HVG: Találkozás egy fiatalemberrel

A repülőt más találta fel, és a jármű is más lett, egy EU-pénzből zakatoló, jobbára utasmentes kisvasút, a miniszterelnöki masiniszta nagy örömére. Az Északi-sarkot sem érte el, csak a vidéki háza sarkánál áll egy mézeskalács stadion. Na és a büszke és szabad Magyarország is legfeljebb a kormányhű sajtóban, illetve az EU-ellenes szólamokban létezik.

Karinthy Frigyes novellájának mintájára sokan kezdték el szembesíteni a budapesti olimpiai rendezésről szóló sikeres népszavazási kezdeményezéssel politikai tényezővé vált Momentum Mozgalom elnökét, Fekete-Győr Andrást a nála csaknem pontosan kétszer idősebb Orbán Viktorral. Vagyis a mai huszonévesek generációját az ötvenesekével, akik azon morfondírozhatnak, vajon a budai Kisrabló étterem világmegváltó asztaltársaságánál ülve vagy a Hősök terén szónokolva is benne rejlett-e a mai miniszterelnökben az elkádárjánosodás esélye-veszélye.

De igaza lehet a Szellem rovatban a művészetről és a politikáról is szókimondóan nyilatkozó Nagy Ervin színésznek is, aki úgy véli: „Nem Orbán Viktor szervezte meg Magyarországot, hanem a magyar nép alkotta meg magának Orbánt. Megint akartak maguknak egy Kádár Jánost, egy új apukát, mert még mindig nem szeretnék önállóan maguk intézni a dolgaikat.”

hvg

Az elemeszempésedett Fidesz tagsági korhatáros pártként indult, és a Fókuszban rovat azt elemzi, vajon mennyire hungarikum a nemzedéki alapú politikai szerveződés. És a Momentum – amelyet a fiatalos lendületétől tartó riválisai, politikai oldaluktól függően látnak új SZDSZ-nek vagy új Fidesznek – képes-e a huszonéveseket aktivizálva a talán katartikus élményt jelentő aláírásgyűjtés után megfogalmazni, miben mások, mint az előttük lévő generációk, amelyek táborait már csak a közös ellenségkép tartja össze.

A múltat próbálja magyarázni a 4-es metróról készült OLAF-jelentésről a Magyarország rovatban interjút adó Demszky Gábor is, és mondandójából az derül ki, hogy húszéves budapesti főpolgármesteri karrierje egy filmcímmel összefoglalható: Az ember, aki ott sem volt. Ott van viszont minden balatoni kikötőben és part menti szállodában a miniszterelnöki vő, Tiborcz István és a barát, Mészáros Lőrinc, valamint nyomukban az oligarchahad – derül ki a Gazdaság rovat címlapsztorijából.

És talán Jack Sparrow kapitány és karib-tengeri kalózai sem zsákmányoltak annyi kincset, amennyi a barátok és üzlettársak kormánya által felpántlikázott 365 milliárd forintból a tűzhöz – pontosabban vízhez – közel lévők ládikájába találhat utat. Nemcsak a magyar tenger partja vonzó persze a zsákmányszerzőknek, hanem az Adriáé is. Montenegróban felvásárlásaikkal már „partra szálltak” az oroszok, most pedig – írja a Világ rovat – a zavarosban halászva igyekeznek megakadályozni, hogy a volt jugoszláv tagköztársaság a NATO tagja legyen.

A büszkeség és szabadság viszont ott van az új magyar filmekben, amelyek sorra hozzák az elismeréseket. Mint legutóbb az élő szereplős rövidfilm kategóriájában Oscar-díjat nyert Mindenki. A Szellem rovat cikkéből kiderül: az iskola kórusát egzecíroztató énektanárnőnek nem engedelmeskedő kislányok történetét Tokió, Toronto, Athén és Chicago után talán Los Angelesben is azért jutalmazták, mert az az üzenete, hogy szolidaritással legyőzhető az embereket lebecsülő hatalom. Akkor pedig elkerülhetjük, hogy csak újabb téglák legyünk a Falban.

NAGY GÁBOR

vezető szerkesztő