A szociális, rászorultsági szempontok teljes hiányára figyelmeztetnek a kormányzati lakástámogatásokkal kapcsolatban a Lakhatási Koalíció tagjai. Az áprilisi választásra felfrissített szakpolitikai javaslatcsomaggal kínálnak valódi megoldásokat a lakhatási válságra.
Valódi politikai kihívássá vált a kormány számára a másfél évtizede nem látott havazás és hideg, amely jóval nagyobbat üt a vidéki kistelepülések lakóin és ezáltal a Fidesz szavazótáborán, mint a jellemzően ellenzéki városokban. A tűzifa hiánya ráadásul csak az egyik gond. Az erőlködés már most látszik, az, hogy az akció politikailag hoz vagy elvisz szavazókat, csak áprilisban.
A lakhatási viszonyokkal foglalkozó Habitat for Humanity elmagyarázta, miért csak a magasabb jövedelműeknek kedvez a kormány kampányízű hitelkonstrukciója.
Hiába a lakhatási támogatás, a jómódúakat leszámítva csak nehezebb lett lakáshoz jutni – mutatta be a Habitat for Humanity. Sokan még azok közül is, akik fel tudtak venni hitelt, adósságspirál veszélyében vannak.
Ezermilliárd forintot szánt az állam a lakásfelújítások támogatására, de az ország legszegényebb tizede, akik a leginkább szenvednek az energiaszegénységtől, szinte semmit nem kaphat ebből – mutatta be a Habitat for Humanity. Arra is hoztak példát, mit lehet mégis tenni, hogy javuljon a helyzet.
A 2015-ös szint dupláján jár a lakásbérlés díja, az akkori háromszorosán a lakásár. Így aztán nem csoda, hogy nagyon magas számok jöttek ki, amikor megmérték, mennyire sok család számára jelent brutális anyagi terhet a rezsi, a lakásbérlés vagy a törlesztőrészlet kifizetése – mutatta be a Habitat for Humanity.
Számszerűsítette a Habitat for Humanity, hány ember van az országban, akik rettenetes körülmények között élnek, vagy annyi pénzüket viszi el a lakhatás, hogy másra alig tudnak költeni. Arra is kitértek, hogy a gazdasági akcióterv nagyrészt csak a régi programok újracsomagolása, de a kormány legalább már beszél arról, hogy lakhatási válság van.
Józsefváros, Keszthely és Jánoshida nyerték el a Habitat for Humanity díját a lakhatási problémákra talált legjobb megoldásokért.
A legújabb demográfiai adatok is alátámasztják: nem várható, hogy a kormány akár a csok plusszal is eléri népesedéspolitikai céljait. A hitelkonstrukció a rászorulók támogatására is alkalmatlan, viszont a kabinet sokat spórol vele.
Ha akarnak, sem tudnak túl sokat tenni az önkormányzatok a lakhatási szegénység ellen, de nem teljesen reménytelen a helyzetük. Lakhatással foglalkozó civil szervezetek arról állítottak össze egy javaslatcsomagot, hogy a szűkös helyzetből kiindulva mit léphet egy városvezetés, és pozitív példákat is bemutattak.
Óriási felújítási hullámra lenne szükség ahhoz, hogy az energiaszegénységünk érdemben csökkenjen. És ez még csak nem is lenne lehetetlen, ha volna hosszú távú víziója a kormánynak, hamarosan akár pár év alatt ezermilliárd forint EU-pénz is érkezhet - áll a Habitat for Humanity jelentésében.
2015 óta 63,6 százalékkal nőttek az átlagos albérletárak Magyarországon, csak az elmúlt egy évben 14 százalékkal. Eközben a kormány a lakásbérlést egyáltalán nem támogatja, a lakáspolitika leginkább a gazdag családosokat segíti ahhoz, hogy még nagyobb házat vehessenek – derül ki a Habitat for Humanity most bemutatott lakhatási jelentéséből.
Az Ukrajnából érkező menekülteket segítő civilek gyűltek össze, hogy elmondják, hogyan próbálnak segíteni most, amikor véget ért a kezdeti lendület, és már látszik, hogy nem csak pár hétre kell lakást, ellátást, és jó esetben munkát találni az ukránoknak.
Az állam a lakástámogatásokkal a gazdagabbakat és a középosztályt segíti, azok magukra maradnak, akik a szegénységből próbálnak kitörni. A Habitat for Humanity mutatta be, hogyan dolgoznak és milyen kihívásokkal szembesülnek azok, akik a szegények lakhatási problémáin segítenének.
Kapkodás van, de a lakosság még annyira nem pánikol, inkább az önkormányzatok érzik, hogy nagyon nagy baj lehet idén télen – hangzott el a Habitat for Humanity rendezvényén. Az esemény résztvevői arról beszélgettek, hogyan próbálják megoldani a politikusok, az erdészetek és a lakosság az előttünk álló tél fűtését.
Tömegek próbálnak tűzifát szerezni a télre, mióta a kormány bejelentette a vezetékes gáz és az áram árának emelését. Viszont azzal, hogy sok középosztálybeli is fával szeretne idén fűteni, azt sikerült elérni, hogy a szegényebbek még nehezebben juthatnak hozzá fához. Az állam pedig boldogan hátradől, mert a hivatalos elszámolás szerint a tűzifa ilyen használatával elmondhatjuk, hogy teljesül a klímacél. Ezt a jelenséget és a szilárd tüzelőanyagok használatát vizsgálja a Habitat for Humanity idei lakhatási jelentése.
A szervezet szerint gondos számításokon alapuló, sávos energiaárak meghatározására lenne szükség.
Az elmúlt három évtized lakáspolitikai támogatásait hasonlította össze a Habitat for Humanity. Arra jutottak: a kormányok a lakhatási támogatást szinte mindig arra használták, hogy a gazdagabbak juthassanak saját lakáshoz, vállaljanak többen gyereket a lakhatásért. A lakásépítések állami támogatása azonban általában nem elég arra, hogy megfizethetőbb legyen az ingatlanvásárlás. A rezsicsökkentéssel sikerült elérni, hogy kevesebb családnak legyen tartozása, de a szegényebb háztartások negyede még így is felhalmozott rezsihátralékot.
A lakhatási szegénység ma ugyanúgy nagyjából hárommillió magyar problémája, mint 1989-ben volt – állapítja meg a Habitat for Humanity most kiadott jelentése. A szervezet úgy látja: lelkes önkéntesekkel csodát tenni nem lehet, sokszor okoz problémát a „segítenék a szegényeken, csak ne a szomszédomba költözzenek” hozzáállás, és ebben az ügyben is eltávolodtak egymástól a bal- és a jobboldali mozgalmak.
A júliusban bemutatott otthonfelújítási stratégia nem számol a vályogházakkal, pedig akár a fenntarthatóságot, akár a szociális szempontokat nézzük, megkerülhetetlen a kérdés. Még az sem feltétenül igaz, hogy ne érné meg őket felújítani. A stratégia ráadásul a kormány korábbi szándékaival is szembemegy.
