepció is. A Forster már korábban felkerült az ez év végével megszüntetendő háttérintézmények listájára. (A régészeti ügyeket január 1-jével a Budavári Ingatlanfejlesztő és Üzemeltető Nonprofit Kft. kapja meg – árulta el Varga István, a Forster vezetője.) Más forrásból úgy értesültünk, hogy a Miniszterelnökség pedig olyan törvénymódosítást készít elő, ami újból kizárná a régészeti bizniszből a magánvállalkozásokat.

Nem tudni, hogy a megyei múzeumok sikeres lobbijáról van-e szó, vagy Lázár „elsimontalanítási” hadműveletéről, esetleg arról, hogy igencsak megszaladt egyes magáncégeknek idén. A múzeumok, úgy tűnik, túlnyerték magukat, erre utal, hogy a múlt heti, a Miniszterelnökségen zajlott egyeztetésen maguk javasolták, hogy legalább alvállalkozókként magáncégeket is bevonhassanak a feltárásokba. Információink szerint e szellemben készül állásfoglalást kiadni a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége (MVMSZ) is.

Magáncégek mindig is voltak a régészeti piacon. Nem véletlenül, hiszen sok ezer négyzetméteres, szoros határidejű feltárási megbízást egy múzeum nem is tud minden esetben saját erőből megoldani. Erre utal, hogy a Salisbury Kft. nem csupán a Forsterrel üzletel: csak idén – önállóan vagy konzorcium tagjaként – összesen 6,5 milliárd forint értékben nyert közbeszerzést hat megyei hatókörű múzeum tenderén. A közgyűjteményeknek tehát nem a magánvállalkozók ellen van kifogásuk, hanem az ellen, hogy a Forster közvetlenül kössön velük szerződést, lefölözve a fővállalkozói hasznot. Az pedig még Varga szerint is méltányos, hogy a régészeti feltárás árréséből minél több maradjon a múzeumoknál. Ez annál is észszerűbb lenne, mivel az alulfinanszírozott megyei közgyűjtemények dolga a feltárt anyag raktározása és közkinccsé tétele is.

Révész Sándor: A Pride betiltása nem szólhat a Pride-ról

Révész Sándor: A Pride betiltása nem szólhat a Pride-ról

A gyülekezés joga arról szól, hogy egy véleménycsoport megmutatja magát köztéren a köznek: „Itt vagyunk, ezt gondoljuk, ilyenek vagyunk, ezt akarjuk!” Aki ezt nem teheti meg, az az önkifejezés, a közéletben való részvétel alapvető jogától van megfosztva.