A világ igaza

Bármennyire erős és büszke ország lesz Magyarország, nem valószínű, hogy Orbán Viktort valaha is meghívják a világ legnagyobb gazdaságait tömörítő G20-ak közé (ahol a G betű nem a magyar kormányfő állandó jelzőjének kezdőbetűje, hanem az angol „group” – csoport – rövidítése). Ennek ellenére Orbán talán többet is tehetne a világbékéért, mint az antiglobalista rohamosztagokkal küzdő Hamburgban összegyűlt – és a Világ rovatban olvasható összefoglaló szerint ott nem sokra jutó – világnagyságok.

Történt ugyanis, hogy az eseményen Donald Tusk, az Európai Unió elnöke olyan határozattervezetet köröztetett, amely szerint a G20-ak ENSZ-szankciók bevezetésének támogatásával, az Interpol bevonásával és más intézkedésekkel próbálnák meg visszaszorítani az Észak-Afrikából eredő, és Európát – mint másik Világ-cikkünk részletezi, most kivált a csaknem tragikus állapotokkal küszködő Olaszországot – menekültekkel elárasztó embercsempészetet. A dokumentum szerint a Nyugat-Líbiára koncentrálódó embercsempészbiznisz évi 1,6 milliárd eurós bevételt termel a helyi terrorszervezeteknek, amivel a bűnözők külföldön végrehajtott mészárlásokat finanszíroznak. Az EU-elnök terve azonban kudarcot vallott, mivel Oroszország és Kína nem szavazta meg. Íme a világtörténelmi feladat Orbán Viktor számára: meggyőzni legalább a hamarosan Budapestre látogató Putyin elnököt, hogy működjön együtt, aztán ketten majd csak lenyomják a kínait is.

Mindez egy fillérjükbe sem kerülne a magyar adófizetőknek, ellentétben a Soros György elleni, menekültügyben teljesen céltalan, ámde velejéig hazug kormányzati plakátkampánnyal, amely az antiszemitizmusra hajlamos választói rétegekkel igyekszik felturbózni a Fidesz választói bázisát. Mint Magyarország rovatunk cikke bemutatja, a gusztustalan kampány azt a sajátos – magyaros észjárású? – politikai üzenetet is szándékozik közvetíteni, hogy a zsidó Soros importálja az antiszemita migránsokat Európába, aki(k)től az Orbán kormány fogja megvédeni a hazai zsidóságot. Azzal persze Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnöknek kell saját honfitársai előtt elszámolnia, hogy küszöbönálló magyarországi látogatásával miért ad menlevelet a magyar kormány végtelenül cinikus praktikáihoz. A két politikai himpellért a korrupción kívül mindenesetre az is összeköti, hogy pontos ellentétei annak, amit – cikkünkben található idézet szerint – a nyílt társadalmat hirdető Soros György önmagáról vallott: „a zsidóságom sem nyilvánult meg törzsi lojalitásban”.

A plakátkampány – ennek történelmi előzményeit Szellem rovatunk tekinti át – nyilvánvaló előkészítése a jövő évi választásnak. Kövér László Fókuszban rovatunk által idézett sötét inszinuációja szerint az ellenzék és a Soros-féle szervezetek koalíciója a demokrácia elleni nyílt támadást hajt majd végre ősszel. Cikkünk egyebek közt azt elemzi, hogy a jelenleg hatályos választójogi és médiakörnyezetben mekkora esélye van az ellenzéknek a győzelemre, mennyire életszerű az arányos választási rendszer követelése, illetve célszerű-e valamiféle bojkott meghirdetése. Tény, hogy az Európa Tanács velencei bizottsága már a 2014-es választásokat is a „szabad, de nem igazságos” jelzővel minősítette. Azóta a Fidesz tovább szűkítette az ellenzék lehetőségeit, így kérdés, mire jut majd ez ügyben az Európai Parlamentnek az úgynevezett 7. cikkelyt – a magyar kormány esetleges uniós szankcionálását – előkészítő testülete az őszre várható jelentésében.