A történet szereplője Békéscsabán kapott a szüleitől ajándékba egy kertet, amelynek ingatlannyilvántartási lapján nem szerepelt, hogy alatta egy vízvezeték húzódik, és erről a korábbi tulajdonos sem tudott. Ám a városi önkormányzat három év múlva úgynevezett szolgalmi jogot kért a telekre, ami azt jelentette volna, hogy az összesen 1443 négyzetméteres területen 900-1000 négyzetméteres védősávot kell létesíteni, vagyis a tulajdont semmire sem lehet használni. A balszerencsés fiatal pert indított, de az eljárás során szembesült a 2011-ben hozott víziközmű-törvénnyel, amely szerint a hatóság számára a hozzáférési jogot utólag is meg kell adni, és ennek során az állami szervnek nem kell azzal foglalkoznia, hogy a tulajdonos milyen kárt szenved. Annak ellenére sem, hogy nyilvánvalóan az állam mulasztott akkor, amikor a vezeték lefektetésekor ezt a tényt és a vele járó szolgalmi jogot nem jegyeztette be.

Az ügyet tárgyaló gyulai bíró fordult az Alkotmánybírósághoz, mert szerinte ez a törvényi pont sérti az állampolgár tulajdonhoz fűződő jogát. A testület pedig teljesen egyetértett vele, ezért megsemmisítette az említett pontot, és megtiltotta alkalmazását az adott ügyben és az összes hasonló perben. A határozat szerint „amennyiben a tulajdon korlátozása közérdekű célból történik, úgy e korlátozást pusztán ennek okán szükségesnek kell tekinteni”, de az ilyen tulajdonkorlátozásnak arányosnak kell lennie, és „a tulajdonos számára tényleges, pénzben is kifejezhető hátrányt okozó jogszabályi előírások esetén a jogalkotó … a korlátozással arányos kártalanítást köteles előírni”.

A bírák arra is emlékeztették az országgyűlést, hogy egy nagyon hasonló ügyben 2015-ben megsemmisítették a bányatörvény egyik pontját, és a fentieket már akkor kifejtették. A víziközműtörvény 2016-os módosítása ennek ellenére érvényben hagyta a kártalanítást kifejezetten kizáró passzust.

A békéscsabai telektulajdonos tehát lehet, hogy nem fogja tudni használni a kertjét, de legalább kára megtérítésére számíthat.