A legnagyobb hír nem az, hogy nem lesz olimpia, hanem hogy a Fidesz ismét, durván pofára esett.
Minden valószínűség szerint nem lesz olimpia, oké, nem tarolják le tök értelmetlenül a fővárost, és – ennek ürügyén legalábbis – nem csoportosítják át az egészségügyre, oktatásra és vidéki infrastruktúra-fejlesztésre való forrásokat versenysportra.
Valószínűleg kioldalognak az ötlet mögül ezek után, már ha nem akarnak a nyakukba még egy bukó népszavazást. És az oldalgás sem lesz egyszerű, nyilván, mégiscsak a Nagyfőnök Nagy Víziójáról van szó. De: amúgy is mikroszkopikus lett volna az esélye, hogy Magyarország 2024-ben olimpiát rendezhessen; e tekintetben annyi a változás, hogy a sok százmilliárd, ami az olimpia fedőnevű rablóakcióban vesztette volna el közpénz jellegét, most majd másképpen fogja.
Nem aggódom amiatt, hogy gondot okoz a síbolómágusoknak újabb ötleteket kiagyalni, ezek a fiúk lopásban messze kreatívabbak, mint bármelyik elődjük.
A legnagyobb hír nem az, hogy nem lesz olimpia, hanem hogy a Fidesz ismét, durván pofára esett.
A felsőoktatási keretszámok, az internetadó és boltzár után a negyedik kérdésben derült ki, hogy a Fidesznek nem jött össze, és már nem is fog összejönni a Mesterterv, vagyis a totális egyeduralom. (Azt fogják persze mondani, hogy nem is törekszenek erre, pedig egyébre sem törekszenek – kormányzás helyett – hetedik éve.) Pont most, a népszerűsége csúcsán kapta ezt a hatalmas pofont a kormánypárt, és kitől? A sorosita ármánytól? A zelmúltnyolcév bukott pártjaitól? Nem, egy maroknyi, eddig ismeretlen fiataltól, akik egyszer csak a sarkukra álltak, és forradalmi hangulatot csináltak az országban.
És ez többet jelent annál, hogy mi lesz 2024-ben. Ez azt jelenti, hogy mi lesz itt rövidesen. Azt jelenti, hogy a Fidesz akaratát bizony meg lehet törni. A parlamenten kívülről, az utcáról akár. És ha egyszer meg lehet törni, akkor hiába a kolosszális propagandagépezet minden hazugsága, meg lehet törni még egyszer és még egyszer. Amíg meg nem tanulják, hogy nem tehetik, amit akarnak, vagy amíg el nem húznak duzzogva – hogy aztán ne kelljen a végén fejvesztve menekülniük.
Nagyon úgy tűnik, hogy jön a tavasz.
Egy kiadós gombamérgezéssel indul François Ozon új filmje, a Ha megérkezik az ősz. A termékeny francia filmrendezővel az öregkori ráncok szépségéről, az Elemi ösztön nem múló vonzerejéről, egy szexi nagymamáról, egy pusztító családi vacsoráról és Nicole Kidman plasztikai beavatkozásairól is beszélgettünk.
Vasárnap hajnalban megvolt az eszkaláció, két nappal később a kapituláció is – nem így képzelnénk két atomhatalom háborúját. Irán megrogyott, de ennek a háborúnak valójában aligha van vége.
Iránnak az lehet a fő tanulság a most véget érő háborúról, hogy atomfegyver nélkül nem tudja megvédeni magát.
Látványosan távol tartotta magát a közel-keleti konfliktus értékelésétől Orbán Viktor. A kormányfőnek csak hazai használatra van mondása a fejleményekről.
Alapesetben a harcsa félénk állat, azonban ha a fészkét védi vagy fenyegetve érzi magát, támadásba lendül.
Megerősítették, hogy készek a kutatóhálózatról leválasztandó négy központ átvételére.
Elemzésünk a Tisza és a Fidesz első szakpolitikai vitájáról.
