Seres László: A kormány a legnagyobb rizikó

„A nemzetbiztonsági szolgálatok alapvető feladata Magyarország függetlenségének és törvényes rendjének védelme, nemzetbiztonsági érdekeinek érvényesítése” – olvashatjuk Magyarország alaptörvényében, amely praktikus módon abban is eligazít, kihez forduljunk, ha a szolgálatok ezen alapvető feladatuknak nem képesek vagy nem akarnak megfelelni: „A nemzetbiztonsági szolgálatok működését a Kormány irányítja.” Bizony. A valóságban már nem, de a hatályos alkotmányban hazánk még köztársaság, „független, demokratikus jogállam”, érdemes tehát a felelősön számon kérni, ha legalapvetőbb feladatát is képtelen ellátni: megvédeni az ország biztonságát. A kormányon, amit egyébként kis kával írunk.

Ha ugyanis azt látjuk, hogy az Interpol és az FBI toplistáján is szereplő körözött bűnöző és ismert terrorizmusfinanszírozó zavartalanul bizniszelhet a legfelső magyar körökben úgy, hogy cége még házat is vehet a miniszterelnöki rezidencia közvetlen szomszédságában; ha orosz diplomaták és GRU-ügynökök is részt vettek egy magyar neonáci csapat paramilitáris gyakorlatain, az illetékesek pedig elismerik, hogy senkit, egyetlen orosz diplomatát sem utasítottak ki emiatt az országból; ha ugyanerről a neonáci csoportról szinte véletlenül, egy amatőr módon kivitelezett, tragikusan végződött házkutatás nyomán kiderül, hogy legalább tíz éve folyamatosan halmozott fel kisebb fegyverarzenált, köztük új orosz puskákat is; ha a magyar szolgálatoknak nem tűnt fel, hogy tavaly nyáron a Ferenc körúti Swing Hotelben szervezkedtek a későbbi párizsi merénylet elkövetői; akkor bizony nem vagyunk biztonságban.

Mert akkor nem a migránsok jelentik a fő nemzetbiztonsági rizikót, nem Soros és alapítványai, nem „Brüsszel”, Gyurcsány, a Bilderberg-csoport vagy az illuminátusok. Nem, akkor bizony saját kormánya jelenti ma az ország számára a legnagyobb biztonsági kockázatot.

„Sokszor hazudtak már az amerikai titkosszolgálatok, ez az ügy egy jellegzetesen amerikai belbiztonsági játszma” – hallhattuk a napokban Kósa Lajost a Ghaith Pharaon-ügyről nyilatkozni, az egészen hasonlókat közlő Orbán Viktor nyomán, és ha a tónus valahonnan ismerős, akkor az nem véletlen: a magyar miniszterelnök és a Fidesz frakcióvezetője is úgy beszél, mintha még mindig a Varsói Szerződés tagjai lennénk. Miközben a nagyon is valóságos orosz nemzetbiztonsági játszmákról mélyen hallgatnak. A gond csak az, hogy amerikai szövetségeseink hosszú évtizedek óta körözik Orbán Viktor jelenlegi szomszédját, éspedig – egyebek mellett – több milliárd dolláros csalás, pénzmosás, terroristaszervezetek támogatása, fegyverekkel és nukleáris technológiával való illegális kereskedelem miatt. Más, valóban civilizált országban már a kormányfő melletti ingatlanvásárlás ténye miatt fejek hullottak volna, és nem középszinten.

Az úgynevezett keleti gazdasági nyitás, a politikai putyinizálódás, és ezzel szoros összefüggésben az itthon egyre aktivizálódó orosz ügynökvilág miatt évek óta tudni lehet, hogy megingott a nyugati bizalom a magyar szolgálatokban. A Ghaith Pharaon-ügy borítékolhatóan még több lapáttal rátesz erre, és nem csupán az ügyet kezdettől végigkísérő folyamatos elhallgatás és hazudozás miatt. Ez az első kézzelfogható bizonyíték ugyanis arra, hogy a kormány – bár azóta szerződést bontott Pharaonnal a Magyar Nemzeti Kereskedőház – kész volt beáldozni a nemzetbiztonsági kontrollt egy erősen kétséges szaúdi rizikófaktor kedvéért, éspedig főként azért, hogy ne veszélyeztesse az illető szabad bizniszelését a miniszterelnök szűkebb családjával, haverjaival.

Ez tehát nem egyszerűen a már megszokott, kormányon lévő, intézményesedett korrupció. Pharaon „professzor” vízumának, tartózkodási engedélyének megadásával az Orbán-kormány szintet ugrott: olyan ember magyarországi jelenlétét, kereskedőházas üzletelését, kastély- és székházvásárlásait tette lehetővé, aki az évezred elején még az al-Káidát finanszírozta bankján keresztül. E szintugrás óta folyamatosan hazudnak nekünk, körültekintő vizsgálatról, több Pharaon létéről, ujjlenyomat nélküli emberekről delirálnak. Pedig csak annyi kellett volna, hogy a szaúdi álprofesszorra is érvényes az, ami minden más kérelmezőre: ha tartózkodási engedélyt szeretnél Magyarországon, akkor kicsit megvizsgálunk, barátom, körülnézünk az adatbázisokban, levesszük a biometrikus adataidat, EU- és NATO-tagok vagyunk, itt ez a szokás, mi kérünk elnézést. De nem.

„Ghaith Pharaon a legszigorúbb ellenőrzés és államközi konzultáció után jogszerűen, a magyar és a nemzetközi jogszabályoknak megfelelően kapott beutazási vízumot” – hallhattuk nemrég Németh Szilárd „rezsibiztos” Fidesz-alelnöktől. Jó. De az azóta elhíresült Pintér Sándor-féle, október 3-ai levélből mindenki megtudhatta, hogy a BM pontosan tudta, kicsoda Pharaon, épp ezért kérte róla a szaúdiak álláspontját. És lám, a BM ma már azt vallja, hogy ha a „professzor” Magyarország területére lép, azonnal elfogják. De hol voltak ugyanezek az emberek, amikor Pharaon a tavalyi seregélyesi szüreti mulatságon hárommillió forintot adott a helyieknek pecsenyekacsára? És vajon kit, mit finanszírozhatott még Seregélyesről vagy a Cinege utcából Pharaon? Nem tudjuk. A kormány talán igen, de nem érdekli.

SERES LÁSZLÓ

a HVG munkatársa