A harmadik európai esélyegyenlőségi jelentés azt vizsgálta, hogyan változott 2005 és 2015 között a nők helyzete a tagállamokban. A rangsor elkészítéséhez előbb elemzik a nemek közötti különbséget

• a munkaerőpiacon,
• a vagyoneloszlásban,
• az oktatási rendszerben,
• a magánéletre jutó idő kitöltésében,
• az egészségügyi állapotban,
• és a hatalomhoz való hozzáférésben.

Nem meglepő, hogy Magyarország a nők döntéshozatali lehetőségeiben a legrosszabb, méghozzá az egész Unióban. A vizsgálat azt nézte meg, milyen a nők aránya a törvényhozásban, a végrehajtói hatalomban, a médiában és a vállalatokban. A magyar index a hatalom területén 18,5 a százas skálán, míg Svédországban 79,5. Vagyis a svédek is hátrányban vannak az egyenjogúság terén, de a magyar lemaradás onnan nézve értelmezhetetlen.

Érdekes módon jobb a helyzet Magyarországon, ha a szabadidő eltöltését nézzük, vagyis azt, mennyit tölt az egyik nem házi munkával, illetve aktív kikapcsolódással. Ezen a területen is a magyar nők végzik a több munkát, de európai összevetésben mégsem vagyunk az utolsó negyedben. Hét ország is alulmúlja Magyarországot. Az egészségügy területén is a rosszabbak középmezőnyében van hazánk. Az oktatásban hozzuk a V4-es átlagot, és ezzel előzzük Németországot.

A munkaerőpiac és a vagyon területén is együtt mozgunk a régióval, és előzzük Európa déli és keleti peremvidékét. Hogy összességében mégis a második legrosszabb helyen landolunk, az a döntéshozatalai számok miatt vannak.

A jelentés azt is mérte, mennyit változott a helyzet összességében. Az Unióban alig kimutathatóan 62-ről 62,2-re. Magyarországon közben 49,5-ről 50,8-ra.

Az összes adatot itt érhetik el.