Minden ötödik magyar lakást kizárólag fával fűtenek, a központi költségvetés lakhatásra fordított összegének mindössze 1,6 százalékát teszi ki ez a támogatás, míg az elsősorban a középosztály lakásvásárlását segítő intézkedésekre 211 milliárd forintot költött az állam 2017-ben. A szociális tűzelőanyag-támogatási program azért is jelentős, mert a szilárd tüzeléssel fűtő háztartások felülreprezentáltak az alacsony jövedelmű családok körében. A magyarországi lakások több mint harmadát (37 százalék) fűtik részben vagy egészben fával: a lakások 21 százaléka csak szilárd tüzelőanyagot (fát, szenet) használ fűtésre, és további 15 százalékot tesz ki azoknak a háztartásoknak az aránya, akik vegyes tüzelésű berendezést használnak. Míg a gáz és a távfűtés költségei 14, illetve 11 százalékkal csökkentek a rezsicsökkentésnek köszönhetően, a fa és a szén ára majdnem 30 százalékkal növekedett az elmúlt hat évben.

A kutatás megemlíti, hogy évente több száz ember halálát okozza a nagy hideg, az elhunytak többsége azonban nem az utcán, hanem a hideg otthonában hűl ki. Egy jól célzott és megfelelő összegű támogatás mérsékelné a hideg lakásokkal járó egészségi problémákat, és csökkentené a kihűléses halálesetek számát. A fűtéssel kapcsolatos költségek mellett a légszennyezés mértéke is jelentősen emelkedhet, ha a lakás fűtési berendezése elavult, illetve a ház szigetelése nem megfelelő. Tovább súlyosbítja a problémát, hogy a tüzelőanyagra fordítható jövedelem híján sok háztartás hulladékot vagy gyenge minőségű tüzelőanyagot éget. Ilyenkor a fa- és széntüzeléshez képest is jóval nagyobb mértékű a károsanyag-kibocsátás, mely a lakás és a település levegőminőségét egyaránt rontja.

A szociális tüzelőanyag-támogatási programról a Habitat azt írja, a támogatást a Belügyminisztérium által közzétett pályázat útján igényelhetik a települések önkormányzatai. A pályázásra jogosult települések köre, valamint a települések közötti elosztás módja 2011 óta többször is változott. 2016 óta a támogatás mértékét a közfoglalkoztatottak átlaga és a 80 éven felüliek lakosok száma alapján állapítják meg, ami sajnos nem mindig mutat egyenes arányt a rászorultak számával az adott településen.

A program bevezetésekor ugyan csak kevés település nyújtott be pályázatot, hat év alatt azonban ötszörösére nőtt a támogatott települések száma, tavaly 2255 település részesült az állami hozzájárulásban. De a kétlépcsős támogatás elosztása korántsem tökéletes. A program legnagyobb gyengesége, hogy a településeknek járó összeg megállapításakor nem veszik figyelembe a településen szilárd tüzelőanyaggal fűtők számát, így olyan települések is jelentős támogatást kaphatnak, ahol a fával fűtők aránya alacsony. Ugyanez érvényes a rászorultságra is, hiszen az elosztást meghatározó, a közfoglalkoztatottak és a 80 éven felüliek száma alapján képzett mutató nem fejezi ki megfelelően a szociálisan rászoruló háztartások arányát egy adott területen.

Minden bizonnyal ennek tudható be, hogy a jó társadalmi-gazdasági helyzetű járásokban magasabb a támogatás átlagos összege. Ezzel együtt pedig az is kirajzolódik, hogy a leghátrányosabb helyzetű járásokban az átlagos támogatási összeg jóval alacsonyabb. A települések a szociális tüzelőanyag elosztásakor a központi elosztás szabályaitól eltérően, helyi rendeletben határozzák meg a rászorultságot, így elvben a támogatás igazodik a helyi szükségletekhez. Tehát azokon a településeken, ahol több a rászoruló, mint a központi elosztási szempontok alapján meghatározott „ellátottak száma”, kevesebb tüzelő jut egy háztartásnak, míg ahol kevesebb a rászorulók száma, háztartásonként több tüzelő kerül kiosztásra.

2016-ban országos szinten átlagosan 24 453 forintnak megfelelő tűzifát osztottak szét háztartásonként. Ugyanakkor a leghátrányosabb helyzetű települések csoportjában az átlagos támogatási összeg nem érte el a 17 ezer forintot, miközben a fejlettebb települések csoportjában a 63 ezer forintot is meghaladta a támogatás összege. Az összegek jelentős különbsége mellett a program magában hordozza a hazai helyi segélyezési rendszer problémáit: előfordul, hogy egy település elnyeri a támogatást, ám azt a szállítási költségek fedezete hiányában nem tudja szétosztani, míg jobb módú települések sok esetben saját forrásból kiegészítik a támogatást. A helyi elosztás következménye továbbá az is, hogy településenként változó feltételek alapján juthatnak tűzifához a háztartások.

A Habitat javaslata az, hogy a program elosztási módjának átalakítása méltányosabb támogatási rendszert eredményezhet. A támogatás mértékénél a szilárd tüzelőanyaggal fűtők arányát kellene figyelembe venni, míg a rászorultság meghatározásánál a jövedelem és a jövedelemarányos fűtési költségek kaphatnának nagyobb hangsúlyt. Ideális esetben a tüzelőanyag természetbeni támogatási forma egy normatív lakásfenntartási támogatás kiegészítő eleme, nem annak „helyettesítő” eszköze. A probléma olyan átfogó kezelésére is szükség van, mint a nem megfelelő hőszigeteléssel rendelkező lakások felújítása, illetve a helyi energiahatékonyságot célzó intézkedések (pl. kályhacsere program, brikettáló szerkezetek beszerzésére és működtetése) bevezetése.

*

Korábban a Habitat a lakhatási körülményeket is megvizsgálta. Akkor azt írtuk, hogy több mint félmillió gyerek él vizes, penészes lakásban, több mint másfél millió magyarnak időről időre gondot okoz a számlák fizetése, miközben öt év alatt csaknem a duplájára nőttek az albérleti díjak. Eközben a kormány a rászorulók helyett a vagyonosok lakáshoz jutását támogatja.