„Akik ezzel az állammal és nemzettel való mindenféle közösséget megszakítottak és ennek kétségtelen tanújelét adták, vagy akik az állam és a nemzet ellenségeinek bizonyultak, ezek tovább ne tarthassanak igényt azokra a jogokra, azokra az erkölcsi előnyökre, amelyeket a magyar állampolgárság jelent.”

Akár a múlt héten nyilvánosságra hozott, többek között az idegenrendészeti távoltartás fogalmát bevezetni szándékozó törvénycsomag-tervezet indoklásában is állhatnának ezek a mondatok. E kijelentést azonban Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter tette 1939 augusztusában, amikor – a háború előestéjén – módosították az addigi állampolgársági törvényt. Az ihletet azonban Orbán Viktorék ebből is meríthették, hiszen ez az 1939-es törvény vezette be az állampolgárságtól megfosztás lehetőségét is, és mindjárt a „nemzet ellenségeire” vonatkoztatva.

Azt pedig, hogy ki tartozik „a nemzet ellenségeinek” sorába, akkor is a kormány döntötte el, mint ahogyan most is a kormánypártok próbálkoznak azzal, hogy rámutassanak a „sötétben megbújó” ellenségre.

Ma elsősorban természetesen Soros György és az általa támogatott szervezetek a célpontjai az idegenrendészeti eljárásnak. „A nemzet biztonsága” ellen összeesküvést szövő szervezetek kormányzati szintű kijelölése szintén régi magyar gyakorlat, úgy látszik, a Bibó Kollégiumban alapos történelemismeretet is kaphattak a jelenlegi fideszes pártvezérek. De ha emlékeik megkoptak volna, az e heti HVG nekik is segít.