Mellár Tamás: Bezárult a kör, csapdában a magyar gazdaság
Elég megnézni a 2025-ös év első negyedéves számait és láthatjuk, nincs semmi túlzás ebben az értékelésben.
EGYETÉRT-E ÖN AZZAL, HOGY AZ ORSZÁGGYŰLÉS FÜGGETLEN SZAKÉRTŐKBŐL ÁLLÓ BIZOTTSÁGOT HOZZON LÉTRE A FEJLESZTÉSEKRE ADOTT UNIÓS PÉNZEK KÖRÜLI, GYANÚS ÜGYEK KIVIZSGÁLÁSÁRA?
Ehhez a népszavazási kérdéshez kéne szervezőket találni.
Azt látni ugyanis, hogy a kormány egyeduralmát a szokványos politikai módszerekkel – választások, tüntetések, egyéb tiltakozások stb. – nem lehet meggyengíteni, és ami még fontosabb: hatalma lényegét nem lehet leleplezni a nagyobb nyilvánosság előtt. Ezért eltántoríthatatlan a kormány támogatásától az a tömeg, amelynek tagjai masszívan hiszik, hogy az országban tényleges kormányzás folyik, és elfogadják, hogy ennek szükségszerű, szokványos járulékos eleme a lopás. Legfeljebb most kicsit nagyobb mértékben űzik.
Amit azonban a nép jó része elnéz a hatalmon lévőknek, cserében, amiért azok hős páncélos vitézekként megvédték őt az úgymond kizárólag vademberekből álló migráns hordáktól, s ráadásul se nem kommunisták, se nem liberálisok, akik a jobboldal szemében szintén azonosak az anyagyilkosokkal.
Ezt a megrögzött helyzetértékelést kizárólag azzal lehetne elmozdítani a reális értelmezés felé, ha a politika a társadalom elemi igazságérzetére és hagyományos értékrendjére építene. Ennek pedig párt- és ideológiaállástól függetlenül alapeleme a lopás-rablás határozott elítélése. A lopást mindenfajta értékrend tiltja, de vele kapcsolatban azt a praktikus szempontot is mindenki megérti, hogy ha a lopás meghatározó szerepet kap a társadalomban, akkor annak következményei őt magát is bármikor utolérhetik.
Ez a kormány pedig egyébként is alapvetően kriminalizálta a politikát, épp ideje leleplezni tagjainak és baráti körének törvénybe ütköző cselekményeit.
Egyszóval ma praktikusan ez a legfontosabb kérdés: ki lehet vagy lesz az, aki nekilát aláírásokat gyűjteni a fenti népszavazási kérdéshez?
