„Fegyver, fegyver, fegyver kévántatik, és jó vitézi resolutio!” – emígyen fogalmaz Zrínyi Miklós Az török áfium ellen való orvosság című művében, s ezt gondolja Orbán Viktor is, csak sokkal korszerűbben. Először is nem a török ellen, hanem épp a törököktől vesz fegyvert, nem a saját pénzét áldozza az ország védelmére, hanem ellenkezőleg, az arra szánt pénzből csippent le magának is valamicskét. Miért akarna egyébként úgy vásárolni páncélozott járműveket Törökországtól a kormány, hogy közbeiktat egy magáncéget?  Címlapsztorink tényfeltáró cikkéből kiderül ugyanis, hogy a tömegoszlatásra alkalmas járművek vásárlására készülő cég egyik tulajdonosa az Orbán családdal és Erdogan török elnökkel is gyümölcsöző kapcsolatokat építő Adnan Polatnak az embere, a másik pedig Szíjj László, Mászáros Lőrinc üzlettársa.

De itt még koránt sincs vége a történetnek: A szolgálataiért fejedelemséggel kifizetett Thököly Imre óta a legjobb török kapcsolatoknak hála, a janicsárképzők kései utóda nyílhat meg Kőbányán, ahol a török politika szellemében tanítják majd a magyar gyerekeket. Nem tudjuk, hogy a november 7-én Magyarországra érkező Erdogant is kunkapitánnyá választják-e, mint korábban a kazah diktátort, és Orbán előjön-e a múlt heti, kipcsak rokonsághoz hasonló ötlettel, vagy megelégszik azzal a gesztussal, hogy

az agresszor oldalára állt a kurdokkal szemben;

akik talán már egyetlen barátjukban, a hegyeikben sem bízhatnak. Tragikus fordulatokban bővelkedő történetüket Szellem rovatunk meséli el.

Orbán naptárában minden hétre jut egy napkeleti diktátor, jövő héten – akkor, amikor 63 évvel ezelőtt Moszkvában döntöttek a forradalom fegyveres eltiprásáról – Vlagyimir Putyin teszi tiszteletét Budapesten. „Muszkát nem számlálom... noha tudom, hogy némely nagy emberek, nem tudom, micsodás reménségeket csináltak magoknak... de... az ő országok messze, az ő népek goromba... politikájok ostoba, birodalmok tyrannis; kinek kelljen hát az ő segitségek!” – mondja Zrínyi. Pedig Orbánnak és Putyinnak bizonyára lesz miről beszélni, mindegyikük pártja váratlan pofont kapott a saját fővárosában az ellenzéktől. Világ rovatunk cikke az orosz hatalmi csoportok közti küzdelmeket elemzi, ahol „rossz harcol a rosszal”, de kiderül, hogy

csökkenőben van a félelem,

a civil szervezetek bátrabban szállnak szembe a helyi kiskirályokkal, akik kissé elbizonytalanodva a putyini rendszer örökkévalóságában, nem a szokásos brutalitással lépnek fel ellenük.

Magyarország rovatunk az önkormányzati választások ellenzéki sikerét elemezve arra a következtetésre jut, hogy az összefogás minden eddiginél jobban használta a közösségi médiát, százával rakták fel a pár ezer forinttal megtolt hirdetéseket, ami többet ért, mint a Fidesz méregdrága propagandagépezete. De az is kiderült, hogy ha van remény a változásra, az aktivisták és az adakozók is könnyebben mobilizálhatók. Nem véletlenül választotta Karácsony Gergely az összefogás színéül a zöld mellett a napfelkeltét jelképező sárgát, amivel épp a keleti politikai kultúrának akar hátat fordítani.

A szerző a HVG szerkesztője