Ha mindenki ragaszkodik a pozíciójához, 4/5-öde van Orbán Viktornak, mondta Karácsony Gergely. Alighanem igaza van, bár 2/3 fölött alig marad élet az ellenzéknek. Nekem most mégis az jut eszembe, hogyha ennyire ostoba és béna, vajon milyen lenne az összefogott ellenzék kormányon? Akár Jobbikostul. Újra fúrnák egymást ezerrel, ahogyan 2010-ig? Újra hallgathatnánk bölcs szavak öblögetését a politikai érdekházasságról, a rosszul becsomagolt zsarolásról? Emésztetlen szavak törnének fel ismét a piacgazdaságról, miközben terjed a kormányzati káosz?

Az ellenzéki oldalon már szinte nincsenek politikusok. Helyettük véleményvezérek hangját hallani. Ami talán rendben is lenne, ha közben folyna a politikai munka, de értelmiségi szájalás megy, duzzogás és a harag árad mindenfelé. Ahogy azt a Jobbikkal kapcsolatban is láttuk. A narratívát kitöltötték az értelmiségi szempontok, s szinte nem is emlékszem, hogy baloldali politikusok irányították volna a gondolkodást, hogy szóltak volna, hogy eddig és ne tovább, vagy, hogy egyesüljünk a cukisodó nácikkal. Heller Ágnes és Haraszti Miklós és mások szóltak, az ellenzéki politikusok (kevés kivétellel) azonban hallgattak, ahogy most is. A népnek nem lehet hosszú utasításokat adni, amelyben az „illetve” szó kétszer is szerepel. A várható Armageddonról dalverseny folyik.

Én mindenestre kívánom Karácsony Gergelynek a sikert, hogy sikerüljön fellépnie a túlhatalommal szemben, és legfőként, hogy találjon maga mellé és mögé dolgos politikusokat, mert az, hogy a baloldal gurui és papjai őt gyűlölik egymás közül a legkevésbé, még nem elég vonzó politikai program. Az egymást körkörös alakzatban hiszterizáló FB-értelmiséget roppant fárasztónak találom, mégis, az ő szerepük fontos marad az ellenállás szellemének táplálásában. De a végzet érzékletes leírása, a nép alantas tulajdonságairól való szenvelgés nem helyettesíti a politikai munkát. A kormányzáshoz politikusra és szakemberre is szükség van, nem csupán megmondóemberekre. Ideje, hogy az ellenzéki értelmiség minél nagyobb része érezze, hogy szüksége van működő politikai szervezetekre. Amelyiknek van arca, van mozgósító programja, s amely nem csak az elszennyezett médiának gyárt nyámnyogható, kétperces híreket, hogy éppen melyik politikus és csoportosulás akar-nem akar most egyesülni, ki kivel bújik össze, ha egyszer nincs cselekvés. A baloldali értelmiségi ellenzék sajátossága, hogy szétbeszéli, szétpanaszkodja a közösségi tereket. Ami nem baj, ha közben  gépészek üzemeltetik a politikai szervezeteket. Ha azonban az értelmiség a politikusok ellensúlya nélkül tölti ki a teret, akkor nem az osztályhatalomhoz jut, ahogy Konrád és Szelényi más alkalommal írta, hanem a nevetségességhez, és negyven éves kor alatt aligha lesz hallgatósága. Jól teszi Karácsony, ha aktivistákat és dolgozó politikusokat gyűjt maga köré. Szövetségesei körében titkosan felvett mondataiból, hogy ő mi a f@szt keres itt, kiviláglik olvasottsága. Mintha Gorcsev Ivántól idézne, aki szerint épelméjű üdülővendégekre nem lehet világfürdőhelyet bazírozni. Országot, azonban, megpróbálhatnánk.

A szerző az Állami Vagyonügynökség első igazgatója, később az ÁPV Rt igazgatósági tagja és a MÁV elnöke