Abu-Dzabi érdeklődik a Magyarországról Lázárék által kiengedett, rejtélyes múltú Klimt-kép iránt
Megdöbbentő részletek derülnek ki Alfred Weidinger osztrák művészettörténésznek a kép történetét felkutató tanulmányából.
Az Átlátszó oknyomozó portál hosszan ír a Karmelita kolostor és a műtárgyak viszonyáról. Az egész történet onnan indult, hogy a Miniszterelnöki Kabinetiroda tavaly karácsony előtt megmutatta néhány újságírónak a volt Karmelita kolostorban kialakított új miniszterelnöki hivatalt. A szőnyegek az Iparművészeti Múzeumból, a festmények, szobrok a Nemzeti Galériából érkeztek Orbán Viktor irodájába.
Közadatigénylések sora érkezett az intézményekhez, hogy kiderüljön, milyen műtárgyak kerültek ki a múzeumokból. A Szépművészeti Múzeumból 34 festményt és 4 szobrot, a Nemzeti Múzeumból pedig 14 festményt kölcsönöztek ki a Karmelitába a Miniszterelnökségnek.
Az Iparművészeti Múzeum azonban trükkös választ adott, ahogy az Átlátszó írja, 3 külön táblázatban küldte meg a portálnak a kölcsönadott tárgyak nevét, a kölcsönzések időtartamát és a kikölcsönzők nevét. Utóbbiak között ugyan ott van a Várgondnokság Közhasznú Nonprofit Kft. és tárolási helyként a Karmelita, de nem beazonosítható, hogy mely műtárgyak kerültek oda a múzeumból.
Az Átlátszó később külön kérte a múzeumtól, hogy összesített listát küldjenek, amelyből egyértelműen kiderül, hogy mely tárgyakat ki kölcsönözte ki tőlük, és mekkora időtartamra. Erre azonban már nem is reagált múzeum, ezért panaszt tettek ellene a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál (NAIH).
A hatósági válasz értelmében az Iparművészeti Múzeum bűnmegelőzési okokból titkosíttatni akarja az általuk kért adatokat.
A NAIH-tól kapott tájékoztatás szerint Cselovszki Zoltán, a múzeum megbízott főigazgatója azt írta a hatóságnak, hogy „Magyarország bűnmegelőzési tevékenysége a minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény alapján minősítéssel védhető közérdeknek nyilvánítható, amely védelem iránti eljárás kezdeményezéséről döntött az Iparművészeti Múzeum”, tekintettel arra, hogy a műtárgyak fellelési helyeinek és őrzési idejüknek az együttes közlése bűnmegelőzési és biztonsági szempontból nem indokolt.
