Orbán Ráhel vágyott rá, közpénzből megcsinálják: NER-szálakkal, állami támogatással jön az immerzív színház
Legalább 2,5 milliárdos állami támogatással hoznak létre turisztikai attrakciónak szánt látványszínházat a Millenárison.
Az áldozat, a CEU saját életerejének és a vele való hazai és nemzetközi szolidaritásnak köszönhetően minden bizonnyal túl fogja élni az ellene elkövetett bestiális gyilkossági kísérletet. Ennek ellenére Orbán Viktorra ezentúl már csak mint egyetemgyilkosra tudok tekinteni. A lúgos orvos áldozata is túlélte a brutális támadást, de ettől még ugyanúgy megvetem a támadót.
Mielőtt valaki visszaböfögné nekem az egyetemgyilkos mamelukjainak érveit, tisztázzuk, miért vagyok a cselekedet megítélésében ennyire kategorikus. A törvénymódosítás a CEU számára látszólag egyszerű feltételeket szab, hogy fennmaradhasson. Ezek azonban körülbelül ugyanannyira teljesíthetőek, mintha Trumptól írásos igazolást kellene szerezniük arról, hogy Orbán Viktor a világ legnagyobb politikusa, és Ronaldótól, hogy a legnagyobb focistája.
Olvasom a találgatásokat, hogy mik lehettek az egyetemgyilkos indokai és szándékai, de igazából nem érdekelnek. Akármik is, ugyanúgy nem lehetnek arányban az elkövetett tettel, mint a lúgos orvos esetében.
Olvasom a CEU vétkeinek felsorolását, de azok még ha netán igazak (egy konkurens egyetem oktatójaként is azt mondom, hogy nagyrészt nem igazak, de ez most mellékes), akkor sem indokolnak egy ilyen gyilkos merényletet. Könyörgöm, ebbe az utcába ne menjünk bele, mert akkor hamar oda jutunk, hogy a Charlie Hebdo amúgy valóban trágár és inkorrekt karikatúráinak szerzői és szerkesztői ellen jogos volt a gyilkos támadás. Nehogy már az áldozatot hibáztassuk, akkor sem, ha ő is követett el hibákat.
A CEU súlyát mutatja, hogy az egyetemgyilkosnak is több tanácsadója ott szerezte a diplomáját. Egy egyetem nem felelős azért, hogy a nála szerzett tudást ki mire használja. De ez a tény önmagában is bizonyítja, hogy a CEU-n valódi tudást lehet szerezni.
Az áldozat túl fogja élni az aljas merényletet, és talán még hazánknak is van némi esélye arra, hogy nem veszíti el a világ tudástérképének egyik jelenleg éppen itt található gyöngyszemét. A CEU tanárai és hallgatói, a magyarok és a külföldiek egyaránt szeretnek itt élni. Utóbbiak főként azért, mert szerencsére találkoztak a magyarok jó oldalaival is, nemcsak miniszterelnökünk gyilkos indulataival. Azok miatt nem ők szégyellik magukat, hanem én – remélem, sokadmagammal.
