Új világrend, új sajtóetika - szintet lépett a kormánypropaganda agresszivitása

Tíz éve Pokorni Zoltán a Fidesz alelnökeként még kirohant az ATV-stúdiójából, mert Kálmán Olga megkérdezte, mit gondol Orbán egyik nyilatkozatáról. Ezután pártja bojkottált „kormányközeli” csatornákat, így tiltakozva az ellen, hogy felrúgják a pártatlanság elvét. Szó, ami szó, gyakorta tényleg felrúgták. De ma? A médiapiac hűlt helyén zakatoló fideszes propagandagépezet az Origótól a TV2-n át a hirado.hu-ig szemünk láttára darálja fel a normalitás maradékát, nem csak önmagukat rántva szédítő mélységekbe, hanem az úgynevezett közbeszédet és közgondolkodást, valamint a médiaszakmát is. Mindezt a mi pénzünkből.

Csak a múlt héten két riporttal lépett szintet az ostobasággal párosult agresszivitás a Fidesz-sajtóban. 

„Azt gondolja, hogy ez egy normális párbeszéd, hogy megszégyeníti a nemzeti ünnepet azzal, hogy füttyög?!” – rikácsol Jurák Katalin, a Pesti Srácok munkatársa, miközben egy ellenzéki politikus, történetesen Juhász Péter, füttyszóval demonstrál a miniszterelnök március 15-i beszéde alatt. „Ne lökdössön, kérem” – mondja Juhász a riporternek, majd elfordul. „Miért fordít nekem hátat, uram?! A nemzeti ünnepet megszégyeníti?! És hazudik folyamatosan?! Nem szégyelli magát? Jól érzi magát?! Magát a magyar emberek nem választják meg!" – üvölti magából kikelve Jurák. Néhány másodperc elteltével ezt mondja a mikrofonba szomorúan: „Nagyon sok indulat, indulatos szó hangzik el.” Aztán megszólít egy tüntetőt, de rövidesen vele is ordítozni kezd, hogy, úgymond, miért nevezi Orbán Viktor rendszerét diktatúrának, hiszen ha diktatúra volna, akkor nem szabadna azt mondani, hogy diktatúra van. „Mennyire tartja intelligensnek magát? Ha Orbán diktátor volna, maga most börtönben ülne!” (E klasszikus paradoxon egyébként része az úgynevezett kormánykommunikációnak, csak ilyen velőtrázó regiszterben még nem hallottuk.)

És mikor a Pesti Srácokat prostisrácoknak nevezi az egyik tüntető – ki is fejtve, hogy azért gondolja így, mert szerinte pénzért eladják a sajtószabadságot a hatalomnak – a riporternő közli, hogy lekurvázták, valamint hogy ő, ellentétben vitapartnereivel, nem unintelligens, hanem „profi újságíró”, akinek „három diplomája van”.

Meg is néztem gyorsan a háromdiplomás profi újságíró személyes honlapját, a magyar helyesírás alapvető szabályait például nem ismeri. De ez mellékszál.

A videó ezzel a hangzatos címmel jelent meg: „Így prostizta le kolléganőnket Juhász Péter csőcseléke – brutális videoriport+állásfoglalás”. Az állásfoglalás lényegi eleme, hogy Huth Gergely főszerkesztő – bár „több önuralmat” várt volna a riporterétől – ,közli: „ez egy szubjektív műfaj, ezért nevetséges is – még ha egy-két bejegyzésben már meg is tették – a közszolgálati, televíziós médiaetikát számon kérni egy internetes videóprodukción.” Ez lenne a szakmai diszklémer, ami persze úgy hülyeség, ahogy van. Médiaetikai szabályok valóban sok mindentől tudnak függeni, például a műfajtól, de attól történesen pont nem, hogy a produkció egy televíziós műsorban vagy egy internetes csatornán jut el a fogyasztóhoz – különösen, ha közpénzből készült közéleti anyagról van szó. A véleménycikk szubjektív műfaj, a tudósítás elvileg nem.

A fenti akció párja az Echo Tv interjúja Soproni Tamással, a Momentum alelnökével. Földi-Kovács Andrea már a felkonffal nekiront az alanynak, aztán a beszélgetés vagy micsoda során ellövi az összes sztereotip fideszes vádat az ellenzéki politikus ellen: van itt sorosozás, elitezés, trágározás, kommunistázás, ballibezés és „kérjenbocsánatot”-ozás, miközben a műsorvezető megszólalni is alig hagyja a vendégét. A legszebb pillanat talán az, amikor Soproni sokadszorra nekihuzakodik, hogy megpróbáljon érdemben válaszolni egy kérdésre, és a riporter ingerülten ráförmed, hogy „hagyjuk ezt az érvelést”.

De legalább annyira érdekes, hogy mi történt ezután. A Magyar Idők diadalmas vezércikkben számolt be az esetről, „Feltörölte a padlót a Momentumossal a műsorvezető” címmel. Semmi szégyenkezés, semmi „ezt azért nem kellett volna”. Sőt, az üzenet az, hogy ez a pálya, így kell csinálni.

Olyan médiaetikai szabály persze nincs, hogy nem inzultáljuk az alanyt, de csak azért nincs, mert eddig nem volt szükség rá, ugyanis senkinek nem jutott eszébe. Most viszont rögzítsünk néhány dolgot.

Senkinek nem lehet kifogása a belemenős riporteri kérdések ellen. Az sem baj, ha adásban beleszól a műsorvezető az alany szövegébe, akár, ha kell, félbeszakítja – nincs parttalan hadova, be kell férni a műsoridőbe, és csakugyan arra feleljen az alany, amit a riporter kérdezett. De. Mindez messze-messze nem jelenti, hogy az újságíró bunkóskodhat az alannyal, sértegetheti, verbálisan inzultálhatja, vagy és pláne, az ő állítólagos meghallgatása ürügyén a saját politikai álláspontját adhatja elő.

És a megrázó, hogy tényleg nem értik, mi a gond ezzel a híg politikai exkrementummal. Sőt, Jurák Kata és Földi-Kovács Andrea egyaránt hőssé magasztosult mind a saját, mind a táboruk szemében. Ez az új csúcsteljesítmény.

Hát, kedves kolleginák, gratulálok. Helyettetek is szégyellem magam.